Miért a Mária-ikon és a csodatevő feszület előtt imádkozott Ferenc pápa a Szent Péter téren?

Ferenc pápa pénteken 18 órakor a Szent Péter-bazilika előtt imádságot vezetett, Isten igéjének meghallgatása és a szentségimádás után Urbi et Orbi áldást adott, melyhez teljes búcsú kapcsolódott. A szertartás a Salus Populi Romani-kegykép és a csodatévő feszület előtt zajlott. Miért éppen előttük imádkozott a pápa? – erre keressük a választ.

A válasz a kegykép és a csodatévő feszület történetében és a hozzájuk kapcsolódó, a korábbi és a jelenlegi egyházfők kapcsolatában rejlik.

Március 15-én, vasárnap délután Ferenc pápa elhagyta a Vatikánt, és ellátogatott a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imában forduljon Szűz Máriához, a Salus Populi Romanihoz, akinek ikonját ott őrzik és tisztelik. Ezt követően a San Marcello al Corso-templomban a csodatevő feszület előtt imádkozott a Szentatya.

*

A Salus Populi Romani (a római nép megmentője) elnevezésű kegykép Róma legnagyobb tisztelet övezte Mária-ábrázolása. Leghíresebb másolata a częstochowai Fekete Madonna. Ferenc pápa 2013. március 14-én, a megválasztása utáni reggelen a kegykép előtt imádkozott, és hasonlóan tesz külföldi apostoli útjai előtt és után is.

Az ikon a kereszténység első évezredéből származik, a hagyomány szerint Szent Lukács festette. A középkorban többször átfestették, ezért nehezen lehet meghatározni valódi korát, a művészettörténészek az 5. és a 12. század közötti időszakra datálják. Évszázadokon keresztül a keresztelőkápolna kapuja felett függött, majd a 12. századtól a főhajóba került, 1613-tól pedig a kegykép részére kialakított Pál-kápolna oltára fölé helyezték.

Ugyanakkor a Római Szertartáskönyv azt írja, hogy „A Liberius-bazilikát, amit ma Santa Maria Maggiorénak hívnak, Liberius pápa (352–366) alapította, és III. Sixtus újíttatta fel, bővíttette ki. Liberius pápa kiválasztott egy nagy tiszteletnek örvendő képet, amit a pápai oratóriumban helyezett el. Valószínűleg Szent Ilona, Constantinus anyja hozatta Rómába a 4. században.”

A 117×79 centiméteres ikont bizánci stílusban, cédrusfára festették. Szűz Máriát ábrázolja kék színű, arannyal díszített köpenyben, a karjában Jézussal, aki bal kezében egy könyvet tart, jobbjával pedig áldást oszt. Jézus az édesanyjára tekint, Mária pedig arra, aki szemléli.

A legrégebb óta tisztelt Mária-kegykép Rómában, még ha egyes történelmi korokban alább is hagyott kultusza más ikonokkal szemben. Ezzel együtt a 14. századtól már csodatévő ikonként is tisztelték. XII. Piusz pápa 1950-ben mondta ki Mária mennybevételének dogmáját, és 1953-ban körmenetben vitette át a képet a városon, ezzel indítva el az Egyház történetében első Mária-évet. 1954-ben elrendelte Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét, és megkoronázta a Salus Populi Romani-ikont.

A korábbi pápák is nagy tisztelettel viseltettek a kegykép iránt. I. Gergely 593-ban körmenetben hordoztatta körbe, hogy véget vessen a Rómát sújtó pestisjárványnak. 1571-ben V. Piusz az ikon előtt imádkozott a lepantói csatában való győzelemért. 1837-ben XVI. Gergely pápa a kolerajárvány végéért imádkozott a kép előtt. Szent VI. Pál és Szent II. János Pál az ifjúsági világtalálkozók védőszentjének nevezte, és XVI. Benedek is több alkalommal imádkozott az ikon előtt.

Március 15-én Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore-bazilikából kilépve egy szakaszt gyalog tett meg a Via del Corsón, elzarándokolt a San Marcello al Corso-templomba, ahol az a csodatevő feszület található, amelyet 1522-ben hordoztak végig a város kerületein, hogy véget érjen a „nagy pestis” Rómában.

A sötét fából készült feszület a 15. századból származik, a sienai iskola alkotása, számos csoda fűződik hozzá. 1519. május 23-án éjjel tűz pusztította el a templomot. Amikor a hívek másnap a romokhoz mentek, rátaláltak a még füstölő hamuban a teljesen sértetlen feszületre. Ekkor született meg a ma is működő a Legszentebb Feszület Társasága (Compagnia del Santissimo Crocifisso).

Szent II. János Pál pápa a 2000-es jubileumi évben, a megbocsátás napján a Szent Péter-bazilikában

1522-ben súlyos pestisjárvány sújtotta Rómát. Lakói emlékeztek az 1519-es csodára, és úgy döntöttek, hogy körmenetben viszik a feszületet a San Marcello-templomtól a Szent Péter-bazilikáig. A bűnbánati processzióban részt vett a papság, a szerzetesek, a nemesek, a lovagok és a nép. A hatóságok a fertőzésveszély miatt megpróbálták megállítani a menetet, de nem sikerült. Augusztus 4-én indultak a kereszttel, és augusztus 20-áig tartott útjuk, amikor a pestis elmúlt Rómában.

Ettől fogva nagycsütörtökönként körmenetet tartottak a csodatévő feszülettel ugyanazon az útvonalon. Az 1600-astól a 2000-es jubileumi évig, azaz ötven évenként a keresztet ünnepélyesen elvitték a Szent Péter-bazilikába, és ott hódoltak előtte a rómaiak. A kereszt hátára bevésik annak a pápának a nevét, aki a körmeneten részt vett. Az utolsó bevésett név Szent II. János Pál pápáé, aki a 2000. jubileumi év során, a megbocsátás napján átölelte a keresztet.

(magyarkurir.hu)