Hány műhold kering most a Föld körül?

Az elmúlt évtizedben exponenciális növekedésnek indult a felbocsátott műholdak száma.

Az emberiség történetének első műholdja a Szputnyik–1 volt, amelyet a Szovjetunió 1957. október 4-én lőtt fel az űrbe. Elkezdődött az űrverseny, és az évente fellőtt műholdak száma lassan, de biztosan emelkedett. A XX. század második felében évi hatvan és száz között mozgott egészen a 2010-es évekig.

Az elmúlt évtizedben drámaian megugrott a fellőtt műholdak száma; 2020-ban először átlépte az ezret. 2020 végül 1283 műhold fellövésével zárult, és a tempó egy cseppet sem lankad: idén szeptember közepén 1400 új műhold áll Föld körüli pályára. Ezek 94 százaléka hatszáz kilogrammnál kisebb kisműhold.

2021. SZEPTEMBER KÖZEPÉN  7941 MŰHOLD KERING A FÖLD KÖRÜL, KÖZÜLÜK (IDÉN JANUÁRI ADAT SZERINT ) MINTEGY 3170 INAKTÍV.

Miért ez a nyüzsgés?

Az exponenciális növekedés oka, hogy könnyebb feljutni egy űrbe tartó rakétára, mint valaha. A másik ok, hogy a feljuttatás is olcsóbb, mint valaha. A modern eszközök olcsóbban több terhet visznek, miközben a műholdakba épített elektronika folyamatosan kisebb lesz.

A harmadik ok, hogy megakonstellációk épülnek. Ilyen például a SpaceX Starlink műholdrendszere, a OneWeb, vagy az Amazon Kuiper rendszere, amelyek civilizációtól elzárt területekre is eljuttatják az internetet. Ilyen rendszerek részeként közel ezer kisműholdat bocsájtottak fel tavaly, és összesen

MÉG NEGYVENEZER FELKÜLDÉSE VAN TERVBE VÉVE A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN.

A Föld körüli pályák tehát lassan, de biztosan kezdenek zsúfolttá válni, de a problémák már jóval ezelőtt jelentkeztek. Gyakorlatilag már aznap elkezdődtek, hogy az első hatvan Starlink-műholdat felbocsátották, és csillagászok jelezték, hogy a folyamatosan áthúzó eszközök tönkreteszik a méréseket. A következő évek során bizonyos hullámhosszokon az észlelési képességek hetven százaléka fog elveszni emiatt (nesze neked Fermi-paradoxon).

Természetesen ezekkel együtt fokozatosan növekszik a Kessler-szindróma nevű esemény bekövetkezte, amikor a bolygó körül keringő űrszemét műholdakba ütközve még több űrszemetet generál, egyfajta láncreakcióként átjárhatatlanná téve a környező űrt.

(index.hu)