Hongkong lehet a második Tienanmen

Hetek óta forrnak az indulatok Hongkongban, ahol több tízezer demokráciapárti tüntető követel valós választási jogot. A demonstrálók elszántabbak, mint valaha, és lélegzetvisszafojtva készülnek a szerdán következő munkaszüneti napra, amikor az eddiginél is nagyobb tömeg vonulhat utcára.

Több száz színes esernyő nyílt ki hirtelen a háborús övezethez hasonlító hongkongi utcákon, ám eső helyett könnygázzal szemben kellett védekezni, a város története során harmadszor. „A könnygáz talán képes szétverni a békés tömeget, de ha megríkatják az embert, és a könnyek a szívekből jönnek, lehet-e tovább kormányozni?", tette fel a költői kérdést egy tüntető a The New York Times helyszíni tudósítójának.

Az erőszaktól sem mentes demokráciapárti tüntetés csúcspontja után a hét elejére már csökkent a feszültség, a több tízezres tömeg ellen kirendelt rohamrendőröket is visszavonták, ám így is sok bank és iskola maradt zárva. A főként diákokból és az Occupy Central (Foglald el a központot!) mozgalom tagjaiból álló tömeg azonban elszántabb, mint valaha, és a hatósági brutalitás ellenére – vagy pont azért –, kitartott követelése mellett: valódi demokráciát, jelen esetben valódi választásokat akar.

Félhetnek az elégedetlenség átterjedésétől

A szikra akkor lobbant be, amikor augusztus végén az „egy ország, két rendszer" elve szerint működő Hongkong választási rendszerének reformjáról döntöttek Pekingben. Ám a „reformintézkedés" nem tévesztett meg senkit: hiába választhatják meg 2017-ben maguk a polgárok a kormányzójukat, a jelölteket előzetesen egy választási bizottság szűri meg. Az 1997-ig brit fennhatóság alá tartozó, attól kezdve bizonyos autonómiát élvező, ám a Kínai Népköztársaság különleges közigazgatású régiójaként működő város lakói egyértelművé tették: nem kell nekik a megrágott falat.

A pénzügyi negyed mellett több városrészt is megbénító tüntetők elszántsága töretlennek tűnik, ám az igazi kérdés a pekingi rezsim reakció­ja. Leung Csun-jing hongkongi kormányzó hangsúlyozta, a szóbeszéddel ellentétben a hadsereg nem fog beavatkozni. Ám a kínai vezetést hidegzuhanyként érte az emberek dühe és kitartása, és tart attól, hogy a tüntetések esetleg átterjednek a szárazföldi Kínára.

Az erőszak az utolsó opció

„Peking valószínűleg megpróbálja majd aktivizálni a hozzá hű, idősebb, konzervatív generációt, hogy kezdjenek ellenkampányba és befolyásolják a közvéleményt" – véli Ho-fung Hung, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem oktatója, aki elképzelhetőnek tartja: a pekingi vezetés feláldozza a sokat kritizált kormányzót. „Peking szempontjából ez ugyan presztízsveszteséget jelent, hiszen úgy tűnhet, hogy enged a nyomásnak, de ugyanakkor sok tüntető már ezt is győzelemként fogná fel" – mutat rá a szakértő, aki nem zár ki egy, az 1989. júniusi, Tienanmen téri vérengzéshez hasonló forgatókönyvet sem.

Hung hangsúlyozza, biztos, hogy a kínai vezetés csak utolsó opcióként nyúl erőszakhoz. „Ez kétségkívül gyorsan véget vetne a tüntetéssorozatnak, de minden képzeletet felülmúlóan eszkalálódna a helyzet, és Pekingnek nagyon magas árat kellene ezért fizetnie az elkövetkező években", véli a szociológus. Az emberek jó része ugyanis minden, Pekingbe vetett bizalmát elvesztette, és még a mérsékeltek között is sokan érzik úgy, az emberek joggal tüntetnek.

A hongkongi South China Morning Post által készített szeptemberi közvélemény-kutatás szerint az emberek 48 százaléka van a választási törvény Peking által kínált reformja ellen, ám a hétvégi rendőri fellépést sokak arculcsapásként élték meg.

nol.hu