Színházi krónika - Bekaptuk?!... Már szokjuk!

Tudják Önök, mi a szilveszter közeledtének egyik legközvetlenebb és legbiztosabb jele Nagybányán? Elmondom: a Lendvay Márton Színjátszó Kör kabarémûsora jelzi újabban legmegbízhatóbban az óév végét, illetve az újév közeledtét.

Szerencsére ez már biztos pontnak számít a nagybányai és a Nagybánya környéki magyar közösség életében. S hogy milyen nagy az igény hasonló rendezvényekre, az abból is meglátszik, hogy minden évben telt ház elõtt kerül sor az elõadásra. Nem volt ez másként most, azaz december 29-én sem, amikor a társulat a ,,Bekaptuk?!... Már szokjuk!” címû kétrészes, zenés-humoros összeállítását tekinthette meg a nagyérdemû.

Az idei elõadást – ahogy az a plakáton is szerepelt – összeállította és rendezte: aki csak akarta a Lendvayból. Õket viszont kordában tartotta: Józsa András, Miszovits Olivér és Simori Sándor, az utóbbi egyben a konferanszié szerepét is vállalta.

A mûsor szerkezetileg követte az elõzõ évek hagyományát, vagyis zenei betétek, humoros összeállítások és bohózatok követték egymást. A díszlet szolíd, visszafogott, ugyanakkor alkalomhoz illõ volt, nagyszerûen egészítve ki az elõadást.

Régi és új, jobban mondva viszonylag új arcok jelentek meg a színpadon, ismert és kevésbé ismert dallamok csendültek fel, poénok sora tette próbára a nézõtéren ülõk rekeszizmait.

Nem kívánok hosszú elemzésbe bocsátkozni, néhány gondolatot, személyes benyomást azonban mindenképpen szeretnék megosztani a kedves Olvasókkal, illetve a soron következõ elõadások leendõ közönségével.

Nagy öröm volt ismét énekelni hallani Mezei Annát. Úgyszintén nagy meglepetést okozott számomra Sárga Angéla, aki a tavalyi elõadáshoz viszonyítva rengeteget fejlõdött zeneileg.

A többi, úgymond bejáratott hangú elõadó közül – mint például a már említett Mezei Anna, Böndi Linda, vagy Simori Sándor – idén sajnos hiányzott Suhárt Levente. S ha már a hiányérzet szóba került, azt is megemlítem, hogy – szakítva a hagyománnyal – az idei elõadást nem színesítette Balogh György tánccsoportjának a fellépése sem. Ennek ellenére kerek egésszé állt össze az egész, ez nagy mértékben a lendvaysok rutinjának köszönhetõ.

A bohózatok kapcsán kiemelném Böndi Linda (aki nem csak hangjával, hanem színészi tehetségével is lenyûgözte a nagyérdemût), Krizsanovszki Enikõ, Szigeti Olga, Antal Róbert, Józsa András, Krizsanovszki István, Szigeti Gyula (aki, bár egy akadémiai szintû zsebtolvaj vizsgán megbukna, de horgászként megfelelne) nagyszerû alakítását, persze nem feledkezve meg arról, hogy a társulat többi tagja is megpróbálta a maximumot kihozni az adott szerepekbõl, egy igazán jó elõadással örvendeztetve meg a hálás közönséget.

Éppen ezért név szerint is felsorolom a zenés-humoros összeállítás ,,elkövetõit”, mert megérdemlik: Antal Róbert, Böndi Linda, Halász Cynthia, Józsa András, Krizsanovszki Enikõ, Krizsanovszki István, Ladányi Réka, Lajos István, Maksai Mihály, Mezei Anna, Miszovits Olivér, Nyári Edina, Reisfeld Réka, Sárga Angéla, Simori Sándor, Szigeti Gyula, Szigeti Olga.

Úgyszintén, mint mindig, a Színjátszó Kör zenekara is kitett magáért: Biluca Tudor – klarinét, Damºa Petru – billentyû, Jenei Ádám – gitár, Jenei István – gitár, Lengyel Marius – hegedûmûvész, zenekarvezetõ, Szabó Zoltán – basszusgitár, Kim Sándor – dob. Az elõadás hangosítója Prodan Dan, világosítója Codrea Marinel, míg színpadmestere Danciu Augustin és Szamosi Sándor volt.

Aki elmulasztotta megnézni a bemutatót, annak jó hír, hogy JANUÁR 15-ÉN, valamint FEBRUÁR 5-ÉN megismétlik az elõadást. Ha teheti, ezúttal ne mulasszon, mert nem fogja megbánni!

(Tamási Attila - Bányavidéki Új Szó)