HAGYMÁSLÁPOS

A település 8 kilométerre fekszik Nagybányától délnyugatra, a Lápos folyó bal oldalán, a Kolozsvár felé vezető úton.

A települést a 15. század elejétől többször említik a korabeli oklevelekben. 

Régen Magyar-láposnak nevezték s 1405-ben Magyarlapus, 1470-ben Magyarlaapos, 1475-ben Lapws alakban írják. A kővári uradalomhoz tartozott és annak sorsában osztozott. A XVII. században a Kővárvidék főkapitányai: a gróf Telekiek kapták meg.

A község 1475 táján vámhely volt és népes helység.

A Hagymásláposi Református Egyházközség az 1600-as évek elején keletkezett. Első ismert református lelkipásztora Apay István, aki 1624-ben már az egyházközségben munkálkodott. A jelenlegi templom előtt egy kicsi kőtemplommal rendelkezett a gyülekezet.

A ma álló templomot, templomtorony és orgonakarzat nélkül Gróf Teleki Mihály építtette 1745-ben családi kripta céljából.

1870-ben bővítették az orgonakarzattal, a 22 méter magas tornya pedig 1880-ra készült el. Jelenlegi orgonáját Kerékgyártó István, debreceni orgonaépítő mester készítette 1912-ben.

A református egyháznak gróf Bethlen Klára 1755-ben aranyozott vert ezüst kelyhet ajándékozott, mely most is megvan. A refornátus egyháznak birtokában van még két terítő 1650-ből és 1681-ből és a Telekiektől egy magyar-latin biblia 1617-ből.

A községben a görög katolikusok 1894-ben építették fel templomukat.

Hagymáslápos a 20. század elején Szatmár vármegyéhez tartozott. 1968-tól máramaros megyéhez. A településnek vasuti állomása van, távírója Hosszúfalu és utolsó postája Pusztahidegkút.

Ma Hagymáslápos lakossága kb. 1400 fő, amelyből magyar körülbelül 200.