SZINÉRVÁRALJA

A mai Máramaros megye nyugati csücskében, Nagybánya és Szatmárnémeti között terül el Szinérváralja, az ország két nagy északnyugati városának félútján.

Szinérváralja a századfordulón

Szinérváralja első írásos említése 1334-ből származik. Mivel utak kereszteződésében fekszik, már a XIII. században várat emeltek határában, onnan ellenőrizték a Nagybánya, Szatmár, és Avas felé tartó útvonalakat. A település a vár alatt épült, innen ered a neve. A Kiss Lajos szerkesztette etimológiai szótár szerint a „Szinér” szláv eredetű szó. A középkorban mezővárosi rangot kapott. Viharos történetének emlékét leomlott várfalak, régi templomok, krónikák és katonai tömegsírok őrzik.

Szinérváralja pecsétje 1907-ben

Határában ásatások során kő- és bronzkori maradványok kerültek elő. A vár alatt kialakult település az 1330-as évektől szerepelt a forrásokban. A 15. század végén népes település volt, valószínűleg több mint száz jobbágytelekkel. 1583-ban mezőváros, uradalmát Báthori Zsuzsanna birtokolta. 1598-ban 208 jobbágy háztartással írták össze, ebből kilencven Székely Györgynek, 23 Kornis Gáspárnak szolgált. 1605-ben Basta, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr, 1677-ben Wesselényi István hadai pusztították, 1717-ben a tatárok égették fel. Megmaradt lakói feljebb húzódtak, a régi falu sokáig romosan állt, majd románok költöztek be. 1741-ben negyven görögkatolikus román családot írtak össze benne.

Sylvester János (Szinérváralján született 1504-ben) bibliafordításának előlapja

A többségi református gyülekezet mellett 1753-ban alakult meg római katolikus egyházközsége. Felsőbb rendelet az ekkor csupán néhány mesteremberből és örmény családból álló eklézsiának ítélte a középkori eredetű kőtemplomot. A 17–18. században számos nemesi család szerzett birtokot Szinérváralján.

A római katolikus templom

A 19. század kezdetétől ismét jelentős mezőváros lett, hetivásárokkal, fazekasokkal, jelentős bortermeléssel, zsidó kereskedőkkel. Első zsidó lakosáról, egy bizonyos Jacobus Izraelről 1756-ban történik említés, aki épp akkor költözött el innen. Első zsinagógájukat 1785-ben építették. Ortodox irányzatú hitközsége igen konzervatívnak számított. 1884-ben rabbija, Michal Cvi Schönfeld Palesztinába települt. Jacob Wieder és fia, Juda, 1897 és 1944 között nyomdát tartott fenn, amely 1905 és 1944 között 145 héber és jiddis nyelvű kiadványt jelentetett meg.

A zsinagóga

1830-ban alakult benne gyógyszertár, 1859-ben Klein Lipót szesz- és élesztőgyára, 1875-ban ecetgyár. A Mándy család 1870-ben kastélyt épített a hegyoldalban, amely nem maradt fenn. 1877-től Szatmár vármegye egyik járásának székhelye volt. 1891-ben Sătmăreana néven román, 1896-ban Szinérváraljai Takarékpénztár néven magyar pénzintézete indult. 1897-ben 8593 kataszteri holdas határából 4692 volt szántó, 1437 erdő, 1383 rét és 249 kert. Igen jelentős volt gyümölcstermesztése; ugyanazon évben több mint 55 ezer szilva-, hétezer alma-, hatezer őszibarack- és négyezer diófát vettek számba. A 20. század elején a Mándy, a Papolczy, a Kávássy és a Fényes családnak volt benne nagyobb birtoka. 1910-ben 104 szabó és 102 cipész vagy csizmadia dolgozott benne, és 1903-ban szociáldemokrata pártszervezete is alakult. 1904 és 14 között Szinérváralja címmel hetilapja jelent meg.

A főtér 1942-ben, a görögkatolikus (ma ortodox) templommal

Az 1940-es évek végéig mindig Szatmár vármegyéhez, illetve megyéhez tartozott, csak 1968-ban csatolták Máramaros megyéhez. 1988-ban kapott városi címet.

Szinérváralja plébániájának neve, a pápai tized 1334. évre vonatkozó Regestrumában fordul elő legelőször. Egyes völgyeinek mediterrán éghajlata megengedi a szelídgesztenye termesztését, a déli fekvésű oldalak pedig kedveznek a gyümölcs, és nemes szőlőfajták termesztésének. Kőbányája régi, de az Andezit Vállalatot 1930-ban létesítették. A kitermelt andezit színe és jó minősége (keménysége) miatt jelentős mennyiség kerül exportra. 1936-ban Georgescu P. Ion generális irányításával "írták ki" 650 méter magasban tízezer fenyőcsemetével "EMINESCU" nevét. Ez Romániában egyedülálló természeti ritkaság, fáit állandóan cserélik, éberen tartva a lánglelkű költő és géniusz emlékét. A város szülötte a XVI. század Európájának egyik legnagyobb humanista tudósa, Sylvester János, a modern Európa második nyelvtanának szerzője (Grammatica-Hungarolatina, 1539.) és a teljes Új Testamentum magyarra fordítója, amelyet 1541-ben nyomtattak ki Sárvár-Újszigeten.

