A Főtér Fesztivál arcai (II.)

A Főtér Fesztivál 2006 ősze óta a környéki magyarság éves kulturális és önazonosságtudat-erősítő rendezvénye a régi Főtéren. Minden évben új színek, ötletek és fellépők jelennek meg, a háttérben dolgozók láthatatlan és önzetlen munkájának köszönhetően. A Nagybánya.ro portálon interjúsorozatot indítunk a Főtér Fesztivál Egyesület (FFE) tagjaival, hogyan élik meg és milyen számukra a Nagybányai Magyar Napok. (Az egyesületi tagok pedig azon aktív civil szervezetek, intézmények és egyházak képviselői, valamint a FF-hoz közel álló egyéni tagok, akik a nagybányai közösségért programokat szerveznek és önkénteskednek, valamint közülük kerülnek ki évente a FF szervezőcsapatának tagjai).

Sorozatunk második alanya kétgyermekes édesapa, lelkes önkéntes, aki szabadidejét számos közösség közt osztja meg. Nem Nagybányán született, de a „keresd a nőt” jelige több fiatalhoz hasonlóan ebbe a városba csalta. Szigeti Gyula, sokunk Gyuszija a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány elnökeként képviseli a Lendvayt a Főtér Fesztivál Egyesületben, felnőtt cserkész, plébániai önkéntes. Ő maga nem szeret interjút adni, ha nem hívja fel figyelmemet rá, eszembe sem jutott volna.

Mit jelent neked Nagybánya? Mi az, ami ideköt, mit szeretsz benne?

Hegyeket, a környező tájakat, meg az embereket, úgymond akikkel csomó téren együttműködöm. Mi köt ide? Főleg a gyermekeim.

Mi az első nagybányai emléked?

Egy osztálykirándulás alkalmával utaztunk át Nagybányán, és máig emlékszem egy kabrió kocsira, amelyben egy pasas ült egy tigrissel.

Mármint egy igazi…?

Igen egy tigrissel. Arról van szó, akinek a Fokhagymásra menet az a nagy építménye van… 

Legalább be volt övezve?

Nem, csak ült a hátsó széken…

Visszatérve, ez még a diákéveid alatt volt. Hol látod a helyed ma a város magyar közösségében, hol vagy aktív?

Elsősorban a Lendvay Márton színjátszó körben, másodsorban a nagybányai cserkészcsapatban, harmadsorban a Krisztus Király plébánián, utána az RMDSZ-en belül, a nagybányai Vidám Kóbor Ebek kutyamenhelyen, és még sok más helyen, ahol program van.

Voltál már a FF szervező csapatának tagja?

Csapattag nem, de a Lendvayval szerveztünk programokat. Azon kívül, ahol szükség volt, besegítettem más programoknál is.

Mondj példát kérlek. Egyszer említetted a Nagybánya Bárt, ez micsoda pontosan?

A Lendvayn keresztül ment egy ún. Nagybánya bár, a Budapest bár mintájára próbáltunk összehozni egy zenés műsort. A Főtér Fesztiválok kezdetétől jelen volt a Lendvay a rádiókabaréval, amit 10 éven át vittük, a 10. évben pedig „best of”-ot csináltunk az előző 9 év legjobb jeleneteiből. Akkor azt gondoltuk, hogy ennyi elég belőle, s új ötletként a Lendvay Bárral jelentkeztünk a Fesztiválon, amiből végül is két alkalom volt. Legutóbb, 2019-ben „Lendvay M. irigy”-et hoztunk abból az apropóból, hogy kihívást és ötletet adjunk a szervezőknek, hátha jövőre meghívják az Irigy Hónaljmirigyet, bár erre kicsi az esély.

Ezen a zenés vonalon kívül 2 évben színdarabot is szerveztünk a Fesztivál idejére a társulattal, szóval ott voltunk szerintem majdnem minden évben valamilyen produkcióval, mint programszervezők a fesztiválon. Két évig a fesztiválos kvíz-estet a Lendvay csapata szervezte.

Készültök valamilyen meglepetéssel – már ha elmondhatod az interjúban – mire számíthatunk idén?

Még mi sem tudjuk sajnos… A társulat fennállásának 60. évét ünnepelte tavaly. Könyv is megjelent „A tapsot ki kell érdemelni” címmel, Simori Sándor írása. Úgyhogy próbálunk valamit kihozni újra, mivel jubileumi évnek tekintjük mi is 2020-at.

Hogy lesz valakiből szervező, hogy lehet egy nagybányait megszólítani?

Aktív emberekben kell gondolkozni; olyanokban, akik szeretnek tenni a közösségért, akik ott vannak mindenfelé; minden lében kanalak, mint én. Plusz ott vannak a felnőtt önkéntesek, akikre le lehet osztani dolgokat, de a szervezők végig segítik őket.

Felnőtt önkénteseket említesz, ők mit csinálnak?

Jelenleg be vannak vonva sok mindenbe, főleg a rendezvény lebonyolításába, ld. félmaraton: ők szervezték meg az egészet, mindenkinek megvolt a feladata. A főzés úgyszintén, ami az én reszortom is; meg lett mondva mit kéne csinálni és hogyan.

Te, mint Gyuszi, mit adsz hozzá felnőtt önkéntesként?

A főztömet leginkább. Legalábbis az elmúlt években.

Ha visszagondolsz a 14 fesztiválra, mi az, ami legkedvesebb emlékként jut eszedbe?

Az akkori Republic koncert, ami volt (még Cipővel), az egy remek koncert volt! Az idei (2019) az már nem ütött akkorát, csak egy másolat akart lenni. Több volt szerintem a mellébeszélés, mint a koncert. Eljátszották a számokat, de a fele csak beszélgetés volt; produkció kevesebb.

Melyik volt a legkiemelkedőbb FF az eddigi 14 közül?

Annak idején csak egy hétvégés volt, mármint az első tíz, a későbbi években bővült ki egyhetesre. Akkoriban tömörebbek voltak a fesztiválok, most sok program fut sok napon át, és a közönség talán nehezebben igazodik el a kínálatban. Hozzám a korábbi, rövidebb fesztiválok álltak közelebb, de lehet ez csak nosztalgia.

Melyik korosztály az, amelyik legjobban magáénak érezheti a Nagybányai Magyar Napokat?

Vegyes. Függetlenül attól milyen koncertek vannak. Ha egy régi zenekart teszel, akkor az idősek zöme, 50 felettiek rengetegen kint vannak; míg ha újabb, fiatalabb együtteseket hívsz meg, akkor zömmel az ifjabbak vannak ott (ld. a tinédzsereket, akik tombolnak egy koncerten). Az programtól is függ, kiket hoz ki inkább a térre. Amúgy minden korosztálynak szól szerintem; ez a lényege: kicsitől a nagyig mindeninek szól.

Mit változtatnál?

Néha megfordul a fejemben, hogy az egymást fedő programokat, amik több korosztályt is érintenek, időben jobban el kellene választani.

Meg szerintem kicsit többet kéne reklámozni a rengeteg programot.

Többet, más helyeken is, vagy más formában?

Végül is eleget van médiatizálva, mégis néha az az érzésem, hogy nincs egy-egy program meghirdetve úgy, ahogy kéne. (Igaz, hogy a közel száz programot nehéz tudatosítani a közönségben.) Ugye az idős korosztály a facebookot nem nézi, míg a fiatalok ott vannak, látják a programokat, figyelik őket, követik… Szóval kéne találni valamilyen hirdetetési csatornát, ahol az idősebbeket is elérjük: ha tévében reklámozzuk vagy újságban időben leközöljük, jobban terjed a hír. A fiatalok felé is több felület van kiaknázatlanul: whatsapp, insta…

Milyen programot ajánlasz, ami hozzád közel áll, és szeretnéd, ha lenne?

