Szamosardó, a legmagyarabb település Máramarosban

A 2011-es népszámlálás alapján, Szamosardó 892 lakosából 854 magyar ajkúnak vallotta magát.

A szamosardói református templom (forrás: Wikipédia, Nagy Gellért fényképe)

A település bemutatása a Nagybánya.ro Bányavidék rovatából

Szamosardó Sülelmed városához tartozó, közepes nagyságú falu, a szilágysági dombok peremén, a Szamos bal partján terül el. Tájegységileg a Szilágysághoz tartozik, viszont az 1968-as közigazgatás során Máramaros megyéhez csatolták.

Szamosardó, műholdfelvétel

Legkorábbi írásos emlékek pereskedésekhez kötődnek. Birtoklásának története a Drágffyak és Jakcsiak nevéhez fűződik. Majd 1557-ben János Zsigmond és anyja, Izabella a birtokot Báthory György nejének, Báthory Annának, és ezek fiának, Istvánnak (aki nem sokáig, csak 1569-ig birtokolja), amikoris a Habsburg-házi király pártjára állt, amiért büntetés járt. A birtokot János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta, és ekkor kezdődik a Gyulafiak birtoklásának kora.

Rövidesen a Cseh-, Kővár és Aranyos várak egész vidékét birtokló Drágffy család kihal. Ezután a Gyulafi és Lónyai család kap nagyobb szerepet. A  szamosardói református templom falán ma is megtalálható a Drágffy címer, amelyet Petri Mór is közöl egy monográfiájában.

Drágffy címer a templom oldalán

A falu legfőbb birtokosa a Fodor család volt, a kastélyt apja halála után a nagytiszteletű Fodor Blanka kisasszony örökölte, akit 89 éves korában a kommunisták Szamosújvárra toloncoltak ki, ahol 91 éves korában el is hunyt. Maradványait hazahozatták, és a református temetőben lelte meg örök nyugalmát.

Ardó lakosságának foglalkozása a környező falvakéhoz hasonlóan a földművelés. Leggyakoribb a búza, kukorica és zab termesztése, de a bortermelés is igen jelentős helyet foglal el.

A falu legfontosabb eseményei, ünnepei közé soroljuk a keresztelőt,  a konfirmálást, a lakodalmat, a temetést, a téli ünnepkört, májusfa-állítást és a disznóvágást is. Ezek mind komoly, mai napig fennmaradó hagyományokat hordoztak magukkal. Az évtizedek során számos köszöntőt, csujogatást és népdalt halmoztak fel.

Református templomunkat Drágffy János építtette 1495 és 1510 között. Első konkrét adatunk 1513-ból van, amikor már állt templomunk. 1601-ben Básta generális felégette, és az odamenekült lakosokat megölte. Egy, már nem létező mennyezet-kazetta szerint, 1726-ban Bányai Nagy Ferencz javíttatta meg, saját költségén. Ekkor épült a harangláb is. A fedélszerkezet 1772-ben volt készítve, Nagy Mihály és Nagy György gondnokok által, szintén saját költségükön. 50-100 évenként volt renoválva, a legutóbbi 2006-ban történt. A falakat kivülről támpillérek erősítik. A hajó külső falát lefelé forduló tulipánok díszitették és díszítik ma is, egy eredetiről levették a vakolatot. 

A falat díszítő tulipánok

Körülbelül 670 tagú református gyülekezetünk jelenlegi lelkipásztora Tóbiás Tibor. Viszont élnek a faluban jehovisták, millénisták, ortodox és baptista vallású lakosok is.

A református templom belseje

A református templom lábánál felállított emlékmű

Szamosardó az olyan települések közé tartozik, ahol közel egy évszázada folyamatos az amatőr színjátszás. Az emberek kulturális igényeit általában fiatalokból álló csoport elégítette ki, ami mai nap is SzMIT (Szamosardói Magyar Ifjúsági Tanács) néven fut.

Szüreti felvonulás 2019 októberében

E hagyomány egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza, amikor Kósa Béláné igazgatta a fiatalok útját a színjátszás világában. Az első színdarab, amely bemutatásra került, A gyímesi vadvirág volt, majd ezt követte soron A piros bugyelláris és A falu rossza. A csoport alapítótagjai név szerint Nagy Gyula, Szabó István, Molnár Rózsa, Tóth-Pál Ferenc, id. Fóris István voltak. Lelkesedésüket és tehetségüket 1942-ben Budapesten is megmutathatták, ahonnan országos díjjal tértek haza egy népviseleti- és táncbemutató versenyről. 1949-ben pedig egy zilahi versenyen II.díjat nyertek Gyöngyös bokréta néven.

