MAGYARLÁPOS

Magyarlápost és Domokost, a Lápos-völgye eme két jelentős települését Nagybányát déli irányban elhagyva, Kővárfüred (Teleki Sándor kedves pihenőhelye) érintésével közelíthetjük meg.

Kápolnokmonostoron is áthaladunk: a Kapnik patak vize („Kapalnok”) mellett valamikor egy kis kápolna („monostor”) állt; a település mai elnevezése a hagyomány szerint e két névből alakult ki. Az 1700-as években Kővárvidéke gyakran tartotta itt közgyűléseit. 1848 őszén pedig a felbujtott románság itt fogta el Kővárvidék pénztárnokát, Pap Lászlót, hogy a pénzzel együtt Urbán – a honvédsereg ellen folytatott erdélyi harcok hírhedt osztrák vezére – elé vigye.

Magyarlápos 1325-ben vámszedő hely volt. A 14. században határában aranyat bányásztak. 1553-tól említik mezővárosként és 1603-ban már a Lápos felső völgyére kiterjedő uradalom központjaként.

A reformáció idején az unitáriusok voltak többségben, de 1622 után a reformátusok birtokába került a település templom. Ezt a templomot a reformátusok lebontották, és 1838-60 között építettek újat.

A református templom

A katolikus egyház újjászervezése 1752-ben kezdődött el, amikor Mária Terézia egy káplán költségeire segélyt utaltatott ki. 1783-tól lelkipásztort kapott, aki imaházban misézett. 1787-ben saját kápolnát és lakást szereztek. A plébánia 1783-tól működik. Novák Márton, gr. Eszterházi János adminisztrátora buzgóságából templomot is építettek 1813-ban. 1904-től van katolikus iskola.

A római katolikus templom

A 17. században a hadak többször pusztították, de Magyarlápos mindig újjáépült. Román népessége valószínűleg a 18. század második felében települt be és 1798-ban tért át a görögkatolikus hitre.

1750-ből származó adatok szerint Láposon 58 egytelkes nemes család, 6 szabados, 18 jobbágy, 47 zsellér és 8 kóborló lakott. A nemes családok közül a Benkő, Kádár és Técsi család nevezetesebb. A nemesek egytizede román volt.

A vidék kézműves és vásáros központja volt. Csütörtöki hetivásárai mellett évente négy országos vásárt is tartott, melyeket a 19. század első felében Bukovinából és Galíciából is látogattak. A mesterségek és a földművelés mellett sokan sófuvarozással is foglalkoztak.

1847-ben a magyarság olvasási kedvének föllendítésére Técsi Samu szolgabíró megalapította a Lápos Vidéki Olvasóegyletet. 1854-ben gyógyszertárat nyitottak benne.

1856-ban a görögkatolikusok központi iskolát hoztak létre az egész Lápos-vidék ifjúsága számára, négy gimnáziumi osztállyal, amely 1860-ban alakult át teljesen román tannyelvűvé, de minden szinten kötelező tárgy volt a magyar és a német nyelv. Az iskolát a görögkatolikusok mellett ortodox diákok is látogatták.

1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 19. századtól a második világháború utánig járási székhely volt.

Magyarlápos postai bélyegzője 1910-ben

Erdélyi mértékkel viszonylag korán zsidók is beköltöztek a településre. Ők Galíciából érkeztek, a haszid irányzathoz tartoztak és 1820-ban alapították hitközségüket. Túlnyomó részük kézművességgel foglalkozott, de a legtöbbjük emellett földet is művelt. A dualizmus korában közülük került ki a járás hivatalnoki elitje. 25 éven át polgármesterként az ortodox zsidó vallású Reich József irányította a helységet. A jiddis nyelvet a magyar kultúrába való integrációjuk mellett is megtartották.

Magyarláposon töltötte gyermekkorát Szilágyi Domokos, költő.

1968-ban a települést városi rangra emelték.

Magyarlápos lakossága 2011-ben 5367 fő volt, ebből a magyar lakosság száma 515 fő.