A református templom

Szinérváralján a református templom mellett emlékoszlop és emlékház jelzi, hogy a település lakói ma is büszkék Sylvester Jánosra. A város nevezetes szülöttei közül a szabadságharcos Zágonyi Károly emlékezetét a református temetőben őrzi kopjafa, s Incze János Dés (1909–1999) festőművészt is számon tartják a helybeliek.

Zágoni Zágonyi Károly ősei a háromszéki Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából rajzottak a Szamos-Tisza közére és a Debrecen körüli hajdú-vidékre. A család 1821 őszén kerülhetett Szinérváraljára, 1822. október 19-én már itt született meg a család Károly nevű gyermeke. A korán félárva sorsra jutó Zágonyi előbb Szinérváralján, majd a híres máramarosszigeti Református Líceumban tanult. 1848 szeptemberében a Maróthy János vezette Szatmár megyei önkéntes lovas nemzetőrszázad tizedese. Részt vett a Katona Miklós vezette Kővár-vidéki csatározásokban, majd a Bem tábornok vezetésével újjászervezett erdélyi hadseregben harcolt. Egyes történészek szerint mint huszárfőhadnagy kétszer is ott volt Bem apó közvetlen megmentői között. A világosi fegyverletételt követően fogságba esett, majd megszökött, s több társával együtt kalandos úton Amerikába hajózott. Az 1861–1866-os amerikai polgárháború kitörésekor őrnagyi rangban, önkéntesként állt az északiak közé, akik 1861. október 25-én éppen az általa vezetett lovasoknak köszönhetően aratták első győztes csatájukat a déliek felett, több mint tízszeres túlerő ellenében, s egész Missouri államot felszabadították. A springfieldi halálroham, vagy más néven „Zagonyi’s death ride” (Zágoni halállovaglása) bevonult az amerikai történelembe, s mint ilyen később a washingtoni Capitolium falára is felkerült, ahol ma is látható.

Zágoni Károly

Papolczy-Bay kúria

A XIX. század második felében épített Bay-ház eredetileg lakóépületként volt nyilvántartva, de Trianon után számtalan rendeltetést kapott. Ebben a házban született a híres magyar vívó, dr. Bay Béla 1907-ben. A jobb időket is megélt Bay-ház jelenleg romos állapotban van, az önkormányzat birtokolja.

A Papolczy-Bay kúria

A ház akkor vette fel a Bay nevet, amikor Csomaközi Bay Miklós feleségül vette Papolczy Máriát, aki hozományként megkapta a házat. Ebből a házasságból két gyermek született, egy fiú és egy lány, név szerint Béla (1907) és Ilonka (1908). A második gyermek születését követően Mária és Miklós házassága megromlott, ami váláshoz vezetett. Mária a gyermekekkel Budapestre költözött, Miklós pedig feleségül vette a fiával egykorú Hermann Arankát. Csomaközi Bay Miklós 1965-ben hunyt el Nagyváradon.

A 20-as számú marosvásárhelyi gyalogsági hadosztály besorozó központjaként (1939), a helyi gimnázium bentlakásaként, majd a „Constructorul” szocialista szövetkezet irodaházaként működött. Az 1989 után a földgázszolgáltató vállalat helyi székhelyeként hasznosították a kúriát, egészen a közelmúltig, amikor idősgondozóként használták egy ideig. Jelenleg üresen áll, az épület rohamos enyészetnek indult, a korábban gondozott fáktól árnyékolt, hangulatos udvar pedig rendezetlenné vált.

Szinérváralja ma

Szinérváralján a kb. 1500 fős magyar közösség (2012-es népszámlálási adatok) ügye jó kezekben van. Lelkes, fáradságot nem ismerő emberek dolgoznak megmaradásunkért, akik nemcsak a múlt ereklyéit gyűjtögetik kitartó szorgalommal, de arra is vigyáznak, hogy a mai nemzedék a nemzeti öntudat, a megmaradás szellemében nevelkedjen, cselekedjen. Ifjúsági és Rehabilitációs Központot építettek (amely a református parókia udvarán áll), oroszlánrészt vállaltak a helyi magyar iskola újraindításában, ifjúsági táboraik a vallásos nevelést és a magyar kultúra ápolásának ügyét szolgálják.