TRIANON 100 és ami mögötte van

A Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület beszámolója.

2020. június 22-én sor került a nagybányai Don Bosco teremben a XIX. Nagybányai Történelem Vetélkedő díjkiosztójára. Huszonegy díjat osztottuk 18 diáknak. De a díjkiosztóig rögös út vezetett. 

„Jo napot kivanok!” Így indította államunk elnöke egyik, - nem első – támadását politikai vetélytársai ellen, amelyhez hozzákeverte elmaradhatatlan magyarellenességét, majd - mint egy zavaros feketét -, megitatta államának népével. Ki is ittuk ezt a poharat fenékig. Boldog-boldogtalan kortyolt belőle, osztotta mindenki a véleményt. És mi, magyarok lehettünk leginkább felháborodva, hiszen gunyoros hangsúlya leginkább minket sújthatott. Hozzáértő és hozzá-nem-értő politikai tüsszögéseink talán tovább is tartottak, mint három nap. De Románia mégsem kapott ejnye-bejnyét az európai nagytestvértől, sőt, a határokon kívülre segélyeket osztogató Magyarországot most járványügyben is előszedték. Amíg Románia okos buksiját lapogatta az Európai Unió, addig Magyarország megkapta a maga jól kifőzött nyaklevesét, vagy azért, mert sapkája volt, vagy azért, mert éppen nem volt sapkája. 

Ilyen politikai hangulatban várta a két ország politikai elitje a TRIANON 100-at. Nem, nem a két ország népe. A nép, és a népet befolyásoló hangulat egyöntetűen hangsúlyozta, hogy minden emlékezés a politika rossz szándéka, s csupán hergelő hatású, s felejteni kell a múltat. Magyarhonban a nép a nemtörődömség burkába rejtőzött, itthon a transzilvanista magyar az összeölelkezés és a jó hangulatú együttlét reményében akart semmiről sem tudni. A román pedig biztosította magyar barátait, hogy ameddig nincsenek igényei magyarul élni, ő testvérként szeret és elfogad. Tehát, az emlékezéshez szükséges lelki megindultság mélyen gyökeret vert mindannyiunkban. Ezt megint csak a politika kuszálta össze. Újra román oldalon gondoltak egy nagyot. Legyen Trianon napja román nemzeti ünnep. És a parlament hatalmas IGENnel tapsolta meg az újabb borstörés lehetőségét, de ezúttal az elnök nézett tükörbe, s arra gondolt, hogy amint lejár az elnöki mandátuma, közemberként végig mehet-e még úgy Erdély településeinek utcáin, hogy ne kényszerüljön ingyen füttyopera hallgatására. Az ötlet dugába dőlt.

Ezt a hidegháborús hangulattal vetekedő politikai válságot és a magyari oldal Erdély elrablásáról szőtt tervét végül egy nem várt, külső hatás oldotta fel, a COVID-19. A járványügyi szabályok minden túlfűtött nemzeti szándékot haza vágtak. Az ultrás magyar és az ultrás román zárt ajtók mögül rázta öklét az elképzelt ellenség felé, a transzilvanisták pedig azért sírtak otthonaikban, hogy ezúttal nem borulhatnak össze a baráti népek fiai-lányai.

A TRIANON 100 puskaporos hordója nedvet kapott, és sercegve, prüszkölve-füstölve kialudt. 