Sörivó verseny.

Nem volt még?

De volt! Kétszeres nagybányai bajnok vagyok, és harmadjára nem szervezték meg. (Nevetünk.) Csak mire megint lesz, túl öreg leszek, hogy részt vegyek.

Akkor a korhatárt kell…

Vicc… de az jó volt. És a poén az volt, hogy miután megnyerted, a díjad 5 sör volt. Miután megittál 10-et a versenyen, még kaptál 5 sört.

Amit azonnal meg kellett inni?

Nem, beválthattad akármikor, de utolsó napra ez jó hangulatot adott. Első helyezett kapott 5 kupont, második hármat, harmadik egyet. „Na, iszunk egy sört? – Most már nem kell, majd később.” Volt egy rendszer: iszol elődöntőben, én veled, a győztessel… akkor volt, hogy 10-et is megittunk. Ki húzza fel gyorsabban az előzőt, erről szólt.

Más programok esetleg?

Több vetélkedő, több verseny…

Például főzőverseny? :-)

Azt is lehetne! De az is relatív. Ha főzőversenyt szervezel, akkor kitolsz az árussal, akit azért hívtál meg, hogy pénzt csináljon abból. Egyszer volt süteményverseny hozott süteményekből. Ott második lettem. :) Évekig volt családi vetélkedő, ami elég jól ment, de ugyan azok a családok jelentkeztünk éveken át, úgyhogy azóta unalmas.

Miért érdemes valakinek hazajönni a FF miatt külföldről, mit üzennél nekik?

Mindig van egy alkalom, ahol találkozni lehet barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, és közben szórakozni is lehet, az egy jó alkalom. A találkozás öröméért érdemes hazajönni a fesztiválra.

És azoknak, akik itthon vannak, de még nem vettek részt FF-on?

Azok azok, akik folyton jajgatnak, hogy nincs semmi szervezve a magyaroknak, és amikor program van, akkor nem jönnek el. Szóval ezeket ismerjük és tudunk róluk és üzenjük nekik, hogy emeljék fel a feneküket, és jöjjenek ki minden magyar rendezvényre. ;) Ne mindig csak ugyan azokat az arcokat lássuk – a Telekiben, a színházban, a Colonelloban – ahol magyar rendezvény van. Ideje lenne megszólítani több magyart, elég sokan vagyunk Nagybányán.

A taggyűlések mindig nyíltak (Főtér Fesztivál Egyesület taggyűlései – a szerk.), akárki eljöhet, mindig meg van hirdetve.

Reméljük olvassák a cikket, és magukénak érzik a megszólítást.

Az lenne a lényeg. Tegyenek Nagybányáért, ne csak várjanak, hogy kapjanak magyar programokat, rendezvényeket. Ne csak, mint a jöttmentek: emlékszem egy beszélgetésre, a 6-ból 4-en nem voltunk Nagybányaiak, de aktívan teszünk a nagybányai magyar közösségért.

Ezen kéne változtatni, hogy ne csak azoknak legyen a szívügye Nagybánya, akik ide jöttek és megtetszett a város nekik, itt ragadtak; hanem azoknak is, akik itt éltek, itt születtek, itt nőttek fel: próbáljanak tenni a városért; a múltjáért, és a jövőéért inkább.

Lehetne több városvezetési tárlatot csinálni – mint volt a legutóbbi FF-on a szecessziós séta, vagy most lesz megint Nagybánya, a piktorok városa c. virtuális előadás, amit Várvédő Zsolt indított (eleve iskolásoknak szól, de bárki elmehet meghallgatni). Szóval ilyeneket kéne minél többet szervezni az év folyamán.

Köszönöm a beszélgetést!

Nagyon szívesen.

Kérdezett: Techet Gábor, Főtér Fesztivál Egyesület, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa