Ezüstfenyő-díjas lett Hitter Ferenc

Az ünnepnapok, évfordulók számvételre késztetik az ünnepeltet és nem minden nosztalgiától mentes gratulációra az őt ismerőket. Elcsodálkozunk az életkor első számjegyén, hát így eltelt az idő?

Az elmúlt napi gratulációk ébresztettek ilyen érzésekkel a közösségi oldalon, hiszen bizonyára a hírül adott esemény is közösségi eredményként kerül nyilvánosságra.

Már 16 éves szokása az RMDSZ-nek, hogy díjazza azok munkáját, akik szerepet vállaltak és tettek valamit közösségükért.

„Hálánkat azok felé fordítjuk, akik az elmúlt években értékeket mentettek és arra kérjük őket, folytassák ezt a munkát. A 2018-as év nehéz idő lesz, de esély is arra, hogy felmutassuk, az utóbbi száz évben értékeket teremtettünk. Mutassuk meg, minden egyes területen hozzájárultunk e társadalmunk építéséhez, fejlesztéséhez” – mondta a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtti Ezüstfenyő díj átadó ünnepségén Kelemen Hunor.

Köszönet a figyelmességért, a kitüntetésért, mert próbáltunk értéket teremteni és főleg menteni, ami régióként nem egyforma, de nagy szükség van rá Erdélyben és Partiumban, a központban és a végeken egyaránt.

Ez az alkalom lehetőséget ad nekem arra, hogy emlékeztessek másokat is, felidézzek néhány múltbéli gondot, eseményt, vagy ünnepet, melyek szűkebb környezetünkben is  kellemes dolgokra emlékeztet, de szomorú történetként is maradtak nyomok, melyek nem sok  dicsőséget jelentenek társadalmunk számára. Előbb a kezdetekre gondolok, amikor a lelkesedés még nem hiányzott egyetlen emberből sem, bátran gondoltak arra, hogy eljött a változások ideje és szabadon, békességben folytatódhat az élet. Megalakult az RMDSZ, Felsőbányán semmiféle fentebbi utasítás nélkül, ahová önként jelentkezőkként vonzódtak a józan gondolkodású emberek és tették dolgukat azért, hogy a társadalom jól érezze magát megérdemelt demokráciájának keretei között. Néhány esztendő múlva aztán inkább arra kellett vigyázni, hogy megtartsuk, védjük közösségünket, értékeinket a lemorzsolódástól, a kivándorlástól, a közömbösségtől és ellenségeskedéstől. A lehetőségekhez képest megpróbáltunk mindent elérni, amit lehetett, úgy politikai, mint önkormányzati szép eredményeket, kiemelkedő és említésre méltó kulturális sikereket. Elsősorban az ifjúsági hozzáállás magatartása volt feltűnő számunkra. Nem létezett az egység fogalma, csappant a társadalmi lét egységének ereje. A politikai-társadalmi tevékenység első félidején voltam én jelen és tettem azt, amit lehetett, amivel jó ideig sikerült összefogni szervezetünk tagságát. Volt megfelelő belső segítőerő is erre, a lelkes tagság mellett ott álltak vezetőik, akiknek tevékenyégére mindig lehetett számítani.

Nemrégiben egy ismerősöm hívta fel figyelmemet a Korunk folyóirat 2017. 11. számára, melyben több fejezet foglalkozik értékeinkkel, példamutató írások szólnak arról, hogy mit kellene tenni, vagy mit sikerült tenni ezek érdekében. “Ezer éve Erdélyben, száz éve Romániában”, Hegedűs Csilla és Újvári Dorottya cikke az erdélyi magyarság értékteremtéséről tájékoztat. Szó van benne továbbá adatgyűjtési és dokumentálási munkákról, építészeti örökségünkről, gazdagságunkról, a néprajz értékeiről és a kulturális értékmentésről a “Művelődés”-ben. Vannak akik már régebben elindultak és megkezdték formálni, alakítani értékbizottságaikat, melyeknek darabjai az erdélyi kincsesbányák kiemelkedő értékei. Mind jó példa, lehet bár későbbi felzárkózás értékeink mentése érdekében. Nagyszerű gondolatok és kiváló szakemberi segítség ahhoz, hogy mentsük a menthetőt. És akkor jöttem rá ismét, hogy mi, itt nem maradtunk le semmiről. Ha lehet, bátorkodnám kijelenteni, hogy az élen járunk. Már rég megteremtettük azt, amiről tájékoztatást kapunk a folyóirat 2017-es számából.

A kultúra és művelődés előmozdítására, a kezdetekben, a legelején volt alapítványunk. Olyan hatalmas könyvtárat is sikerült összeállítani, ami ritkaságszámba menő. Az értékek számbavétele és későbbi védelme érdekében is, ugyancsak Egyesületi szervezésben foglalkozunk. Szándékunk az épített örökség kiemelkedő értékeinek állandó védelme. Történelmünkhöz, helytörténetünkhöz tartozó a Nagybányai világhírű Festőiskola léte. Felsőbányán ennek múltjáról keveset tudnak. Ezeknek a művészeti értékeknek a felélesztése, folytatása kimagaslóan került előtérbe. Én személyesen tagja vagyok a Bánsági és Partiumi Műemlékvédelmi Társaságnak, melynek gazdag helytörténeti tevékenysége elmaradhatatlan lenne társadalmi életünkből. A Társaságnak gazdag könyvkiadási tevékenysége a már rég századik kötetét is meghaladó helytörténeti munkák közzététele. Több cikkem, dolgozatom, tanulmányom jelent meg ezekben a kötetekben, “A honismeret szolgálatában” és a “Honismeret – megtartó erő” című jubiláló kötetekben. Fő célkitűzésem a művészetpártolás. Hatalmas hagyományunk továbbvitele, megőrzése, ismertté tevése már jónéhány éve elkezdődött, mindenütt hangsúlyozottan Felsőbánya érdekében, Felsőbányáért. Saját köteteimnek jó része helytörténeti témákat és helyi művészettörténeti kutatás eredményeit teszi közzé. A “Művelődés” folyóirat 2018. februári száma is ezt a témát ismerteti Máriás József cikke által.

Szóra érdemesnek tartom volt TV-s műsoraim tartalmát. Anyanyelvünk, magyarságtudatunk ébrentartása történt azzal, akárcsak több éves újságírói tevékenységem által. Dokumentumfilmjeim mind múltunkról, vagy megmaradásunkról szólnak, sajnos egyre kevesebben emlékeznek rájuk.

Ez a rövid áttekintés nem dicsekvésnek számít. Szeretném, ha követőim száma egyre növekedne és helytörténeti gazdaságunk gyarapodna, nem pedig hamis utakra térne. Vannak még akik ezt tegyék, vannak még, akikre lehetne számítani.

Mert a kezdeti lelkesedés megszűnt, eltompult. Székházunk hideg falai között nincs élet. Nem tér oda már senki, hogy a “felsőbányai magyarság házában” jól érezze magát. Ennek okait is kutatni kellene és tenni érdekében, hogy a majdnem 30 éves múlthoz igazodjon a jelen.

RMDSZ helyi vezetőségét szeretném tettekre ösztönözni. RMDSZ központi vezetését szeretném érdekeink védelmébe állítva kérni jogaink védelmére, anyanyelvünk, nemzeti azonosságtudatunk támogatására, erősítésére.

Én személyesen köszönöm azoknak az értékelését, akik úgy gondolták, hogy a végeken is szükség van a magyarság védelmére, ott komoly munka folyik a múlt gazdagságának megtartásáról.

Mindenkinek köszönöm a gratulációkat, a felém közvetített elismerő gondolatokat, üdvözlő szavakat.

Tisztelettel

Hitter Ferenc

(felsobanya.info)