Elhamarkodott lenne új hidegháborúról beszélni 2014-ben, azonban annyi bizonyosan látszik, hogy a korábbi, Egyesült Államok által dominált nemzetközi rendszer változóban van, aminek a következményeit lehetetlennek tűnik megjósolni.
Az utóbbi pár évben, főleg pedig 2014 elejétől a nemzetközi kapcsolatokat szemlélő szakemberek, biztonságpolitikai szakértők és újságírók a hidegháború újjáéledéséről beszélnek. Ennek oka az Ukrajnában kialakult válság, a nem várt orosz expanzió a Krímben, valamint az amerikai és az orosz elnök közötti elhidegült viszony.
Van-e valóban új hidegháború? A kérdés megválaszolásához először érdemes a személyes kapcsolatokat megnézni. A Szovjetunió szétesése után a két nagyhatalom vezetői között nagyon jó viszony alakult ki. Borisz Jelcin és Bill Clinton elnöksége idején voltak csúcsponton a kapcsolatok, a két politikus remek viszonyt is ápolt egymással. A lassú elhidegülés 2003, a második iraki háború kitörése után gyorsult föl, ami mostanra a mélypontra vitte a viszonyt.
Barack Obama az elmúlt években a bizonytalan elnök benyomását tette, amit Putyin egyszerűen csak kihasznált. Ezzel csupán egy XIX. századi állapotba lökte vissza Oroszország nemzetközi kapcsolatait. Akkor Szentpétervár csak akkor kötött megállapodásokat a Nyugattal, amikor az érdekei úgy kívánták, de végig szuverén szereplőként tekintett magára.
Az utóbbi megállapítás, valamint az is, hogy az Egyesült Államok mértékadó köreiben nem tekintik globálisnak a konfliktust Oroszországgal, inkább az új hidegháború ellen szól. Washington számára az ukrán válság csupán egy a sok globális probléma közül, ráadásul még nem is a legfontosabb Afganisztánhoz vagy az Iszlám Állam problémáihoz képest. A hidegháború évei alatt jelentős számú amerikai csapat állomásozott az európai kontinensen, azonban a krími orosz expanziót követően sem várható, hogy az USA növelné a katonai jelenlétét.
Ezzel szemben Oroszországban úgy látják, a törés köztük és a Nyugat között egyre mélyebb. Ennek egyik legfőbb jele volt, hogy Putyin többször is az orosz kisebbségek világszintű megvédéséről beszélt, ami érthető idegességet váltott ki a környező államokból. Ez akár teljes moszkvai izolálódáshoz is vezethet, de a nemzetközi viszonyok gyors változása miatt ez sem tekinthető biztosnak.
2008-ban külpolitikai szakértők szerint véget ért az egypólusú világrend, és a helyét egy nagyhatalmi rivalizálással teli időszak váltotta föl, ahol egyik ország sincsen domináns helyzetben. Az európai kontinensen a NATO révén az Egyesült Államok szeretné megőrizni a befolyását, míg Oroszország a gazdasági kapcsolatai által kívánja aláásni a washingtoni pozíciókat. Mindez kiegészül az Európai Unió érdekeivel, amely pedig déli és keleti irányba terjeszkedne, bár ez a mostani bizottsági ciklusban nincsen célként meghatározva.
Ez a helyzet pontosan azért veszélyesebb, mint a hidegháború idején, mert nincsenek pontosan meghatározva a szabályok, és a hatalmak közötti aszimmetrikus viszonyok kedvezhetnek a kalandorpolitikáknak. A végkimenetelt illetően elemzők szerint akár egy több évtizedes rivalizálás a folyamatos bizonytalansággal együtt fennmaradhat, de a konkrét háborút sem lehet teljesen kizárni.
A hidegháborús viszonyok ellen hathat azonban, hogy Oroszország, akárhogy is nézzük, nagyon súlyos válságban van. Szédítő ütemben csökken az ország népessége, előrejelzések szerint 2050-re csupán 120 millióan élnek majd Oroszországban, akiknek ráadásul a több mint fele muszlim vallású lesz. Ilyen viszonyok között a növekvő népességű USA-nak idővel egyáltalán nem lesz riválisa Moszkva, feltéve, ha nem tud fordítani ezeken a tendenciákon.
A 2008 után kialakult világrendben a korábbiaknál is nehezebb meghatározni, hogy adott államok milyen szándékokkal és elképzelésekkel kívánják érvényesíteni az érdekeiket. Jól látható, hogy Putyin gondolkodását nem lehet egy nyugati vezetőéhez hasonlítani, aki parlamenti ciklusokban gondolkozik. Az orosz elnök többször is deklarálta, hogy magára nem politikusként tekint. Teljesen kiszámíthatatlan, mi alapján hozza meg a döntéseit, így felkészülni sem lehet rá.
A hidegháborús helyzetet idővel oldhatja, hogy Oroszország, hasonlóan az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. utáni lépéseihez, úgy tűnik ugyanabba a hibába esik. A hadsereg megerősítése Washington esetében sem vezetett sehová, mind az afganisztáni, mind az iraki hadszíntéren nem tudott áttörést elérni, és a világ ezen részei továbbra is a legveszélyesebb helyek közé tartoznak.
Új hidegháborúról beszélni elhamarkodott lenne, mivel korábban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egy mély ideológiai ellentét is húzódott, míg most mindkettő politikai rendszere némileg hasonlít egymáshoz. A felek között egy félreértésekkel teli szituáció alakult ki, ami valóban elhidegüléshez vezetett, de a nemzetközi rendszerre nem bír a korábbiakhoz hasonló meghatározottsággal.
origo.hu
Kapjon hitelt csalás nélkül Hogyan kaptam kölcsönt Miklósné Halaszgéza Pénzügy, csalók kezébe kerültem, amíg nem (...)
Kapjon hitelt csalás nélkül Hogyan kaptam kölcsönt Miklósné Halaszgéza Pénzügy, csalók kezébe kerültem, amíg nem (...)
Szerezzen hitelt csalás nélkül Hogyan kaptam kölcsönt Miklósné Halaszgéza Pénzügy, csalók kezébe kerültem, amíg nem (...)
adj fel hirdetést
VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek