Bányán, a Postaréten levõ temetõ fõútvonalán haladva, a hátsó kijárathoz közelítve, baloldalt a második sorban egy nõi fejet ábrázoló dombormû mellett lépeget tovább az arrajáró.
Ha érdeklõdését kelti a megszürkült sírkõ és rápillant, akkor: Ferenczy Károlyné Fialka Olga és a két dátumot 1848-1930 olvashatja. Ritkán lelhetõ friss virág a síron és feltehetõen legtöbben észrevétlenül haladnak mellette tovább a járdán. Pedig nem akárki, hanem egy olyan egyéniség piheni itt az örök álmát, akire nemcsak Bánya városa emlékezhet büszkeséggel, hanem akivel szemben az egész magyar mûvésztársadalom adósságot volna köteles törleszteni. Legtöbben csak annyit tudnak róla, hogy õ volt a nagy Ferenczy felesége, és gyermekeinek anyja, pedig sokkal több õ, mint nagyon sok nagybányai mûvész.
1884-et írt az akkori naptár és Gadosdián, ebben a Temes folyó melletti, Lugostól 14 km-re található bánáti faluban élte polgári életét a 22 éves mezõgazdasági diplomával rendelkezõ Ferenczy Károly. Ez a fiatalember, miután rajzait és festményeit a környezete értéktelennek tartotta, a gazdálkodás irányában szerette volna életcélját meglelni. Történt pedig, hogy ekkor meglátogatta a családot a másod unokatestvér, a 36 éves Fialka Olga, aki ekkor már elismert festõ és grafikus volt, akinek a képeit Bécsben rendszeresen kiállították. A 14 évvel idõsebb nõ olyan mély hatással volt Ferenczyre, hogy egybõl vonzáskörébe került és elkötelezte magát a festõmûvészet iránt. Olga oly erõvel tudta ösztönözni és irányítani, hogy öt év elteltével kiforrott, képzett festõként állhatott a közönség elé. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a bánáti faluban történt találkozás nemcsak egy nagy mûvész tehetségét fedezte fel, hanem a modern magyar festõmûvészet történelmét is befolyásolta, és nagyban hozzájárult a nagybányai festõtelep kialakulásához. Fialka Olga apja cseh-osztrák származású volt, aki magas tiszti rangot viselt a monarchia hadseregében. A tisztnek alkalma volt magával vinni állomáshelyeire a családját is, minek köszönhetõen a kamaszlány Olga folyékonyan megtanult németül, csehül, olaszul, lengyelül, franciául, majd a házassága után magyarul és Bányán románul is. A tinédzser korú Olga apjával Krakkóban töltött több idõt, ahol a legjobb festõmûvész volt az irányítója. Ezt követõen könnyen lehetett a bécsi akadémia növendéke és képei hamarosan a nagyközönség elé kerülhettek.
Miután életét Ferenczyhez kötötte, közösen jártak Rómában, majd Nápoly, Párizs és München következett, és eközben Olga folytonosan és következetesen jobbította férje munkáját, hogy annak tehetsége mind jobban kiteljesedhessen.
1889-ben Szentendrén telepednek le, ahol a kisfia, Valér után, 42 évesen szülte ikergyermekeit, Noémit és Bénit. Ezt követõen Olga felismerte anyai feladatát, miszerint férjének állandó korrektora és gyermekeinek méltó nevelõje és tanítója lehessen. Mûveltsége azt sugallta, hogy a mûvészetet nélkülözve többet tehet, ha férjének és gyermekeinek mûvészi képességeit pallérozza. Divatosan ezt úgy mondanánk, hogy hasznosabb lehet, ha a családjának a menedzsere lesz. Nem egyszer hangzott el Ferenczy szájából az a megállapítás, hogy felesége a teremtõ ember tekintetében tekinthetõ zseninek!
1896-ban Hollósy, Thorma és Réti hatására a Ferenczy család Bányára költözik, ahol rövid idõn belül Károly a festõiskola vezéregyéniségévé válik. Petõfi utcai házukat Olga rendezi be ízlésesen. Sokan megfordultak ott, elsõsorban olyan személyiségek, akik a mûvészetrõl szerettek vitatkozni. Olga a telep festõinek gyermekeit francia nyelvre tanította, mûveltsége pedig arra kötelezte, hogy gyermekeit a legmodernebb követelmények és ismeretek szellemében nevelje. Ennek következményeként, a három gyermek olyan mûvészi és mûveltségi ismereteket tanulhatott, mint amelyben elõzõleg édesapjuk részesült az édesanyjuktól.
Pár éves nagybányai tartózkodás után egyre többször történt meg, hogy Károly a telet nem töltötte otthon. Mindinkább ismétlõdött ez, fõleg miután Pesten az akadémia tanárává nevezték ki. Házasságuk megromlott és felmerült a család Pestre való átköltözésének a gondolata. Olga úgy döntött, hogy Bányán marad. Nagyban hozzájárult ezen elhatározásához, hogy mozgásszervi panaszai erõsödtek.
1917 márciusában az 55 éves Ferenczy Károly eltávozott az élõk sorából. Temetésére, súlyosodó betegsége miatt, Olga nem volt képes elmenni, gyermekei számoltak be neki férje elmúlásáról.
Még 13 évet élt, nagyjából elhagyatottan, egyedül, csak a verandáján üldögélve folytathatott hosszas beszélgetéseket látogatóival, akik megtapasztalhatták magasfokú mûveltségét.
Trianon után ritkábban fordultak meg házában gyermekei, akiket a sors Budapesthez vagy Bécshez kötött. 82 évesen lett végsõ nyughelye a Postarét.
Petõfi utcai háza többször cserélt gazdát, míg pár évnek elõtte olyan új tulajdonoshoz került, aki a házat lebontotta, és egy olyan új építményt emelt helyére, mely egyáltalán semmit nem õrzött meg abból, ami valaha a Ferenczy család révén magyar festõmûvészetünk egyik végvára volt. Nyáry Krisztián író így emlékezik: ,,Az asszony, aki négy Ferenczyt adott a magyar képzõmûvészetnek, és aki nélkül nincs a nagybányai iskola, 1930-ban egyedül halt meg otthonában”.
Kedves járókelõ, ha utad átvezet a Postarét temetõjén, és elhaladsz e sírkõ mellet, küldj egy gondolatot ezen aszszony emléke felé, a dombormû pedig méltán megérdemli a figyelmet, hiszen azt hírneves szobrász, Ferenczy Béni készítette.
Kis Kornél Iván
(Bányavidéki Új Szó)
Mark Nabízíme soukromé, komerční a osobní půjčky s velmi nízkými ročními úrokovými sazbami (...)
Loan Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
Loan Offer Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
adj fel hirdetést
VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek