SÁROSMAGYARBERKESZ

Sárosmagyarberkesz első említése egy 1231-es oklevél 1397-ből való másolatában: Berkest. Az ómagyar Berkes személynévből keletkezhetett. A magyar névelem a 16. században létrejött, román lakosságú Berkeszpatakától (Berkeszújfalu) való megkülönböztetésére szolgált. A Sáros- előtag elhagyásáról 1906-ban döntött az Országos Községi Törzskönyvbizottság, de már 1882-ben is szerepelt az előtag nélküli névváltozat. Valamikor nagyrészt innen kerültek ki Kővár kapitányai és őrsége. Régen a vidék központja volt. Több nemesi család is lakta (Pelei, Mózsa, Katona, Péchy).

A falu látképe 1929-ben

A 15. században a bélteki uradalom falva Közép-Szolnok vármegyében. Az önálló Erdélyi Fejedelemség korában vásáros hely. A 17. század második felétől Kővár vidékéhez tartozott. 1639-ben 31 marhával szolgáló, 25 „gyalogszeres” (háziállat nélküli) és 29 nem szolgáló, összesen 85 jobbágy családfő lakta. Szántóföldje és kaszálója annyi volt, hogy a termés betakarításában, illetve a kaszálásban a szomszédos falvak lakói is részt vettek. Hét hold szőleje és a szomszéd falvakkal közösen tilalmas tölgyerdeje is volt. 1647-ben és még 1803-ban is évi négy országos vásárt tartott.

Utszéli kápolna Kővárremetén

A Rákóczi-szabadságharc idején a Kővár vidéki kurucok egyik vezetője a helyi egytelkes nemes Mosa László, később a vidék vicekapitánya volt. a 17. század elejétől birtokos volt itt a Katona család; hosszú időn át ez a család adta Kővárvidéknek a főkapitányokat. A Katona család után a Péchyek szerezték meg.

A Péchy-kúria teraszán (1929)

A 19. század folyamán sok és jó szilvája és kevés gesztenyéje termett, amelyet az árusok a nagybányai gesztenyével együtt Kolozsvárig elhordtak. 1848-ig jó bort adó szőlői is voltak, amelyet azonban a rákövetkező években kipusztultak.

A felújítás alatt álló Közösségi Ház

A hagyományos, állattartással kombinált kétnyomásos földművelés az 1860-as években szűnt meg. A vidéken a berkeszi református egyház volt az egyetlen, a helyi nagybirtokostól anyagilag független egyházközség. 1876-ban, Kővár vidéke fölszámolása után Szatmár vármegyéhez csatolták.

A magyarberkeszi református templom a felújítás előtt

Petőfi Sándor 1846 őszén, Kővár várában tett látogatása után a faluban írta Véres napokról álmodom c. versét.

Fontos látnivalók:

Református temploma 1514 előtt épült, benne gótikus papi ülőszék.

Kővárvidék egykori vármegyeháza, alatta pincebörtön.

Szelídgesztenyése és az egykori Péchy-kúria (átalakítva).

Bádogtetős ortodox fatemploma a 19. századból való.

Híres emberei Sárosmagyarberkesznek:

Itt lakott Katona Zsigmond, a diák Barabás Miklós nagyszebeni pártfogója.

Itt született 1813. október 22-én Katona Miklós 1848-49-es honvéd alezredes, (Katona Zsigmond fia) meghalt 1886-ban.

Itt született 1817-ben Medgyes Lajos költő, Petőfi barátja.

Itt született 1847-ben Korbuly József gépészmérnök, az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntetett Korbuly-féle csapágy kidolgozója.

1865-től haláláig, 1875-ig itt szolgált református lelkészként Almási Sámuel népdalgyűjtő.

A felújított magyarberkeszi református templom

A gótikus papi ülőszék faragott kökerete

A gótikus fali szentségtartó, és az 1514-ből származó falikép

A vélhetően Szent Mártont ábrázoló freskó

(összeállította: Varga Orsolya, Kovács Péter, Pintér Zsolt)