Több mint 100 éve dideregtek a locsolók a bányavidéken

A meteorológia intézet szerint ebben az évben húsvétkor a hõmérõ körülbelül +15 fokot fog mutatni, és idõnként záporok fodulhatnak elõ.

Több mint 100 éve, 1902. április 21-én a kora reggeli órákban, fûtetlen konyhákban kis vedrekben megfagyott a víz, majd délelõtt a háztetõket egy órán át hó borította. Április 28-án és 29-én -2 fokos fagy támadta meg a kivirágzott gyümölcsfákat.

1905 márciusának elsõ felében vastag hótakaró alatt aludt a természet nemcsak az erdõkben, hanem Nagybányán és Felsõbányán is. A tél fagyos lehelete miatt nem rügyeztek a fák. A -8 fokos fagynak a korcsmárosok örvendtek, hiszen sokan fahéjas forralt borral melegítették magukat a korcsmákban. Március 15-e elõtt olvadni kezdett az utcákat borító jégréteg és hó. Az 1848-49-es szabadságharc 59. évfordulóján a fellobogózott nagybányai és felsõbányai épületek között 48-as honvédek zászlóval és dobolva mentek a templomba.

Húsvét elõtt két héttel, március 21-én éjszaka arasznyi hó hullott, majd reggel négy órakor keletrõl nyugat felé száguldó szélvihar, valamint dörgés ébresztette fel a nagybányaiakat. Az utcákra, udvarokra rémülten kirohanó emberek arról vitatkoztak, hogy vajon gyenge földrengés ébresztette fel õket? Azon az éjszakán Jóska, a cigányprímás  arról álmodott, hogy húsvét másodnapján, április ötödikén, a ligeti vendéglõ újranyitásakor a tulajdonos töltött báránnyal és sikárlói borral kínálja meg, de álma nem vált valóra, mert  a hajnali szélvihar romba döntötte a vendéglõt.

Húsvét másodnapján a legények, a „kiskertészek” nem locsolták hideg vízzel „rózsáikat” az udvarokon, mert  a hõmérõ napközben is -1 fokos fagyot mutatott.

Április elsõ felében tíz napon át veresvízi, kereszthegyi és felsõbányai sztrájkoló bányászok nagyobb fizetést követeltek a bányakapitányság udvarán.

Április végén Rumpold, a népszerû vendéglõs gyakran csuklott, mert sokat beszéltek róla. A Nagybánya és Vidéke hetilap szerint a vendéglõs a hóban látható nyomokat követve egy óriás vaddisznót ejtett el.

Május elsejére virradóra kevés májusfát állítottak fel, mert a havas erdõben sok fiatal fa még nem zöldült ki. Május 10-én, a kései tél után dél-nyugati szél észak-afrikai, nagyon meleg levegõt sodort a bányamedencébe. Május 12-én a felsõbányai Petõfi-ligetben rekord meleget, +31 fokot mértek árnyékban. A napernyõs, legyezõvel sétáló hölgyek és kisasszonyok megálltak egy terebélyes, öreg fánál, amelynél egy szerelmes bányászlegény arról dalolt, hogy„nem kincs után vágyom én,/ bányászleányt óhajtok én.”

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)