2018-as foci-vb: Franciaország másodszor világbajnok

Húsz év után ismét világbajnok a francia labdarúgó-válogatott. Didier Deschamps akkor, a hazai rendezésű 1998-as vb-n a pályán, most pedig a kispadon ünnepelhet a Kékekkel. A horvátok érdeme, hogy egy pillanatig nem adták fel, a világbajnokságok történetének egyik legszebb mérkőzését a franciák 4-2-re nyerték meg.

Hiába a kiemelt tét, a hatalmas várakozás, a 12.5 millió lakosú óriásvárost megmozgató világesemény, a Franciaország–Horvátország döntő előtti órákban feltűnően nyugodt hangulatban áramlott a stadionhoz a közönség, amelynek összetétele – személyes metróutastesztünk alapján – igen vegyesnek bizonyult. Mint az efféle globális kirakateseményeknél általában, a jegyet szerzőknek jó, ha a felét adta a két érintett nemzet, a maradék tízezreket a jómódú, semleges futballturisták, a különböző szponzori és marketingkapcsolatok révén bejutók képezték. Azért ami így is szemet szúrhatott bárkinek: a kék és a piros-fehér kockás drukkerek közül sokan hordtak Zidane-, Deschamps-, Desailly-, illetve Suker-, Boban-, Prosinecki-feliratú mezt. Tény, az elmúlt napokban ritkán fordult elő, hogy a döntő kapcsán a 2018-as dátumot az 1998-as nélkül hozták volna szóba, Franciaország addigi egyetlen világbajnoki győzelme és Horvátország bronzéremben megmutatkozó sporttörténelmi sikere folyamatos összehasonlítási alapot kínált. Különösen Deschamps esetében, aki a húsz évvel ezelőtti válogatott csapatkapitányaként és a mai szövetségi kapitányaként – Mario Zagallo és Franz Beckenbauer után – a harmadik sportember lehetett vasárnap, aki a pályán és a kispadon is a csúcsra jut.

Szó szerint tökéletes felütést adott a döntőnek, hogy a felvezető díszünnepség során a korábbi vb-győztes brazil varázsló, Ronaldinho afrikai dobbal, kongával adta a ritmust a zenéhez. A világbajnoki trófeát legutóbbi átvevője, a német válogatottat visszavonulásával vezér nélkül hagyó Philipp Lahm hozta be a stadionba, az égető kérdést azonban ez jelentette: vajon ki viszi ki onnan?

Bátran, harcosan és nyíltan kezdték a mérkőzést a horvátok, körülbelül ugyanolyan megalkuvás nélküli támadó szellemben, ahogyan az angolok ellen játszottak a második félidőben és a hosszabbításban. Különös módon a válogatott futball „magaslati levegőjéhez” jobban szokott és a két évvel ezelőtti döntőbeli tapasztalatára is építő francia válogatott tűnt némiképp megilletődöttnek, a stadionba néhány órával korábban fütyörészve érkező Antoine Griezmann vagy a szájában fogpiszkálóval sétálgató Paul Pogba lazaságából a pályán kevés tükröződött. Ám az idei világbajnokságon bőven volt alkalmunk megtanulni, Deschamps csapata anélkül képes egyik pillanatról a másikra kiereszteni karmait, hogy előtte morgással figyelmeztetné áldozatát – amely ráadásul Moszkvában saját magába mart bele... Griezmann igen veszélyesen beívelt szabadrúgását a menteni igyekvő Mario Mandzukic a saját kapujába csúsztatta, a 18. percben vezetést szerzett Franciaország, pedig ha pontozásos alapon működne a futball, addig csak ellenfele kapott volna értéket. Aztán a játék igazságot szolgáltatott, az ezen a napon „vasárnapi formában” játszó Luka Modric hosszú oldalra ívelt szabadrúgását követően a középre visszafejelt labdából Ivan Perisic csikart ki magának helyzetet, és a labdát kíméletlenül a kapu bal oldalába rúgta.

