Régi felsõbányai szilveszterek

A FELSÕBÁNYAI HÍRLAP 1888. január 14-i számának egyik tudósítása azt tanúsítja, hogy több mint száz éve, a tévé vagy a rádió szilveszteri mûsorainak hallgatása, nézése nélkül is jól szórakoztak.

A Polgári Körben Imre Károly református tanító Papp Márton szavalata egyaránt megnevettette a szilveszterezõket. A vacsorán a malacsült után mindenki megnyalta a tíz ujját. A vacsora után következtek a pohárköszöntõk. Farkas Jenõ polgármester bort, búzát, békességet, boldogságot kívánt városunk lakosságának.A kedélyes vigasságon Anti cigányzenekara hajnalig húzta a talpalávalót. Õket is melegítette a zamatos sikárlói bor.A múlt század ötvenes éveiben szilveszterkor, este hat órakor sokan várták Lõrincz János verses köszöntõjét. 1954-ben a vezetékes rádió stúdiójában tartózkodtam, amikor a népi költõ a mikrofon elõtt szavalta el köszöntõjét, amelyet a Felsõvégtõl az Alsóvégig, a Kapnik utcától a Tölgyes alatti bányászházikókig több ezren hallgattak az élesztõs ládának nevezett hangszórókból. Egyik köszöntõje néhány részletét választottam ki: „Legyen minden a kamrában,/ kövér disznó a pajtában,/ Legyen minden, mi szükséges,/ és mindenki egészséges!... A családokban legyen béke, szeretet,/ éljünk mindnyájan boldogan  az új évben!”Nagyszüleimtõl örököltem az 1930-as Erdélyi Szent Család Naptárat, amelyet a Szatmári Pallas Nyomda adott ki. A naptár százesztendõs jövendõmondójából egy tréfás szakaszt idézek: „Szép asszony csak lesz, igaz,/ hogy módjával,/ de nagy bajunk lészen az új módijával./ Rövid hajukat mind hosszúra növesztik,/ kurta szoknyájukat a földig eresztik./ A hosszú haj hagyján, úgyis rövid az ész,/ de a hosszú szoknya, bizony az hosszú pénz.”Utolsó ezévi írásom egy százéves viccel zárom:- Nos, drágám, hogy ízlett az újévi levesem?- Csak a só volt ízletes benne.

Boczor József

Bányavidéki Új Szó