Papi cölibátus: XVI. Benedek megtöri a csendet

A Robert Sarah bíborossal együtt írt, papságnak szentelt könyvében az emeritus pápa arra kéri az Egyházat, hogy ne hagyja, hogy „befolyásolják".

Csaknem hat évvel a 2013. február 11-én bekövetkezett lemondása után a Szent Péteri székről, a 92 éves emeritus pápa megtörte a csendet, arra kérve Ferenc pápát, hogy ne tegye lehetővé a házas férfiak papi tisztségre való kinevezését. A guineai eredetű Robert Sarah bíborossal együtt írt Szívünk mélyéből címet viselő kötet francia nyelven jelenik meg január 15-én a Fayard kiadó gondozásában. A Le Figaro francia lap elsőként közölt részleteket a könyvből.

A kezdeményezés történelmi jellegű, XVI. Benedek emeritus pápa szavai nagyon súlyosnak hatnak a nagyon komoly teológiai tekintélye által. Lemondása óta kétszer szólalt meg nyilvánosan - mindkétszer nagyon diszkréten -, először 2017-ben liturgikus kérdések kapcsán, majd 2019 tavaszán a pedofilbotrányok miatt. Viszont a jelenlegi megszólalása egészen más nagyságrendű: úgy véli, a római katolikus egyház jövője forog kockán, ha egyik fő pillére, a papi cölibátus elvész belőle.

A könyv tehát a Le Figaro elemzése szerint egy nagyon strukturált érvrendszer, a papi cölibátus védelmében, egyszersmind egy erős támogató üzenet is a papoknak, akik a két szerző szerint "összezavarodnak a megszentelt cölibátus folytonos megkérdőjelezése miatt". A 175 oldalas könyvet tehát nekik, papoknak címezik: „A világ összes papja előtt tisztelegve". A két részből álló könyv első részét, mely konzekvens, ésszerű és nagyon strukturált az emeritus pápa, a másodikat Sarah bíboros írta, amiket közös bevezetővel és közös utószóval láttak el, és mindketten aláírták.

A könyvben semmilyen ellenállás vagy vita nincs a jelenlegi pápával szemben, éppen ellenkezőleg. Az emeritus pápa és Sarah bíboros a könyvben „két püspökként" értelmezik magukat, akik „fiúi engedelmességgel vannak Ferenc pápa iránt", és akik „keresik az igazságot" az „egyház egysége iránti szeretet szellemében". Távol a „megosztó ideológiáktól", írják. Túl „az emberi vitákon", politikai manővereken, hatalmi játékokon, ideológiai manipulációkon és keserű kritikákon, amelyek a megosztó gonosznak, a hazugság atyjának játékszerei".

Figyelmeztetés

De azt sem rejtik véka alá, hogy lehetetlenné vált „csendben maradniuk": „Silere non possum! Nem maradhatok csendben" – jelentik ki határozottan, idézve Szent Ágostont. Különösen a tavaly októberi pánamazóniai „furcsa médiaszinódus" után, amely kétharmados többséggel ténylegesen megszavazta az állandó diakónusok papságát – tehát a családos férfiak kinevezésére irányuló javaslatot, így oldva meg az amazonasi régió kínzó paphiányát. A katolikus egyháztól azt kérik, hogy ne hagyja, hogy a rossz beidegződések, a teátrális megnyilvánulások, a hazugságok, a népszerű trend sugallta hamis állítások befolyásolják; tehát mindazon áramlatok, amelyek „értéktelennek akarják beállítani" a cölibátust. Ferenc pápa az elkövetkező hetekben közzéteszi a szinódus határozatai alapján készülő értekezését, amelynek hivatalossá kell tennie ezt az intézkedést. Hacsak nem vonja vissza, de ez nagyon meglepő lenne. Ferenc pápa eddig nyilvánosan is kiállt a papi cölibátus mellett, viszont ugyanolyan nyitott egy kivételes helyi megoldásra is, a papi hivatás válságának kezelése érdekében.

Sarah bíboros megemlíti a könyv zárszavában, hogy „ontológiai-szentségi kapcsolat létezik a papság és a cölibátus között, melynek bármiféle meggyengítése megkérdőjelezné a Zsinat és a pápák: VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek tanítóhivatalát. Arra kérem Ferenc pápát, hogy védelmezzen meg bennünket döntő módon az ilyen eshetőségektől, véget vetve a papi nőtlenség törvénye bármiféle meggyengítésének, még korlátozottan, egyik vagy másik régióra vonatkozóan sem".

Sarah bíboros szerint a házas férfiak szentelésének esetleges lehetősége lelkipásztori katasztrófa lenne.