Nem volt idejük azonban a horvátoknak erőt meríteni az egyenlítésből, Franciaország másodszor is szinte a semmiből jutott vezetéshez, mégpedig éppen az Internazionale horvát csatárának szerencsétlen megmozdulása nyomán. Egy beívelést követően a kapu előterében a takarásban lévő futballista kezére pattant a labda, jóformán elrántani sem tudta volna karját az útjából – Néstor Pitana játékvezető videobírós visszajátszást kért a helyzet eldöntésére. A máskor oly határozott argentin bíró újra és újra, különböző kameraállásból megnézte a kritikus másodperceket, láthatóan erős kétségekkel küzdött, ám végtére is tizenegyest ítélt. Griezmann nem hibázott (2–1) – a sportág történetében először született gól világbajnoki döntőben technika segítségével. Hogy helyes-e ilyen módon és mértékben mesterségesen beavatkozni a játékba, elmélyült vitát igénylő kérdés, kimeríti jelen cikk kereteit.

Dördült az ég, borús fellegek úsztak a Luzsnyiki fölé, hűvös levegő enyhítette a Moszkvát egész nap megülő fülledtséget, ám ami ennél fontosabb, a futball meteorológiája horvát vihart jelzett. Érezni lehetett, a nemcsak elszántan, hanem hatékonyan is támadó csapatban volna még erő a két „illogikus” francia gólra választ adni, a játékot eleinte a második félidőben is a kockás mezesek nyomasztó fölénye jellemezte. Lendületüket kissé megakasztotta a négy ünneprontó civil [a Pussy Riot orosz punk-rock banda tagjai voltak – a szerk.], aki éppen egy ígéretes horvát akció közben rohant be a nézőtérről, és a biztonsági személyzetnek másodpercekig megoldhatatlan gondot okozva idióta módjára szaladgált kedvére a pályán. Meg persze megakasztotta az egyre inkább magához térő francia válogatott is, amely a nyomásból fokozatosan szabadulva elkezdett úgy játszani, ahogyan az a papíron erősebb csapathoz illik. Amikor az 59. percben Paul Pogba a tizenhatoson kívülről szép lövéssel megszerezte a harmadik francia gólt, gyanússá vált, ez a hátrány már horvát szempontból ledolgozhatatlan, és a 19 éves Kylian Mbappé hat perccel később rúgott újabb gólja pedig el is döntötte a mérkőzést. Nem így gondolták még a horvátok, Mandzukic megtámadta a felelőtlenül cselező Hugo Llorist, és a világbajnokságon addig kimagasló formában védő kapus hibáját kihasználva 4–2-re szépítette az állást.

A felvillantott halvány reménysugár azonban ekkor már kevés volt, hiába a tűz, az igyekezet, nyilvánvalóan látszott a végkifejlet. Aki manapság a négy gólt szerző francia válogatottat képes megverni, annak nem egy, de talán rögtön két világbajnoki trófeát kellene kiosztani. Diadalmaskodott az erő, a tapasztalat: Franciaország a moszkvai döntőben 4–2-re legyőzte Horvátországot, és 1998 után ismét megnyerte a világbajnokságot.

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
DÖNTŐ
FRANCIAORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 4–2 (2–1)
Moszkva, Luzsnyiki Stadion, 78 011 néző. Vezette: Néstor Pitana (argentin)
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, L. Hernández – Pogba, Kanté (Nzonzi, 55.), Matuidi (Tolisso, 73.) – Mbappé, Griezmann, Giroud (Fekir, 81.). Szövetségi kapitány: Didier Deschamps
Horvátország: Subasic – Vrsaljko, Lovren, Vida, Strinic (Pjaca, 82.) – Brozovic – Rebic (Kramaric, 71.), Modric, Rakitic, Perisic – Mandzukic. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Gólszerző: Mandzukic (18. – öngól), Griezmann (38. – 11-esből), Pogba (59.), Mbappé (65.), ill. Perisic (28.), Mandzukic (69.)
Sárga lap: Kanté (27.), L. Hernández (41.), ill. Vrsaljko (92.)

nemzetisport.hu