Rikkancskodjunk!

Az idén, amikor Bányavidéki Új Szót kértem, többször is megtörtént, hogy az újságárus hölgy egy terjedelmes „mellékletbe” burkolva nyújtotta át nekem.

Az ingyenes melléklet kétszer akkora volt, mint a kért hetilap, cím helyett az volt ráírva, hogy MM, és „tartományunk” hivatalos szervei küldték az olvasóknak, hogy azt olvassák. (Én nem fogadtam szót, mert nem szeretem az ilyen nyakamba varrt dolgokat.)

Zavart az is, hogy ilyen koloncot akasztani a mélyvízben vergõdõ magyar nyelvû hetilapra, nem nagy jóakaratról tanúskodik a „melléklet” megjelenését finanszírozók részérõl, akik jól tudják, hogy a máramarosi kisebbség is adózik, és a helyi szervek az adózók pénzébõl gazdálkodnak. Ezen fanyalogni fölösleges idõpazarlás, mert minél követelõzõbbek leszünk, annál keményebb ellenállásba ütközünk!

Az olvasók hûséges tábora különösebb anyagi és fizikai megerõltetés nélkül javíthatna a helyzeten, szerény véleményem szerint, a következõképpen:

A lap minél több olvasója havonta vásároljon egy plusz Új Szót, és azt passzolja át valamilyen magyarázattal egy újságot nem olvasó ismerõsének vagy rokonának. (A feleségem is vett egy ilyet, fogadd el hát, mert sajnálom eldobni!)

Amennyiben nincs ilyen ismerõse, hagyja ott a lapot egy váróteremben, borbélyüzletben, vagy bárhol, ahol emberek idõznek, várakoznak.

Jómagam már kikísérleteztem az ilyen önkéntes újságterjesztést, sikerrel. Szórakoztató volt. Aki nem talál ki valami okosabbat, megpróbálkozhat ezzel, ha segíteni akar!

Popovic Gergely

(Bányavidéki Új Szó)