Miért legyek némethlászlós? Sikeres volt diákjaink üzenete leendő diákjainknak (3)

Várady Csongor volt némethlászlós levele a leendő némethlászlósoknak. Kedvteremtő levél Mindenkinek, aki kételkedik a Németh László matek-infó osztályában.

A nevem Várady Csongor, a Németh László Elméleti Líceumban végeztem 2011-ben az iskola matek-infó szakán. Jelenleg végzős vagyok a Kolozsvári Műszaki Egyetem (Universitatea Technica Cluj-Napoca, vagy régi nevén Poli) Számítógép-mérnöki szakán, angol nyelvű leadással, Kolozsváron.

Ezt a levelet azért írom, mert szomorúan látom, hogy a volt iskolámban kihalófélben van a reál szak. 2014 Főtér Fesztiválja alatt találkoztam Madarassy Kinga infótanárnővel és Mastan Eliza matektanárnővel, aki egyben volt osztályfőnököm is, és ők kérdeztek meg, hogy segítenék e a szak népszerűsítésében. Szívesen elvállaltam.

Azzal szeretném kezdeni, hogy teljesen meg vagyok lepve, hogy pont az a szak, amelynek a munkaköri lehetőségei a legnagyobb növekedésben van az országban, gerjeszti a szülőkben és a diákokban a legkevesebb érdeklődést. Romániában egy folyamatos robbanás zajlik az informatika és elektronika szektorban, és az egyéb műszaki szférákban. Kolozsváron 2014-ben év végére több mint 200 munkahely maradt betöltetlenül infócégeknél, úgy hogy a Babes-Bólyai Tudományegyetem infókaráról és a Műszaki Egyetem Számítógépek és Automatizálás karáról a 2014-ben végzett diákok közül több mint 95% a szakterületén kapott munkahelyet (kb. 900 diák).

Bevallom én is egy kicsit, amikor az egyetemet kezdtem, majd munkahely után néztem, meg voltam szeppenve. Féltem attól, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy életem végéig egy képernyő előtt fog barnulni az arcom és a sok üléstől 35 évesen már görnyedt lesz a hátam. Az sem segített, hogy mindenki a szak nehézségével ijesztgetett, és olyan emberek is jelentkeztek szakomra, akik a híresi-nevesi Șincai meg Lucaciu líceumokból voltak, avagy a kolozsvári Báthory, vásárhelyi Bolyai vagy szatmári Kölcsei gimnázium krémjének egy része is ott kötött ki. Ám elég hamar kiderült, hogy nem volt mitől aggodjak. Első félévben elmentem egy Ariel nevezetű nemzetközi matek versenyre és csapatunkkal bronzérmet nyertünk, illetve az egyetemről másodikak lettünk. Egy csapat, ami csak erdélyi magyar srácokból állt. Az első félév végére 9.50 fölötti átlagom volt, és az évfolyamon harmadik voltam. Második félévben további versenyekre jelentkeztem és szakkörbe is eljártam. Az átlagomat fenntartottam és ezért kiemelt ösztöndíjjal lettem jutalmazva. Bár első félévben még kicsit érződött az, hogy ki milyen iskolából jött, és milyen szintű tanítás volt ott, ezt a határt ugyan nem esett senki nehezére áthidalni. Második félévre teljesen eltűnt ez az aspektus, és mindenki ugyanolyan szinten volt. 

Másodévben újra részt vettünk a nemzetközi matekversenyen, ebben az évben aranyérmet nyertünk, továbbá kijutottam egy informatika verseny délkelet európai nemzetközi fordulójára. A tanév vége fele el is kezdtem dolgozni, részmunkaidőben, mert időm és tanulási vágyam megengedte. Az első cég, akihez jelentkeztem, fel is vett és egy körülbelül egy évet le is húztam ott. Itt jöttem rá, hogy ez a világ igazán miről is szól. Bár igen, kell számítógép előtt ülni, de a munka sokkal inkább előnybe részesíti a kreativitást, az okos megoldásokat, a csapatmunkát és a kezdeményezéseket, mint a kőkemény könyvbeli tudást, az úgyis mind megvan az interneten. Továbbá az informatika cégek rendkívüli előnyökkel járnak, utazások, bulik, pingpongasztal az irodában, ha az ember ki akar kapcsolni, és még sorolhatnám. Hiszek abban, hogy az informatika szak rengeteg lehetőséggel jár, és sokféle ember megtalálja benne azt, amitől a munka nem csak muszáj, de élvezhető is.