A következő időszakban Komáromi Mária és Vitek Ernő, majd Lászlófi Sándor vette át a csoport vezetését. Ekkor építették meg a kultúrotthont is vályogból s otthonról elhordott deszkákból. Az 1950-es években Fórizs Gabriella tanítónőre hárult a színdarabok válogatása és színpadra varázslása. Őt váltotta fel a tanítóházaspár, Tóth András és Ilona. Ezek az évek áttörést jelentettek a csoport számára, hiszen kollaborálások jöttek létre más ifjúsági szervezetekkel, mint például Koltó és más Szilágy megyei csoportok.

Zenészekből sem volt hiány, a 18 tagból álló tánccsoport talpalávalóját Balogh Miklós, Máthé Gyula és Balogh István biztosította. Ekkor Balogh Ágnes volt a vezető.

Gyöngyös bokréta néptánccsoport a Koltói napokon 1991-ben

Ez a hagyomány a mai napig sem szűnt meg. Fiataljaink lelkesen, hatalmas lendülettel szervezkednek, így minden évben sor kerül a szüreti felvonulásra és az azt követő bálra, szilveszteri kabaréra, farsangi előadásra, és az utóbbi évben, a falu együttes erővel szervezte meg az első falunapokat.

Szüreti felvonulás, 2009

Néptánccsoportunk Gyöngyös bokrétából Bakator, majd Kék nefelejcs lett. De zenészek terén sem maradunk alul, hiszen a veterán zenészek mellett, egy-két ambíciózus legény is elővette nagyapáink hangszereit, és önerőből megtanulta őket használni. A fiúk mindig törekednek a tökéletességre és folyamatosan fejlődnek, de leginkább a népzene iránti szeretet hajtja őket.

Farsangi előadás 2020 februárjában

Fekete Tulipán nevű amatőr duó

Szamosardón az 1800-as évektől van iskola. Az első lejegyzett tanító Tóth Mihály volt, aki egyszerre végezte a kántori teendőket is. Az egyház mindig is főtámogatója volt az iskolának, azonban az általános karbantartása,  anyagi nehézsége, és nem utolsó sorban az állami oktatás bővülése arra indítja a presbitériumot, hogy átadja az iskolát az állami vezetőség kezébe.

A jelenlegi, többszörös módosítást megélt épület 1902-ben épült, és ezzel együtt új tanítót is kineveztek, mégpedig Bányai Sándort. A tanintézmény sokat küszködött a gyerekhiánnyal, ezért több alkalommal is bezárták.

Az iskola régi épülete a felújítás előtt

1950-ben azonban nagy fordulat történt, hiszen a szamosardói kollégium megnyitotta kapuit a monói, benedekfalvi, szamoscikói, bősházi, sülelmedi, völcsöki, farkasaszói és más környékbeli települések diákjai előtt. A szilágyság északi peremének egyetlen, szinte egészében magyar településének iskolája arra hivatott, hogy a kommunista diktatúra körülményei között vállalja a környékbeli vegyes lakosú falvak magyar gyerekeinek anyanyelvi oktatását-nevelését. E feladatnak az iskola eleget is tett és tesz ma is. Ehhez a nemes feladathoz sok segítséget is kapott egy holland gyülekezettől, akik határtalan kedvességükkel és szeretetükkel biztosították helyüket a mennyországban. Mindez megnyilvánult a bentlakás épületének külső-belső felújításában, tanszerek, számítógépek, könyvek és iskolabusz adományázásában.

2006-ban iskolánk felvette a Kós Károly nevet.

Az iskola újabb épülete

2016-ban, 4 év kihagyás után újraindult a megye első magyar szórványkollégiuma 16 diákkal Monóból, Sülelmedről, Szilágycsehből, Völcsökből, Égerhátról, Újlakról. Elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek éltek ezzel a lehetőséggel. A szórványkollégiumban élő gyermekek száma évről-évre növekedett, míg mára elérte a 24-t. A magyar kormány támogatásával ingyenes ellátásban részesülhetnek mind a mai napig.

A szórványkollégium ebédlője

2014-től rendszeresen folyik a néptáncoktatás, és megalakult a Bokréta néptánccsoport, aminek 2016-ban létrejött a kiscsoportja is Kis Bokréta néven. Számos fellépésen mutathatták be tudásukat, nemcsak a környéken, hanem külföldön is.

Bokréta néptánccsoport

Kis Bokréta néptánccsoport

A Szent arkangyalok fatemplom 

2016-ban, hosszas kutatások után megjelent Vicsai György életmunkája, a Szamosardó falumonográfia, a Világhírnév kiadásában, amiben részletesen bemutatja a falut, szokásait és jellegzetességeit a megalakulásától kezdődően.

(összeállította: Nagy Eszter és Nagy Annamária)