Sikeres volt az április 22-én megtartott jótékonysági est

A Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség e fenti idõpontra Jótékonysági estet hirdetett, abból a célból, hogy ezen az esten, az erkölcsi támogatáson túl, közadakozás útján is elõsegítse a Híd utcai egykori református iskola épületének a felújítására és a magyar iskola újboli beindítására irányuló erõfeszítéseket.

A tanügyi reform alkalmával a román állam tulajdonába átment épületet néhány évvel ezelõtt szolgáltatta vissza a Nagybányai Református Egyháznak a román állam. Az elmúlt években az egyház lelkipásztora, illetve presbitériuma, a Nagybányai Németh László Elméleti Líceum képviselõivel közösen elhatározták, hogy a helyi önkormányzat segítségével felújítják a szóbanforgó, mûemléképületnek minõsülõ épületet, és amennyiben lehetségessé válik, már ebben az évben, azaz az új tanévtõl kezdõdõen elkezdik ott az oktatást (a líceum keretében), elemi iskolai, illetve óvodai szinten.

A jótékonysági estet a régi fõtéri Ignis (régi nevén: Vinkli) vendéglõben tartották meg, 154 személy részvételével. Az estély Nt. Bak László lelkipásztor megnyitóbeszédével kezdõdött, aki ismertette a magasztos célt, imával fejezve be felszólalását. Õt követte a felszólalók sorában a Németh László Elméleti Líceum igazgatónõje, dr. Váradi Izabella, majd Ludescher István alpolgármester intézett üdvözlõ szavakat az egybegyûltekhez, aki kezdettõl fogva hatékonyan elõsegítette az önkormányzattal kapcsolatos ügyintézést, elsõsorban az anyagi segítséget jelentõ döntéseket. Végül Várady Enikõ, az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület elnöke tartott rövid, sajnos lehangoló statisztikai adatokat felvonultató beszámolót. (Hogy idén hány magyar gyermek fejezi be az óvodát és ebbõl hány kezdi el a nulladik osztályt magyar nyelven? 48-ból mindössze 28!)

Ezek után elkezdõdött a vacsora meg a szórakoztató zene, melyet a ROAD PLAYERS BAND zenekar biztosított, megfelelõ szólóénekessel. És csak magyar dalokkal! Elõbb csak szép, kellemes, fülbemászó klasszikus zenével, majd miután a vendégek befejezték az elsõ fogás elfogyasztását, elkezdõdött a hagyományos, de fõleg az idõsebb korosztálynak tetszõ (kb. 70%-a a jelenlevõknek ebbe a korosztályba tartozott) tánczenei számok elõadása. Ekkor már akik tudtak, táncra perdültek, egészen addig, amíg be nem hozták a menü második fogását. Mindezzel párhuzamosan azonban a vendégek sora kimentek az elõcsarnokba, ahol tégla- és tombolajegyeket vásároltak.

Hangsúlyoznom kell mindenképpen azt a tényt, hogy az egész rendezvényt a nagybányai Moldován Blanka, a Szatmárnémeti Északi Színház mûvésze vezette le, s aki már az estély kezdetén elszavalta Reményik Sándor: Templom és iskola címû versét, késõbb pedig, úgy 11 óra körül levezette a tombolajegyek sorsolását, valamint a 3 festmény licitjét.

Ami pedig a jótékonysági est sikerét illeti, feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy azt a bizonyos anyagi segítséget nem a belépõjegyek ára biztosította, a vendégek részvételükkel csupán ERKÖLCSI TÁMOGATÁST nyújtottak a megnyitandó iskolának. A bevétel a tombolajegyek, a 3 festmény árából, de fõleg a téglajegyek eladásából származott.

Le szeretném még szögezni azt a tényt is, hogy bár a rendezvény nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát, az örömbe sajnos üröm is vegyült. Éspedig, ha azt vesszük, hogy erre az estélyre még vidékrõl is ide utaztak (pl. Szinérváraljáról, Szamosardóról, Felsõbányáról stb.), sõt, olyan személyek is voltak, akik elfogadható okok miatt nem vehettek részt, de azért személyesen vagy mások közvetítésével vásároltak elég nagy tételben téglajegyeket, akkor nem igazán értjük, hogy azok, akiknek nem csak erkölcsi, hanem hivatali kötelességük is lett volna a jelenlét, miért nem tisztelték meg a rendezvényt? Csak példának említem, hogy a Németh László Líceumtól csak az igazgatónõ és egy tanár volt jelen. A tanári kar többi részének nem érdeke tehát ennek az iskolának a beindítása? Személy szerint úgy gondolom, hogy nem csak a távolmaradt tanárok, hanem a többi személy is intézze el ezt a kérdést saját lelkiismeretével.

Gróf Teleki Pálnak, Magyarország néhai miniszterelnökének volt egy bölcs mondása: ,,Merjünk magyarok lenni!”

Horváth Attila jogtanácsos

(Bányavidéki Új Szó)