Harmadévben egy fél évet a Müncheni Műszaki Egyetemen tanultam, ami nemzetközileg az 50 legjobb egyetem közé tartozik, ahova az egyetemünknek két hely volt szánva. Ott is sikerült tartani a szintet, ezek szerint a romániai egyetemek sem olyan rosszak. Ismét kijutottam abban az évben a délkelet európai döntőre az informatika versenyen, és egy másik verseny keretein belül felvételt nyertem egy másik céghez, ahol azóta is dolgozom. Decemberben Dublinban voltam a Microsoftnál interjúzni sajnos sikertelenül. Jelenleg megpályáztam egy németországi mesteri ösztöndíjat és a tanulmányaimat remélem októbertől Berlinben, Münchenben vagy Hamburgban folytatom. A négy év alatt voltam 2-3-4. tanuló, de folyamatosan csak egy diák előzött meg évről-évre, és egy Șincai-s meg Lucaciu-s sem előzött meg, úgy tanulmányban, mint versenyeken.

Ezek hallatán az ember azt hinné, hogy egy stréber vagyok, pedig nem. Rengeteg esélyem van jókat bulizni, barátokat szerezni és utazni, amiket nagy részben ki is használok. Továbbá időm van Kolozsvár kulturális oldalát is látni és kipróbálni, úgy a magyart, mint a románt. Eljárok színházba, moziba, fesztiválokra és másodév után volt lehetőségem három hónapot az Amerikai Egyesült Államokban egy tengerparton dolgozni, s minden reggel az óceánra nézve ébredni. 

S persze ilyenkor azt mondja az ember, hogy hát persze, nekem könnyű volt, az iskolában is biztos első voltam, és mindig is ez volt a vágyam, hogy ilyen egyetemet végezzek. Hát sajnos nem így volt. Nem voltam soha egy gyerekzseni, az osztályomban, középiskolában, nem voltam az első három tanuló között soha, és bár vettem részt sok versenyen akkoriban, egyiken sem igazan nyertem. Azt pedig, hogy milyen egyetemre megyek 12-ben döntöttem el, mert nem volt jobb ötletem, és elég jól hangzott. Evés közben jön meg az étvágy. Menet közben szerettem meg az egészet, mert rájöttem, hogy mennyi előnnyel jár, és mennyire előnyben részesíti és segít kihasználni olyan tulajdonságaimat, amikről nem gondoltam volna, hogy segíteni fog valaha a munkahelyemen, mint például a beszédkészségem, a vezetőkészségem, a nyitottságom és a nyelvkészségem, ha lenne.

Én mindenképp csak ajánlani tudom a Németh László Elméleti Líceum magyar nyelvű matek-infó szakát. Soha nem éreztem úgy, hogy én akármilyen hátrányból is indulnék, csak előnyeit tapasztaltam. Véleményem szerint nem számít középiskolában az iskola színvonala, ugyanis az a színvonal a diákoktól függ, nem pedig a tanároktól. Ha a diák akármit is el akar érni, az csak tőle függ, nem indul hátrányból attól, mert magyar tannyelvű iskolából jön. Ellenben kihagyhat, ha nem onnan jön.

Remélem, az eddig elmondottakból az jön le, hogy a reál szak igen is egy jó választás a Németh Laciban és semmivel sem rosszabb bármely iskolájánál. Büszkén jelentem ki, hogy nagyon örülök, hogy milyen tanáraim voltak, és nem mások. Jól megtanították a tananyagot és az érettségitől kezdve mindmáig segítettek a céljaim elérésében.

U.i: Hajrá Németh Laci!
Tisztelettel,
Várady Csongor