A boldogság inkább a személyiségünktől függ, mint a körülményeinktől

Az elmúlt években egész iparág épült a boldogságfétisre, ami néha leegyszerűsítéseket, nem egyszer alapvető félreértéseket okoz. Nagy Henriett pszichológus, az ELTE adjunktusának új könyve segíti a tisztánlátást. Interjú a szerzővel:

Meg lehet egyáltalán határozni, hogy mi a boldogság?

A pozitív pszichológiai irányzat definíciója szerint a pozitív és negatív érzelmek optimális egyensúlyi állapota: ha háromszor annyi pozitív érzelmet él át valaki egy bizonyos idő alatt, mint negatívot, akkor azt mondjuk róla, hogy magas az érzelmi jólléte. Leggyakrabban egyébként elégedettségérzetként mérik a boldogságot: kérdőíven kell bejelölnie a válaszadónak egy skálán, hogy mennyire elégedett az életével.

A boldogság ugyanis nemcsak pillanatnyi állapot vagy érzés, hanem viszonylag stabil jellemzője az embernek: mindenkinek az életében megfigyelhető a boldogság többé-kevésbé állandó alapszintje, amelyből a nagyobb életesemények is csak átmenetileg mozdítanak ki felfelé vagy lefelé. Vannak kutatások, amelyek 8–10 éven keresztül vizsgálták különböző emberek boldogságszintjét, és az derült ki, hogy ez tartósan nem változik még akkor sem, ha jó vagy rossz dolgok történnek valakivel.

Sokak számára meglepően hangozhat, hogy a negatív érzelmek is beleférnek a boldogságba.

© hvgkonyvek.hu

Negatív érzelmeink mindig vannak, pont úgy, ahogy egy kertben folyamatosan nőnek a gyomok is. A kérdés csak az, mennyi virágot tudunk ültetni melléjük, vagyis mennyi pozitív érzés születik a negatívok mellett. Nem az a cél, hogy a negatív érzelmeket kiiktassuk vagy megszüntessük. Boldog embernek csak az nevezhető, aki mindenféle érzését szabadon megéli bármilyen torzítás, elfojtás nélkül.

A negatív érzelmek megélése miért annyira fontos?

Az elhárító mechanizmusok, az elfojtás, amikor valaki „énvédelemből” nem éli meg a negatív érzelmeit, hosszú távon általában súlyos következményekkel járnak. Persze vannak olyan helyzetek, amikor a megküzdést segíti, ha először hárítunk: a gyászfolyamat első fázisában például teljesen normális, ha valaki tagad, ez a természetes reakció.

De ha ez később is így marad, az már nem segíti az illető mentális egészségét. A pozitív pszichológiai irányzat meghatározó eleme, hogy nem a negatív érzelmekre fókuszál. Azokat másodlagosnak tekinti, és a pozitív érzelmek növelését helyezi előtérbe.

Az irányzat fontos felismerése, hogy a negatív érzelmek megszűnésével nem lesznek az embernek automatikusan pozitív gondolatai.

Igen, és ebből sok minden következik. Ez a pszichológiai irányzat Amerikában született meg 2000-ben, két vezéralakja Martin Seligman és a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály. Az előbbi 40 éven keresztül a depresszióval foglalkozott, és az ő egyik megfigyelése volt a kiindulópontja számos további kutatásnak.

Bár a terápiákban elérte a kitűzött célt, és a páciensei jobban viselték a szorongásaikat, elmúltak a pániktüneteik, de ha megkérdezte őket, elégedettek-e az életükkel, vagy hogy mennyi jó érzést éltek át az elmúlt időszakban, akkor a válaszokból egyértelműen kiderült, hogy a depresszió csökkenése nem járt együtt a pozitív érzések növekedésével.

Vagyis világossá vált számára, hogy szükség van még egy lépésre, ha az illetők jóllétérzetét is növelni szeretnénk. És ehhez más típusú módszereket, technikákat kell alkalmazni, mint a negatív érzelmek csillapításához. Ez a felismerés azután új kutatási irányt indított el, ugyanis korábban főleg a negatív érzelmekkel foglalkozott a pszichológia, és viszonylag kevés tudásunk volt a pozitív oldalról.

Milyen objektív és szubjektív tényezők befolyásolják a jóllétérzetünket?

A boldogság – definiáljuk érzelmi egyensúlyként vagy elégedettségérzetként – nagyban függ a személyiségünktől, sokkal inkább, mint a körülményeinktől. Ez azt jelenti, hogy van velünk született, öröklött faktor. Ha valaki például érzelmileg instabil vagy a nyugati kultúrkörben élő, introvertált ember, akkor neki valószínűleg sokkal többet kell tennie azért, hogy jól érezze magát a bőrében, mint egy extrovertált és érzelmileg kiegyensúlyozott embernek.

És van még egy nagyon fontos tényező: az egészséges önértékelés és a valódi önbecsülés. Ezek viszont tanulhatók, vagyis nem lehet arra hivatkozni, hogy nem tehetek semmit, ilyen „boldogtalannak” születtem.

(hvg.hu)