Megnyilt a Limpegye Nemzetközi Festõtábor Felsőbányán

2014. szeptember elsején nyitja meg kapuit a Limpegye Nemzetközi Festõtábor Felsõbányán. A Felsõbánya nevet viselõ mûvészeti esemény célja többek között felhívni a mûvészetpártolók és -kedvelõk figyelmét Felsõbánya mûvészeti múltjára, a híres Nagybányai Festõiskola mûvészei által kedvelt különleges helyre, amely nagyon sok festõt megihletett.

Az itteni tájak, motívumok gyakran visszaköszönnek a felsõbányai kötõdésû festõmûvészek alkotásaiban.

Ez az elsõ kezdeményezés új teret kínál és hagyományt szeretne teremteni egy jövõbeli mûvészeti központ számára, valamint megteremti annak lehetõségét, hogy állandó tárlaton mutassuk be az itt készült alkotásokat. Neves és híres festõmûvészek munkáit láthatják majd a szemlélõk. 

A Limpegye Alapítvány szervezõi I. D. Pop és Hitter Ferenc, a Polgármesteri Hivatallal kötött partnerkapcsolati egyezség értelmében igyekezni fognak az itt született, vagy ide kötõdõ alkotásokat minél szélesebb körben megismertetni.

Az idei tábor a tervek szerint Dudás Gyula, Bitay Zoltán, Suciu Nicolae, Tent Aurel, Kovács Emil Lajos, Gyõri Sánta Kinga és Talpos Elizabeth grafikus- és festõmûvészeket látja vendégül.

A mûvészet saját szülõföldjén

A sok évtizedes ismeretek birtokában és példájának tükrében megállapíthatjuk: a képzõmûvészeti irányzatoknak, csoportosulásoknak is van „szülõföldjük”. Barbizont, Münchent, és több más nagy európai mûvészeti központot is ilyen „szülõföldként” emlegetjük, katalogizáljuk. Hasonló a helyzet Nagybányával is, ahol a világszerte ismert és elismert Nagybányai Iskola, Kolónia alapjait Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réthy István és Iványi Grünwald Béla tette le, ki-ki a maga módján. Az itteni iskolára manapság is büszkék nem csak a nagybányaiak, hanem az egész világ mûvészetkedvelõi, mûvészei. Természetesen az iskola földrajzi kihatása nem csupán a szûk értelemben vett városra, Nagybányára korlátozódik, sokkal tágabb területen érezteti hatását. Ahol tulajdonképpen ez az egész irányzat, a plain air kialakult, az az egész környéket magába foglalja, többek között Felsõbányát is, ahol már Hollósy Simon is akart festõtelepet létesíteni, vagy ahová anélkül is nagyon sokan jártak festeni. Sõt, voltak, akik Felsõbányát sokkal fontosabbnak, szebbnek, érdekesebbnek tartották, mint Nagybányát. 

Mindezért lokálpatriotizmussal is vádolhatnak, s ez elõl nem keresek kibúvót, hiszen az itt letelepedõ és alkotó mûvészek is hasonlóan viszonyultak ezekhez a tájakhoz. Bizonyítékképpen gondoljunk csak a festõk Felsõbányához köthetõ visszaemlékezéseire, történeteire, munkáira. Nem szégyellték kiállítani Felsõbányán festett képeiket. Szerencsénkre.

Maradok tehát annál az elméletemnél, mely Felsõbányát teszi „felelõssé” az itt történtekért. A városhoz kötõdõ mûvészek névsorát hosszú lenne papírra vetni, nem is ez a fontos most. Ezúttal inkább arra szeretnék egyebek mellett rámutatni, hogy a közelmúltban felkarolták a felsõbányai mûvészetet, s teszik ezt manapság is, mind a régmúlt örökségének az ápolása, mind pedig a jelen értékeinek a kibontakoztatása terén.

Maradjunk a legutóbbi évtizednél, amikor az egyik legjelentõsebb tevékenység, a festõtáborozás az alkotói munka legfontosabb helyszíneként szerepelt. Az utóbbi másfél évtized õszi táborai meghozták gyümölcsüket. A festõmûvészek, akik itt megfordultak, megszerették ezt a vidéket, és mindig szívesen térnek ide vissza. Persze, ez még nem szabad elégedettséggel eltöltsön minket, hiszen van még mit tenni. S remélem, lesz is ki cselekedjen.

Ennek jegyében idén egy új kezdeményezés bontogatja szárnyait. 

Az európai integráció kétségkívül jótékonyan hat a mûvészek mobilitására. A többség elismeri, hogy az EU-ban való szabad mozgási lehetõség hatalmas elõrelépést jelent, és nagyban hozzájárul a mûvészet térhódításához, új esélyeket kínálva az alkotók számára.

Igaz, hogy jelenleg a városnak nincs egy megfelelõ festészeti galériája, vagy mûvészeti központja, a kilátások viszont biztatóak. Esély van egy kultúrháznak nevezett központ kialakítására, ami a régi moziterem teljes átalakításával jönne létre, alapos újjáépítéssel, bõvítésekkel, egy folyamatban lévõ európai pályázat részeként. Merem állítani, hogy a három-négy kiállítótermet néhány év múlva meg lehetne tölteni állandó tárlatokkal. 

Most azonban nem errõl szeretnék tudósítani, hanem egy kezdeményezésrõl, ami újabb, Felsõbánya nevével fémjelzett festõtábor létrehozását, indítását eredményezheti. Remélhetõleg semmivel sem lesz alávalóbb, mint a Nagybánya nevet viselõ, immár minden elismerést megérdemlõ tábor.

A tervek szerint nemzetközi és profi lesz ez a tábor, a mûvészetek szakavatott mûvelõit, a festészet elismert nagy alakjait vonultatja majd fel. Nem amatõr kezdeményezésrõl van szó. Annak is meg van a helye, de a mércét ettõl sokkal magasabbra tesszük. Sok, Felsõbányát megörökítõ festmény került ismeretlenekhez, vagy méltatlan helyekre. Ideje, hogy a Felsõbányához kapcsolódó képek itthon maradjanak, városi tulajdonba kerüljenek, állandó tárlatokat képezve, a helybeliek örömére, büszkeségére.  

A sajtó és plakátok útján népszerûsítjük ezt a tábort, melynek a Limpegye Panzió ad otthont, a kezdeményezõk pedig a panzió tulajdonosa, Pop Ioan Daniel, országosan ismert sakkbajnok és jómagam. Reményeink szerint rövidesen megtaláljuk az ideiglenes helyét annak a kiállításnak, ahol az itt festett képeket megmutathatjuk, és az  alkotómûvészek is bemutatkozhassanak.

Nagy reményeket fûzök hozzá, ugyanúgy, mint a majd kicsit késõbbi, feltehetõen kíváncsi érdeklõdéshez is a felsõbányaiak részérõl.

Hitter Ferenc

Bányavidéki Új Szó