Beoltva is meg lehet fertőződni, de ez természetes

Megszaporodtak az olyan hírek, hogy valaki az első, illetve a második koronavírus-vakcina után is elkapta a vírust, és le is betegedett. Ez teljesen természetes, idő kell az immunizáció kialakulásához, ami soha nem lesz teljes, azaz százszázalékos: még a második oltás és a megfelelő idő eltelte után is lesznek olyanok, akik pozitív koronavírustesztet produkálnak. A vakcina elsősorban nem a fertőzéstől, hanem a tünetes betegségtől véd, és attól sem száz százalékban.

„Koronavírus-oltás után lett covidos a férfi” – olvasni egyre gyakrabban a hírekben, mintha ez kivételes eset lenne, és okvetlenül be kellene számolni róla. Oltás után azonban rengeteg okból betegedhet le valaki, ám csupán elenyésző esetben amiatt, hogy a szervezete nem reagált hatékonyan az oltásra, és nem alakult ki megfelelő szintű immunitás.

Csökken a fegyelem a vakcinázottaknál

A leggyakoribb probléma, hogy az első vagy második oltás után csökken a fegyelem, mert az a tévképzet él az emberekben, hogy azonnal immunisak lesznek a vírusra. A valóság viszont ennél bonyolultabb: ahhoz, hogy az első oltás után az immunrendszer megfelelően felkészüljön a vírussal szemben, kutatások szerint legalább két hét szükséges. Más vélemények szerint 1–2 hét között alakul ki a megfelelő immunválasz, de akár 3 hét is kellhet, hogy az ígért hatékonyságot elérje a vakcina. Így, ha valaki megkapja az oltást, lazít a fegyelmén, kevésbé hordja a maszkot, idegenekkel találkozik zárt térben, és olyan emberekkel kontaktál, akik potenciálisan vírushordozók lehetnek, pedig ugyanannyi esélye van elkapni a vírust, mint a nem vakcinázottaknak.

Ezzel kapcsolatban egyre több kutatás készül: a Pfizer első oltása például 15–21 nappal a vakcinázás után akár 97 százalékos védettséget is nyújthat, egy brit vizsgálat szerint ez a szám átlagosan 89 százalék.

A 15 nap előtt azonban még nem biztos, hogy kialakul a megfelelő mértékű immunválasz.

Vannak olyan eshetőségek is, amikor valamilyen okból nem reagál megfelelően az immunrendszer az oltásra, és nem alakul ki érdemi immunválasz. Az mRNS-vakcinákkal kapcsolatban például a szervátültetettekkel készült egy kutatás, ami kimutatta: drámaian csökken a vakcinák hatásossága azoknál, akik immunszupresszív kezelést kapnak. Ez nem meglepő, ha valakinek mesterségesen nyomják el az immunválaszát, az a vakcinára sem tud megfelelő reakciót adni. Viszont nemcsak a szervátültetetteknél lehet ilyen probléma, számos olyan krónikus betegség van, aminél az immunrendszer nem megfelelően vagy nem kellően hatékonyan működik.

Az Egyesült Királyságban és Izraelben is megfigyelték, hogy az oltások után megnőtt a fertőzések száma – szakértők szerint ez a vakcinák után csökkenő fegyelemre vezethető vissza. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal felmérése szerint a 80 év feletti vakcinázottak 41 százaléka találkozott olyan családtaggal vagy baráttal, akivel korábban nem mert, ráadásul jellemzően zárt térben. Ez az arány magába foglalta azokat is, akik csak az első vakcinát kapták meg, a másodikat nem.

A BMJ tudományos folyóiratban egy szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy hatékonyabban kellene tájékoztatni a vakcinázottakat az oltás hatásosságáról, és arról, hogy utána miképp kell viselkedniük a fertőzés minimalizálása érdekében. Fontos tudni, hogy nemcsak az oltás utáni 1–2 hétben lehetséges a koronavírus-fertőzés, hanem a második oltás után, hetekkel később is. Egyik vakcina sem nyújt 100 százalékos védelmet, és ez nemcsak a koronavírus-oltások, hanem más vakcinák esetében is így van. Azt is tudni kell, hogy a vakcinák hatásossági számai a tünetes fertőzésre vonatkoznak, tünetmentes fertőzést még beoltva is szerezhet bárki – különbséget kell tehát tenni a betegség és a fertőzés között.

Soha nem lesz 100 százalékos vakcina

A vakcinázott embereknél jelentkező betegséget breakthrough cases, vagyis áttöréses esetek kifejezéssel illetik. Ezek azok az emberek, akik a megfelelő vakcinázás után két-három hét elteltével is elkapják a vírust, és tüneteket is produkálnak. A hatékonyságot egyébként is a tünetes fertőzés megjelenésével számítják, nem pedig a tünetmentessel – utóbbi megjelenését csak mostanában kezdik el vizsgálni a kutatók. Izraeli adatok szerint a Pfizer vakcinája például már az első adag után 85 százalékkal csökkenti a tünetes megbetegedések számát. Érdemes azonban megjegyezni, hogy sem ez, sem a tünetes megbetegedés elleni védelem nem jelentkezik minden esetben, de ez minden vakcinázási folyamatnál természetes, hiszen egyik oltóanyag sem lehet százszázalékos hatékonyságú. Ilyenkor a tünetek általában gyengék.

Ez akár össze is zavarhatja a laikusokat: miképp lehet az, hogy valaki oltás után betegszik meg, holott az oltásnak pont az lenne a dolga, hogy megvédjen a tünetes fertőzéstől? Ennek megértéséhez tudnunk kell, mire valók az oltások: a céljuk nem a vírus teljes felszámolása, hanem a járvány és a fertőzés enyhítése. A betegség kockázatát ugyan a vakcina csökkenti, de nem szünteti meg, viszont újabb védelmi vonalat ad a vírus ellen, méghozzá olyat,

ami a rendelkezésünkre állók közül a leghatékonyabb.

Minél tovább jutunk a vakcinázásban, annál több ilyen áttöréses eset jelenik majd meg a világon, ami szintén természetes jelenség. Egyrészt több lesz a beoltott ember, másrészt az oltások hatásosságát potenciálisan gyengítő variánsok megjelenésével egyre gyakoribb lehet a vakcinázás ellenére megjelenő betegség. Az is számíthat, ha a beoltottak gyakrabban érintkeznek vakcinázatlan emberekkel, hiszen így megnő az esélyük arra, hogy olyan vírusterhelésnek legyenek kitéve, ami képes valamilyen szinten kijátszani az immunrendszer védekezését.

A The Atlantic cikkében megjelenő esernyő metafora tökéletesen szemlélteti azt, hogyan kellene az oltásokra gondolnunk: ha sok embert beoltanak, az megvédi azokat is, akik nincsenek beoltva – ha egy tömegben sokan használnak esernyőt, az sok olyan esernyő nélküli embert is megvéd, akik egyébként bőrig áztak volna.

(24.hu)