A kínai befektetők radikálisan megváltoztatják a művészet világát

Amikor a reneszánsz mester, Leonardo da Vinci magántulajdonban levő festménye 450 millió dolláros rekordáron kelt el, sokan Kínában keresték a rejtélyes vásárlót. Míg a majdnem 500 éves Salvator Mundi című alkotás vásárlója a szaúdi király volt, ez a reakció megmutatta, hogy mennyire jelentősek az ázsiai befektetők a művészeti világban.

Az Art Basel és a UBS jelentése szerint Kína - az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság után - a világ harmadik legnagyobb művészeti piaca, amely a teljes értékesítés 20 százalékát teszi ki az 57 milliárd dolláros globális szektorban.

Egy évtizeddel korábban, 2007-ben Kína az Art Basel jelentése szerint a teljes értékesítés mindössze kilenc százalékát tette ki. Ez a szám 2009-re megduplázódott 2011-ig a 30 százalékot is elérte.

Akkor az ázsiai ország előretörését az Egyesült Államok szorította vissza - írja a CNBC.

A Christie's aukciósház Ázsiából származó művészeti felvásárlásai 40 százalékkal nőttek az egy évvel korábbi eladásokhoz képest. Az új befektetők ötöde szintén a kontinensről származott, és idén először Ázsia vezette a globális értékesítést.

Tekintettel a nagy költségkeretükre, a kínai vásárlók egyre inkább uralják a művészeti befektetési világot.

A híres mesterek, mint Leonardo és Vincent van Gogh ritka klasszikusai nagyon keresettek, amit tovább fokoz, hogy a művek nagy része múzeumok tulajdonában van, és nem értékesíthető. Bár a végső vevő a Közel-Keletről származott, a festményt Hongkongba vitték, mielőtt árverésre került volna, hangsúlyozva a kínai piac jelentőségét, amely ma már központi szerepet tölt be a nemzetközi művészeti piacon.

– hangsúlyozta Johnny Hon a The Global Group kockázati tőkebefektető cég elnöke, és művészeti befektető a CNBC-nek.

December 18-án a Qi tizenkét tájképet tartalmazó gyűjteménye 171 millió dolláros áron kelt el egy pekingi aukción, ezzel beállítva a legmagasabb áron elkelt kínai alkotás rekordját.

Az Artnet művészeti honlap és a Kínai Aukciók Egyesületének jelentése szerint a kínai művészet és antikvitás piaca Ázsiába helyeződik át, a nagy aukciós házak pedig Hongkongba költöznek.

A kortárs művészet értékét nehezebb felmérni, de a kínai vásárlók egészséges kockázatvállalási hajlandósággal rendelkeznek, és nem aggódnak azon, hogy jelenleg kevésbé ismert művészek munkáiba fektetik be pénzüket.

(origo.hu)