„Mint a fecske, repülj messze földre...”

... hangzottak el többször is budapesti kirándulásunk során az egyik általunk elõadott dal kezdõszavai. A nagybányai Németh László Elméleti Líceum Énekkara, vagyis mi, közel 400 km-t „repültünk”, hogy egy négynapos, élményekben mérhetetlenül gazdag kiránduláson vegyünk részt a Határtalanul! program keretében.

A Németh László Elméleti Líceum Énekkara

A program lényege, hogy a határon belüli diákok a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteiket kibõvítsék, és fordítva, valamint a magyarországi és külhoni fiatalok közötti kapcsolatok kialakulásának elõsegítését célozza meg. A cserediák-program második utazásaként a Teleki Blanka Gimnázium tanulói, akiket elsõként mi fogadtunk Nagybányán, most minket szállásoltak el és vezettek körbe Budapesten és környékén. A négy nap alatt, amit ott töltöttünk, rengeteg mindent láttunk, hallottunk és átéltünk, jókat nevettünk, és voltak olyan varázslatos pillanatok is, melyekben a meghatódottság szinte könnyekre fakasztott. Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy kórusunk alapítása után alig másfél évvel már ilyen csodálatos élménnyel gazdagodhatott.

Március 10-én reggel indultunk, és déltájt érkeztünk meg Budapestre, ahol a szállásszervezési problémák lebonyolítását a vendéglátók kiadós „üdvözlünk”-ebédje követte.  Már elsõ este belecsöppentünk Budapest legjavába: a budai várban tett séta elénk tárta a szeretett város legszebb és leghíresebb arcát. Miután sötétedéskor „visszarobogtunk” a gimnázium elé, mindenki a szállása felé vette az útját. Érdekes volt beletekinteni egy addig ismeretlen budapesti család életébe és ezalatt a négy nap alatt megismerni a fõvárosiak mindennapi életmódját.

A második nap délelõttjén tanórákon vettünk részt a Teleki Blanka Gimnáziumban, és megismertük, milyen a magyarországi oktatási rendszer, majd egy felfrissítõ sétát tettünk a Hõsök terére. Ezután következett a két tervezett fellépésünk. Ezen a napon mutatkoztunk be „igazán” vendéglátóinknak. A Vakok Intézetében található Nádor-termi elõadásunk (képünkön) alatt rendkívül nagyot dobbant a szívünk. Miközben igyekeztünk arra összpontosítani, hogy hibátlan elõadást tartsunk a kedves érdeklõdõknek, akaratlanul is elkalandoztak a gondolataink, amint a terem lenyûgözõ akusztikájában visszahallottuk önmagunkat. Az, hogy a kedves közönség szinte nem is akart elengedni minket egy búcsúdalként beiktatott ír áldás bemutatása nélkül, tovább fokozta meghatódottságunkat. Leírhatatlan érzés volt számunkra ott énekelni. Második elõadásunkat a gimnázium dísztermében tartottuk, ahol a diáksereg érdeklõdve figyelt bennünket.

Harmadik nap bejártuk Budapest környékét, hogy még több ismerettel gazdagodjunk. Elsõ megállónk Szentendre volt, ahol miután bejártuk a várost, részt vettünk Kallós Zoltán népzenekutató, folklorista életmûvét bemutató kiállításának a megnyitóján a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában. Itt találkoztunk dr. Hoppál Péter magyar kulturális államtitkárral, miután népdalainkat elõadtuk. Ezek után Visegrád következett, ahol bejártuk a palotát és a várat. Hazaindulás elõtt az esztergomi bazilikába is bekukkantottunk. Nem hiába vagyunk egy kórus, vagyis ahogy mi neveznénk: A kórus, mert rendkívül szeretünk énekelni, így a bazilikát nem hagyhattuk el enélkül. Szinte kísértetiesen hangzottak fel dalaink a bazilikában, de egyszerre varázst és melegséget adtunk a helynek, ugyanis az emberek bejöttek az útról és leültek minket hallgatni. Feledhetetlen élmény volt. Estefelé ugyanilyen pillanatnyi örömet hoztunk a rohanó emberek világába, mikor úgy döntöttünk, a metróállomáson is öszszeállunk egy pár dalra. No, nem önzésbõl tartjuk úgy, hogy „mi” hoztunk örömet az embereknek budapesti kirándulásunk alatt, de az a rengeteg mosoly, meg az emberek arcáról áradó boldogság láttán szinte el is felejtettük azt, milyen hideg is volt kint eme néhány nap során. Mert bizony hideg volt, de nekünk nem számított, mert ezekért a csodálatos élményekért bármit megért eltûrni.

Negyedik nap, pénteken, hazautazásunk napján elbúcsúztunk a Teleki Blanka Gimnázium vezetõségétõl és tanáraitól, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a csodás kirándulás. Ezután még meglátogattuk a Kerepesi temetõt is, hogy eddig szerzett ismereteinket kibõvítsük híres magyar személyiségek jelentõségének a felelevenítésével, és ezek sírhantjainak a meglátogatásával. Ezek után következett az elbúcsúzás pillanata, mikor megfogadtuk, hogy a megkötött barátságok örökéletûek lesznek, majd indultunk is vissza Nagybányára.

Köszönjük ezt a csodás kirándulást, ezeket a csodálatos élményeket, amelyeket bizonyára sosem fogunk elfelejteni. 

Gyarmathy Timea

Bányavidéki Új Szó