Szinérváralja: A héthegyű város

Örvendetes tény, hogy bõvült a település-bemutatók sora (Szinérváralja: A héthegyû város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015). A kötet szerzõi között huszonhat név sorakozik, a szerkesztõk Sike Mária Márta és Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó fõszerkesztõje.

Az elõszóban olvashatjuk: „Ez a kis könyv olvasói elé szeretné tárni azokat a kincseket, amelyeket, mint életünk alkotóelemeit, ha nem ismerünk, vagy elfelejtünk, óhatatlanul elveszítünk. Ilyenek Szinérváralja és környékének kulturális hagyatékai, földrajzi-geológiai kincsei, biológiai-környezeti adottságai, ipari és mezõgazdasági lehetõségei és nem utolsósorban népességének rajza, amelyek bizony nagyon sok városnak és településnek nem adatnak meg”.

Valóban, büszkék lehetnek a Máramaros megye nyugati részén elterülõ, a hozzá tartozó két faluval – Sebespatakkal és Apaheggyel – együtt mintegy tízezer lelket számláló Szinérváralja lakói, a kisvároshoz valamilyen szállal kötõdõk, hogy rendhagyó monográfiát lapozgathatnak. A szerkesztõk vallják: „Akár ismered, akár nem Szinérváralját és környékét, olyan írásokkal és képekkel találkozol, amelyek mögött e városban, e városért élõ emberek állnak.”

A gazdagon illusztrált kötetben külön fejezet (Szinérváraljai arcképcsarnok) foglalkozik a település – ma már nem élõ – leghíresebbnek vélt lakóival. A város legkiemelkedõbb szülötte, Sylvester János kora Európájának egyik legnagyobb humanista tudósa volt. Õ a magyar nyelv tudatos mûvelõje, az idõmértékes verselés gyakorlatba ültetõje, az elsõ magyar nyelvtan szerkesztõje (Grammatica-Hungarolatina, 1539). Magyar nyelvre fordította a teljes Új Testamentumot, amely az elsõ hazai nyomdában készült magyar nyelvû könyvünk (Sárvár, 1541). Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a bibliafordításhoz függelékként fizikai, orvosi és gazdasági tárgyú szövegeket csatolt, amelyek  eképpen a Magyarországon kiadott elsõ természettudományi írásokká váltak.

Egykori Castrum Zynyr, késõbbi Szinérváralja jelentõs szerepet töltött be és tölt be ma is Bányavidék fejlõdésében. Ezért is idõszerû Gerber Ödön gyógyszerész, segélyegyleti pénztárnok XIX. század végi felhívása: „Azt hiszem, nem következetlenség Váralját is pártolni, hiszen ez épp oly kiegészítõ része e megyének, mint bármelyik község vagy város, sõt miután városunk s e vidék nagy része szõlõ- és gyümölcstermesztésbõl él, s ez vagy nem sikerül, ha pedig jól terem, pénz hiánya miatt el kell azt vesztegetni, annyival inkább megérdemlünk az árva vagy nemesi pénztárból egyletünk részére bizonyos letéteményt.” Igen, a szórványban élõk, az identitásmegõrzés terén nehezebb helyzetben lévõk mindig kiérdemlik az „erõsebbek” pártfogását.

Végül néhány hiányosságra, esetleges pótolnivalóra is fel kell hívnom a figyelmet. Az egyes fejezeteknek, könyvrészleteknek nincs külön szerzõje, ezért nem tudni, hogy ki milyen információért felel. Ugyanakkor helyenként esetleges, nem következetes és hiányos az adatok kiválogatása és bemutatása, azaz nagyobb odafigyeléssel kevesebb könyvbe kívánkozó közérdekû információ maradt volna ki.

„A szülõföld megtartó erejérõl (is) szól ez a könyv” – olvassuk a rendhagyó monográfia zárszavában. Szinérváralja szülötte vagyok én magam is, gyermekkorom az ottani református parókián és lelki-szellemi vonzáskörzetében töltöttem el. Hat éven át szülõhelyem magyar osztályába jártam, ezért a bányavidéki magyar szó megmaradásáért felelõsséget érzek. Utolsó és végsõ ajánlásképpen Sylvester Jánost idézem: „Itt vagyon az rendelt kincs, itt vagyon az kifolyó víz, / Itt vagyon az tudomány, amely örök íletet ád.”

Dr. Ábrám Zoltán (kronika.ro)