A 300 éves Szentháromság-templom köszöntése

Ft. Szmutku Róbert esperes köszöntése a 300. Szentháromság búcsú ünnepén:

Csak az igazán a miénk, amiért hálásak tudunk lenni.

Kedves testvérek! A hála jegyében ünnepeljük templomunk 300. évfordulóját, mert a hála a legméltóbb válasz Isten szeretetére. Loyolai Szent Ignác írja: ,,A hála összetartozással ajándékoz meg minket. A hála híd embertől emberig, embertől Istenig. A hála összeköt". Ezért ünneplünk ma hálás szívvel, megköszönve Istennek a 300 év minden adományát.   

“Van néha olyan pillanat, mely kilóg az időből”  Weörös Sándor

A mai ünnep is egy ilyen pillanat. Ritkán és kevés ember életében adatik meg, hogy egy ilyen kerek évfordulót ünnepeljen. Amikor megépítették templomunkat, a templom homlokzatára a következő felírat került, márványba vésve: ,,A Szentséges és oszthatatlan Szentháromságnak, a keresztre feszített mi Urunk Jézus Krisztus emberségének, a Boldogságos és dicsőséges Szűz Mária termékeny tisztaságának, és minden szentek összességének. Állítatott. Ajánltatott. Fölszenteltetett. 1718 (a templom felszentelesére, azonban, csak 1720-ban került sor)

Azóta ez a templom méltán hírdeti a Szentháromságos egy Isten dicsőségét és részesíti áldásában, azokat, akik  e szent hajlékba betérnek.   

Nem lehet szavakba önteni, sem kőbe vésni, azt a hálát, amivel ti nagybányaiak tartoztok a Jóistennek és elődeiteknek, ezért a kíváló  művészi értékeket hordozó, nagymúltú templomért, ami lényegében, nemcsak a város, hanem Erdély legrégibb barokk temploma. 

A Szentháromságos Egy Istennek legyen hála és köszönet, az ünnepért, amelyet ajándékba kaptunk, nem saját érdemünkből, hanem Isten túlcsorduló szeretetéből. Azért is választottunk eukarisztikus jelmondatot erre az évre, mert meggyőződésünk, hogy Jézus Krisztus az alapja, életető forrása és megszentelője, annak a közösségnek, amit mi Egyháznak hívunk. 

Az Eukarisztikus testvériség mit jelent? 

Röviden, így tudnám összefoglalni: Egy irányba néző, Krisztusból táplálkozó, szüntelenül megújúlni vágyó szeretetközösség. Ezt akarjuk élni, ezen fáradozunk, imádságainkkal és törekvéseinkkel egyaránt. Nagyon sok mindent elvett tőlünk az élet, a sors, a Gonosz, sok mindent tönkretett. De a templom megmaradt, hogy legyen közös otthonunk, ahonnan táplálkozhatunk és ahol megújúlhat az életünk. 

Kedves testvérek! A templomépítés nem fejeződött be. Építenünk kell, nem kőből épült templomot, hanem a lelki templomot,  a Szentlélek templomát, a lelki közösséget. Legyünk mi is katedrálisok. Emberkatedrálisok, ahogyan Ilyés Gyula írja a szentéletű Márton Áron püspökről. Azért, hogy méltán tudjuk hirdetni, tanúsítani, elsősorban itt Nagybányán, hogy él az Egyház és mindent megteszünk közös összefogással hitünk, megmaradásunk érdekében, még akkor is, ha az élet nagyon nagy próbatételek elé állít. Soha ne menjetek el úgy a templom előtt, hogy ne dicsőítenétek a Szentháromságot ezzel a rövid imádsággal…Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdedben, most és mindörökké Ámen.

Hálásan köszönöm, mindenkinek, aki eljött, felekezettől függetlenül és velünk ünnepelt. 

Köszönöm a paptestvéreknek, Ft. Simon Attila, püspöki titkárnak, a karnagy Úrnak, kórusnak, plébániai munkatársaknak, önkénteseknek, egyháztanácsosoknak, mindazt a munkát és áldozatot, amit templomunkért tettek és tesznek. Köszönöm Vida Noémi alporgármester asszonynak a megtisztelő jelenlétét.

Végül, hallgassuk meg Balogh Csaba tanár úr szavalatát.

Dsida Jenő: Templomablak 

Szent-Iványi Sándornak
 

Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.
 

Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló, -
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.
 

De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll: -
Nézz a csodára! -
 

Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártir mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!
 

Ó, titkok titka:
a földön ittlent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

Sokmindenkinek tartozom, tartozunk még köszönettel és hálával. Ma legyen elég, annyi, hogy a Szentháromságos Egy Istent dicsőítjük és neki mondunk hálás szívvel köszönetet múltúnkért, jelenünkért. 

A jubileumi nagy esemény augusztus 23-án lesz megtartva. Isten segítségével amennyiben lehet folytatjuk azokat a vallásos, kulturális és lelki programokat, amelyeket ez az új helyzet megenged. 

Szmutku Róbert