Ha Ferenc Ferdinánd lép trónra, fennmarad a Monarchia

Ferenc Ferdinánd uralkodása a legnagyobb valószínűség szerint egy megváltozott, és a világtörténelem menetét is másként alakító monarchikus államszövetséget eredményezett volna, - erre a következtetésre jutott több elismert történész.

Alternatív történelem és a döntéshozók tévedhetetlenségének hite

Tavaly június 28-án volt az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet 100. évfordulója. A centenárium alkalmából megrendezett számtalan tudományos szimpózium és konferencia közül is kiemelkedik az az alternatív történelmi tanácskozás, amelyet Bécsben, a Mária Terézia által 1754-ben alapított patinás Diplomáciai Akadémián tartottak meg, több nemzet történészeinek közreműködésével, 2014 novemberében.

A konferencia nem igazán széles körben publikált konklúziói nem csak önmagukban, hanem magyar vonatkozásai miatt a történelem iránt érdeklődő hazai olvasók számára is érdekesek lehetnek. Az irányadó álláspont szerint a történelemtudományokban nincs értelme a „mi lett volna, ha?” kérdésfeltevésnek, de ezt a nézetet nem mindenki osztja maradék nélkül, köztük Richard Ned Lebow, a londoni Kings College háborús tanulmányok professzora sem.

Lebow professzor szerint az alternatív történelem nem csak a múltról szól, hanem tanulságokkal szolgál a kortárs politikusok és döntéshozók számára. Az alternatív történelmi szemlélet az adott helyzet adta reális döntési lehetőségeket, és azok lehetséges következményeit veszi számba.

Mindehhez hozzáfűzte, hogy mind a múltban, mind pedig a jelenben a politikai vezetők hajlamosak eltúlozni az események irányítása feletti képességeiket, amely – miként azt éppen a világháborúk története bizonyítja – nem egyszer járt már végzetes következményekkel. „ Ha valaki rossz feltevéssel indít, végig azon az úton marad. Ez történt 1914-ben is.” –nyilatkozta Richard Ned Lebow a BBC-nek.

Egy tragikus merénylet alternatívái

Az első világháború kirobbantásához a Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Zsófia főhercegné ellen Szarajevóban 1914 június 28-án elkövetett merénylet szolgáltatta a casus bellit. De lett-e volna háború, és fennmaradt volna-e az Osztrák-Magyar Monarchia, ha a trónörökös nem esik a merénylet áldozatául? Ez a kérdés állt a bécsi Diplomáciai Akadémián megtartott tanácskozás középpontjában. A „mi lett volna, ha?” kérdése a konferencia résztvevői közül egy valakit bizonyosan személyesen is érintett.

Camilla Habsburg zu Lotharingen főhercegnő, az uralkodói ház leszármazottja szerint a konferencia által felvázolt történelmi forgatókönyv nagyon érdekes, és megvalósulása minden bizonnyal nem csak a családja, hanem a világtörténelem sorsát is másként befolyásolta volna. Richard Ned Lebow úgy véli, hogy ha Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói merényletet, megelőzhető lett volna az első világháború. „Ferenc Ferdinánd volt a legerősebb szóvivője az Osztrák-Magyar Monarchia békéjének. Személy szerint úgy vélte, és ebben nem is tévedett, hogy egy Oroszországgal szembeni háború mindkét birodalom végét jelentené.” – nyilatkozta Lebow professzor.

Mindehhez hozzátette, hogy a trónörökös elleni merénylet ezt az erős féket távolította el a háborúhoz vezető folyamatból, egyszersmind ürügyet és ösztönzést adott a háború kirobbantásához. Holger Herwig, a University of Calgary professzora mindezzel egyetértve hozzáfűzte: „ Az Osztrák-Magyar Monarchia nagy valószínűséggel magától nem omlott volna össze, ha nem megy a háborúba.”

A konferencia résztvevői arra törekedtek, hogy választ találjanak, lett-e volna más, reális alternatív stratégia a háború megelőzésére. A többségi álláspont szerint Ferenc Ferdinánd trónra lépése és reformtervei megvalósítása megfelelő alternatívát jelentett volna az első világégés elkerüléséhez.

Bécsben és Budapesten sem kedvelték

Ferenc Ferdinánd (1863 – 1914) I. Ferenc József császár öccse, Károly Lajos főherceg fia volt. A császár elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg máig tisztázatlan hátterű mayerlingi halála után az öröklési sorrendben Ferdinánd apja lett a trón várományosa, majd Károly Lajos 1896. március 19-én bekövetkezett halála után Ferenc Ferdinánd vált a trónörökössé.

Az idős uralkodóval és a Hofburg köreivel Chotek Zsófia cseh grófnővel 1900. július 1-én megkötött rangon aluli morganatikus házassága után romlott meg a kapcsolata. A Ferenc Józseffel fennálló hűvös, távolságtartó viszonyt a Monarchia megreformálásával kapcsolatos elképzelései még tovább rontották.

A trónörökös Budapesten sem örvendett különösebb népszerűségnek, reformtervei megvalósítását az 1867-es kiváltságok megnyirbálására tett elfogadhatatlan törekvésként értékelték. A trónörökös legfőbb magyar ellenlábasai gróf Tisza István és ifjabb Andrássy Gyula gróf voltak. Szemben a bécsi udvar és a budapesti parlament ellenszenvével, a Monarchia szláv nemzetiségi mozgalmai törekvéseik legfőbb patrónusaként tekintettek Ferenc Ferdinándra.

Reformiroda a Belvedere-kastélyban

Ferenc Ferdinánd rendkívül akkurátusan készült leendő hivatala elfoglalására. Meggyőződése szerint a Monarchia mint államalakulat politikai túléléséhez a dualista államszerkezetet felváltó, és a Duna-menti birodalom etnikai összetételének megfelelő új, föderalista berendezkedés kialakításán át vezet az út. Trónra lépése után II. Ferencként kívánt uralkodni, és előre elkészítette azt az átfogó államjogi reformtervet, amely a Monarchiát trialista monarchikus államszövetséggé alakította volna át az uralkodói hatalom megszerzése után.

Ferenc József magyar királlyá koronázása Budán. Az 1867-es kiegyezés alkotta a dualista rendszer államjogi alapjait

Forrás: wikimedia.org

Tanácsadó testületét rezidenciáján, a Belvedere-kastélyban állította fel. Elképzelése szerint a Monarchia népcsoportjain belül a szlávság alkotná a trialista berendezkedés harmadik pillérét. A trónörökös tanácsadó testülete az 1908-tól működő úgynevezett katonai hivatal égisze alatt tevékenykedett, amelynek meghatározó tagja volt többek között Alexandru Vida-Voevod román, Milan Hodza szlovák és Ottokar Theobald Czernin gróf cseh politikus, valamint Kristóffy József volt magyar belügyminiszter, aki az általános választójog bevezetéséért szállt síkra.

A bécsi Belvedere-kastély, a trónörökös rezidenciája, és a "reformiroda" helyszíne volt

Forrás: wikimedia.org

A reformintézkedések első lépéseként a birodalom kebelén belül létrehozták volna a későbbi Jugoszlávia előfutárát, a Horvátország, Bosznia-Hercegovina, valamint Dalmácia alkotta Délszláv Királyságot. A délszláv társállam ugyanolyan jogállással rendelkezett volna, mint a Magyar Királyság az 1867-es kiegyezés után. Második lépésben a Monarchiát Aurel Popovici 1906-os javaslatának megfelelően föderális államszövetséggé alakították volna át, Nagy-Ausztriai Egyesült Államok néven.

A Popovici-féle 1906-os föderális államszerkezet közigazgatási térképe

Forrás: wikimedia.org

Ez államjogilag megszüntette volna az 1867-es osztrák-magyar, illetve az 1868-as magyar-horvát kiegyezésen alapuló magyar-horvát uniót. A dualista államberendezkedés megszüntetésével Magyarország a föderális államszövetség többiekével azonos jogú tagjává vált volna. A föderáción belül Ferenc Ferdinánd a mindenkori uralkodónak erős központi irányítószerepet szánt.

A háború legfőbb ellenzője

Ferenc Ferdinánd tudta, hogy a Monarchia, mint közép-európai nagyhatalom fennmaradásához az elkerülhetetlen modernizáción kívül a „balance power”, azaz a nemzetközi külpolitikai egyensúly térségbeli fenntartása is elengedhetetlen feltétel. Felismerte egy esetleges nagyhatalmi háborús konfliktus Monarchiára jelentett veszélyeit, és ezért mereven ellenzett minden olyan háborús kalandot, amely a reformterveire, és a Duna-menti birodalom megerősítésére jelentett volna kockázatot. Mindenáron szerette volna elkerülni egy Oroszországgal szembeni háborút, „… nehogy a cár és a császár egymást trónjáról letaszítva, szabad utat engedjenek a forradalmaknak.” Mindezek utóbb látnoki szavaknak bizonyultak…

Ottokar Theobald Czernin gróf, Ferenc Ferdinánd egyik bizalmas tanácsadója, külügyminiszterként is a Monarchia háborúból való kivezetésén ügyködött

Forrás: wikimedia.org

Annak ellenére, hogy a budapesti parlament a magyarság elleni támadásnak tekintette a trónörökös törekvéseit és Ferenc József udvara is „eretnekként” tekintett a főhercegre, kétségtelen, hogy Ferenc Ferdinánd trónra lépésével és reformtervei megvalósításával nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna az első világháború. Az európai nagyhatalmak is csak későn ébredtek rá, hogy a Monarchia megsemmisítése olyan politikai vákuumot és feszültségforrást teremtett Európa szívében, amely –többek között- felemelt egy Ferenc Ferdinánd életében még a bécsi és müncheni bohémvilágban bolyongó zavaros gondolkodású fiatalembert, hogy majd Adolf Hitlerként ismét meggyújtsa a világégés kanócát.

Winston Churchill is utóbb súlyos hibának tartotta az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolását

Forrás: wikimedia.org

Otto von Bismarck gróf a „vaskancellár”, és a német egység megteremtője szerint „Ha nem létezne az Osztrák-Magyar Monarchia, fel kellene találni.”  Winston Churchill, „A második világháború” című forrásértékű visszaemlékezésében maga is elismerte, hogy a Monarchia megsemmisítése volt a nyugati hatalmak egyik legnagyobb baklövése az első világháború végén. Csak remélni merjük, hogy a múlt és az alternatív történelem tanulságait még időben megszívlelik a jelen döntéshozói.

origo.hu