Szintén Sarah bíboros - aki tagjaként követte az amazóniai szinódus összes munkáját – hívja fel a figyelmet rá: „a házas férfiak szentelésének esetleges lehetősége lelkipásztori katasztrófa, egyháztani zűrzavar és a papság értelmezésének elhomályosítása". XVI. Benedekkel egyetértésben hozzáteszi, hogy „a papi ordináció vezet a Krisztussal való azonosuláshoz. A szolgálat lényeges hatékonysága természetesen független a papok szentségtől, de nem hagyható figyelmen kívül a papi szentség rendkívüli eredményessége."

A két prelátus szerint nem szabad alábecsülni a cölibátus megélésének nehézségeit. Ezt többször is elismerik, konkrét tanácsokat is adva a papoknak ebben a kérdésben. De a nehézségek nem indokolják a fegyelemről való lemondást. Való igaz, hogy ez nem egy dogma, ahogy ezt a cölibátus ellenzői dátumokkal bizonyítva hangsúlyozzák, a katolikus egyháznak tizenöt évszázadába telt, míg ezt az intézkedést a papokra kényszerítette. Szerintük ideje lenne újra megengedni a papoknak, hogy házasodjanak, különösen a szexuális zaklatásokhoz kapcsolódó válság megvilágításában.

Papi magisztrátusi érvek

Erre a nagy tiltakozásra ad választ a két szerző közös könyvének heves szívdobogása. XVI. Benedek mesteri teológiai érvvel szolgál. Értekezésében visszanyúlik a kereszténység zsidó gyökereihez, emlékeztetve rá, hogy már abban a korban a papok „kiválasztottak" voltak, elveti Luther téziseit, és bizonyítja, hogy a papság és a cölibátus kezdettől fogva egyesült Istennek az emberiséggel kötött „új szövetségével", akinek a teljes áldozatát éppen a papi példa adja.

Ez az „ontológiai önmegtartóztatás", írja, nem „a testiség és a szexualitás megvetését jelenti". Sokkal inkább egy akaratlagos választást jelent, hiszen már az ősi egyházban, vagyis az első évezredben, a „házas férfiak csak akkor vehették fel a papi rend szentségét, ha elkötelezték magukat a szexuális megtartóztatásra" Szent József példáját követve.

Sarah bíboros nagy hévvel védi a papi cölibátust, különösen kiemelve azt a tényt, hogy „sok pap lelki életét megzavarják azok a megnyilvánulások, amelyek megkérdőjelezik a papi nőtlenség intézményét az Egyházban." Ezután harminc teológiai, történelmi, lelkipásztori és kísérleti érvelés alapján „békés és imádságos reflexiót javasolt az egyházi rend szentségének szellemi valóságáról".

A Le Figaro szerint a könyv egy megható pontja az, amelyben Sarah bíboros, mint „Afrika fia" minden tekintélye és tapasztalata megnyilvánul, aki animistaként született, ezért meggyőződésesen vonzódik az „evangéliumi radikalitáshoz": „Az egyházban a válságokat mindig az evangélium radikalitásához való visszatérés oldotta meg, nem pedig a világi kritériumok elfogadása." Például „az afrikai egyház virágkorában". Miért adnánk „másodosztályú papokat" Amazónia népének? „Ne fosszuk meg őket a papság teljességétől. Ne fosszuk meg őket az Eucharisztia valódi jelentésétől".

Mindez persze sok kérdést felvet. Hogy hogyan fogadja majd ezeket az álláspontokat Ferenc pápa? Beleegyezik-e abba, hogy valóban megvitassák ezeket a kérdéseket? Esetleg elutasítja, vállalva ezzel egy kényes válság kockázatát? Vagy kedves udvariasságokkal túllép rajta? Ferenc pápa soha nem válaszolt azoknak a bíborosoknak, akik nyilvánosan kifejezték kételyeiket a családszinódus következtetéseivel kapcsolatban az elvált és újraházasodott személyek áldoztatásának lehetőségéről... Vajon az emeritus pápára is rá tudja-e zárni az ajtót, teszi fel a kérdést a francia konzervatív napilap.

A Les Valeurs Actuelles csütörtök délután arról írt, hogy vita bontakozott ki arról, hogy valóban XVI. Benedek volt-e a könyv társszerzője, és esetleg leveszik a nevét a borítóról. A Le Figarónak viszont XVI. Benedek úgynevezett rendkívüli titkára megerősítette, hogy valóban XVI. Benedek írta - Sarah bíborossal közösen - a könyvet. 

(origo.hu)