Egyesületünk idei tervei is mind sorra lettek szőnyeg alá seperve. Kidobni nem akartuk, megvalósítani nem tudtuk. Még az év elején pályázatok sorát adtuk le, hogy méltó módon emlékezzünk a 100 évvel ezelőtti országcsonkításra, célul tűzve ki – a magyar politikai gondolatot követve -, hogy az emlékezés egyik fontos üzenete a kárpát-medencei magyarság nyelvi-kulturális-történelmi sorsazonosság megértése, tudatosítása és hangsúlyozása. Terveinket végül a Rákóczi Szövetség karolta fel, így is sok – a Rákóczi Szövetséggel tervezett közös – programunkról le kellett mondanunk. A már leszervezett, de elmaradt programjaink: Raffay Ernő Trianon-kutató történész előadása, a történelem vetélkedőnk ünnepi gálája, a Credo-koncert, a Németh László Líceum kórusának fellépése, diákszavalatok a koszorúzáskor, és a tervezett néptáncbemutató, melynek meghívottjai Nagybánya és a környező települések néptáncosai lehettek volna. Mindezek helyett megszerveztük a XIX. Nagybányai Történelem Vetélkedőt, a lehetőségekhez mérten, online formában, készítettünk egy kisfilmet nemzeti hitvallásunkról, illetve -bár hivatalosan nem kaphattunk engedélyt, így nem szervezhettünk koszorúzást a Cinteremnél, ennek ellenére -, folytatva a 2011-ben megkezdett hagyományt, spontán módon villámcsődület alakult ki a Szent István-torony előtti keresztnél, ahol idén is koszorúztunk június 4-én.  A koszorúzás megrendítő hatását a csatlakozó harangok zúgása fokozta, ugyanis Nagybánya és vidékének magyar vonatkozású templomaiban a Nemzeti Összetartozás Napján, 17,30-tól négy percen keresztül összezúgtak a harangok, attól függően, hogy 30 vagy 32 perckor kondultak meg. 

A szervezett vetélkedő díjkiosztójára csupán június 22-én került sor, mert figyelembe kellett vennünk az iskolákra vonatkozó, szigorú egészségügyi rendelkezéseket és a végzős diákok vizsganapjait. A jutalmazás ceremóniáját a Don Bosco teremben rendeztük meg.

A vetélkedő témája természetesen a TRIANON 100 volt. Két iskola diáksága csatlakozott a versenyhez, a szamosardói Kós Károly Általános Iskola és a nagybányai Németh László Elméleti Líceum. Két korosztály szerint hirdettünk győzteseket, illetve a legjobb eredményeket elért diákokat is jutalmaztuk.

Összesen 18 diák térhetett haza valamilyen jutalommal. Díjazottjaink az V-VII. osztályosok korosztályának kategóriájában: I. hely a Trianon csemeték (Csendes Ildikó, Lengyel Júlia, Hegedüs Péter – NLEL), II. hely a Trianon Trio (Elianti Sarah, Valdman Péter, Banc Márk – NLEL), III. hely az Időutazók (Tóth Kinga, Dragomir Tímea, Maftei Tímea – NLEL). A VIII-XI. osztályosok korosztályának győztesei: I. hely a Keresztesek (Fuci Anita, Mánc Lóránt, Várdai Erwin – NLEL), II. hely a Hat-a-lomtalanító (Rákóczi Imola, Gagyi Anna, Lapohos Boglárka - NLEL), III. hely a Trianon rózsái (Nagy Petra, Nagy Anita, Mátyás Eliza – Kós Károly Általános Iskola). Külön díjaztuk azokat a diákokat, akik a versenyen kiemelkedő egyéni pontszámot értek el. Így a legjobbak: I. hely – Fuci Anita (XI. C – NLEL), II. hely – Csendes Ildikó (V. – NLEL), III. hely – Gagyi Anna (IX. A-B – NLEL). 

Köszönetünket fejezzük ki Hájtájer István plébános úrnak, hogy igénybe vehettük a Don Bosco termet, a Millennium Chocolate-nek, hogy vendégül láthattuk a díjazottakat, a Roland Studionak, hogy elkészülhetett kisfilmünk, a Cromatica Pressnek a minőségi oklevelekért, Alföldi-Lakatos Tibor tiszteletes úrnak, hogy minden évben velünk tart és felszólal a nemzet érdekei mellett, külön köszönet Varga Károly tiszteletes úrnak és Szmutku Róbert esperes úrnak a villámcsődületben való felszólalásukért, a koszorúzó szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik virágot helyeztek el a cintermi keresztnél, az egyházaknak és felekezeteknek, hogy a harangok megkondításával vállalták és hirdették az összetartozást.

Rendezvényeink kiemelt támogatója a Rákóczi Szövetség. 

„Itt nincsen alku, nincsen semmi <<de>>.”