Mi lesz veled Ziffer-ház?

Nem sok kézzelfogható emléke maradt Nagybányán a régi festőiskolának: az egykori szénatartó helyét semmi sem jelöli a Jókai-dombon, a Klastromrétnek mostanság adták meg a kegyelemdöfést azzal hogy közönséges parkot csináltak belőle, a Ferenczy-Mikola házat pedig egyetlen nap alatt tették a földdel egyenlővé.

Ziffer Sándor: A festõ virágoskertje (1948) - a Ziffer-ház udvara

Csupán az ugyancsak átalakításra váró festőtelep, valamint Thorma János és Ziffer Sándor egykori nagybányai lakóházai - előbbi a Felsőbányai utca végén, a másik az egykori Thököly utca legelején - maradt meg az utókornak. Meg a magángyűjteményekben és a múzeumban őrzött festmények - mármint az a kevés, ami megmaradt.

Nem hivatalos statisztikák szerint 1990 után kb. 30 ezer (!) nagybányai alkotás vándorolt el Nagybányáról és tűnt el a nemzetközi műtárgykereskedelem feneketlen bugyraiban - s hogy ez megtörténhetett, abban a város és a magyar állam felelőssége egyaránt számonkérhető; éppenséggel egyik sem tett semmit annak érdekében, hogy egy Nagybánya Képzőművészeti Múzeum alapjait ITT, a genezis helyszínén, Nagybányán vesse meg ezzel az óriási kinccsel.

Amiért mindez ismételten eszembe jutott, a Teleki Magyar Ház közelében, az Egészségügyi Líceum mellett még álló Ziffer-ház. Aggódom érte. És nem azért, mert homlokzatán semmi sem jelöli egykori tulajdonosa nevét: emléktáblák és korok jönnek és mennek mindenkori megrendelőik óhaja szerint, ha lesz mire, előbb-utóbb ide is felkerül valamilyen emlékjel. Most azonban maga az egyébként jellegtelen, egyszerű épület kerül egyre ijesztőbb állapotba... Amióta eladták, lakói kiköltöztek belőle, kifejezetten megöregedett: eresz nélküli, megroggyant tetőzetén keresztül víz csorog a vakolatra, a fal egyre szélesedő repedéseibe, a rozsdás kapu és szemérmesen lehúzott redőnyök mögé búvó épület mintha maga is szégyellné jelenlegi állapotát...

Mondjuk nem tudom ki a jelenlegi tulajdonosa. Merthogy nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy mi lesz belőle: emlékhely, avagy bontott tégla, mint a Ferenczy-házból... Amely ugyan szintén nem volt műemlék, ahogyan emez sem az, tehát nem élvez hivatali védettséget, de elegendő lenne a Képtárba ellátogatni, vagy fellapozni mondjuk Réti „bibliáját”, a festőtelep történetét, hogy a szükséges információk birtokában maguk a legilletékesebbek (tulajdonos? önkormányzat? műemlékvédelmi hatóság?) kezdeményezzék a védettség megállapítását. Amely végülis nem papíron múlik – sokkal inkább jóakaraton...

Ziffer-ház Thököly (Minerilor) utcai homlokzata

És most jöjjön a kép: „A festő virágoskertje”. Ziffer utolsó másfél évtizedének egyik reprezentatív alkotása a közéletből kiszorult művész Zazar-parti műtermének kertjét, számtalanszor megfestett maradék birodalmát ábrázolja. 1948-ban készült. Ziffer ekkor 68 éves, átvészelte a világháborút, megélte a kolónia széthullását, eltemette feleségét, mégis töretlen lendülettel festett tovább. Személyes jelenléte egyszerre idézett fel távoli emlékeket, a Hollósy-iskolát, a nagybányai művésztelep hőskorát, az élő Czóbelt és a halott Tihanyit, a húszas-harmincas években szabadon korrigáló tanárt, akitől Thorma még akkor is féltette a művésztelep plein air naturalista szellemiségét – s jelentette a művészetnek elkötelezett, a festői munkálkodás erejében idős kora ellenére is hívő művész követhető példáját.

A kép persze – amelyet a Virág Judit Galéria egyik aukciós kínálatában láthattunk utoljára, a fenti sorok kíséretében –, az épület sorsától függetlenül remélhetően megmarad. Ahogyan a Ziffer megfestette Nagybánya-képeskönyv újra és újra megcsodálható többi lapja is, a Zazar-menti malmok, a Libamező a református templommal, a zsilipekkel, hidacskákkal tagolt malomárkok, az elmaradhatatlan kertrészletek – amelyeket azonban ebben a folytonosan változó városképben egyre nehezebb, ha nem éppen lehetetlen feltalálni, visszaidézni. Nagy szükség lenne pedig reájuk. Ha Nagybánya múltja a bányászat volt, a jövője az idegenforgalom lesz, amely legalább olyan gazdaggá teheti a várost és környékét, mint egykor az arany és ezüst tette. Ha azonban turistákat akarunk idevonzani, a város egyedi értékeire kell vigyáznunk, a bányászat és festőiskola még fellelhető emlékeire, mert senki sem fog Nagybányára látogatni olyasmiért, amit Pozsonyban, Bécsben, vagy Budapesten is megtalál. Ezért mertem lobbizni pár hónappal ezelőtt a piros kupolás református templomtorony megőrzése mellett. Merthogy ilyen CSAK ITT van. Sehol másutt a nagyvilágon... 

Hát vigyázzunk kincseink közül arra, amire lehet. Ha kicsinek és kevésnek érezzük magunkat, legalább azzal, hogy újra és újra feltesszük a kérdést, hangosan, nagyon hangosan, hogy mások is hallják, s talán elgondolkozzanak rajta:

– Mi lesz veled Ziffer-ház?

(Dávid Lajos)

forrás: facebook