Máramarossziget szülöttére emlékeztek

Emléktáblát avattak az első siket magyar költőnő tiszteletére Máramarosszigeten. Krüzselyi Erzsébet születésének 141-ik évfordulója alkalmából Csendország rabja címmel könyvet mutattak be a költőnő életútjáról és munkásságáról. Az avatás és könyvbemutató éppen október 15-re, a költőnő halálának évfordulójára esett.

Az emléktáblát a gyülekezeti ház belső falára helyezték el. Az avatáson Lovász István református lelkipásztor a vakon született ember meggyógyításáról szóló igével köszöntötte az egybegyűlteket. “Hiszem, hogy a ma még fennmaradt, vallásos érzületű versein keresztül azt is üzeni a Jóisten, hogy mi eszközök lehetünk Isten kezében, s egy kicsit ma is megszégyenít minket az a tudat, hogy ma is vannak fogyatékkal élők, akik hittel és szorgalommal fáradoznak családjukért egy alapítványban, és vannak testileg egészségesek, akik felejtenek hitet, anyanyelvet, mert ez a kényelmesebb út.” – fogalmazott a lelkipásztor, aki kérdésként tette fel, hogy tudunk-e mi is abba a sorba állni, ahol ott vannak neves és névtelen elődeink, akik hittel, hűséggel és ragaszkodással, Istenben és hazában való reménységgel tudtak valakiért dolgozni, fáradozni. Ma mikor felavatjuk ezt az emléktáblát, akkor ez is jusson eszünkbe.

Ezt követően a máramarosszigeti református egyházközség társszervezője, a Simonchicz Incze Kulturális Egyesület elnöke szólalt fel. Orosz Krisztofer beszédében hangsúlyozta, hogy Krüzselyi Erzsébetről a maga korában elismerően szólt Gárdonyi Géza, Áprily Lajos, Babits Mihály, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Kuncz Aladár. „Krüzselyi Erzsébet élete és munkássága arra kell serkentsen bennünket, hogy vele közös szülővárosunk népének és a nagyvilágnak is figyelmét felé irányítsuk. Tesszük ezt nem feltétlenül csak azért, mert a magyar irodalom nagyjai is ezt tették, hanem mert nekünk máramarosi és ezen belül szigeti magyaroknak szent kötelességünk a példás életben elől járó ősök tisztelete és megbecsülése. A költőnő sírig tartó hazafisága ma is mérceként áll előttünk. Hű volt nemzetéhez a sírig, ami abban is meglátszik, hogy végakarata szerint nemzeti színű szalagot helyeztek koporsójába. Végig hű volt szűkebb hazájához, Máramaroshoz, és ez nem egy költeményében kifejezésre is jut. Máramaroshoz fűződő örök hűségének a jele többek között a máramarosi vörös fenyőből faragott fejfa is. Valláskülönbségen túl, mindenkiben a testvért, felebarátot kereste. Az élet nehézségein pedig mély és erős Istenbe vetett hite segítette át. Ha kicsit is őszinték vagyunk saját magunkhoz, akkor könnyű beismerni, hogy kisebb akadályok is képesek kedvünket venni, ebből kifolyólag könnyen feladjuk a harcot. Kifogások tengere vesz körül valamennyiünket akkor, amikor erkölcsi kötelességeink, hivatásunk szólít. Az, ami sokak számára a teljes ellehetetlenítést jelenti, a költőnő számára a lehetőséget jelentette. Siketen képes volt olyat alkotni, ami az elmúlt idők nagy magyar íróit, költőit is elismerésre késztette. Olyan életmű ez, ami nélkül a magyar kultúra kincsestára igencsak szegény lenne.” – fogalmazott az elnök. Hozzáfűzte, hogy Krüzselyi Erzsébet alkotásain keresztül üzeni, hogy van remény, van lehetőség kibontakozni, alkotni, tenni kell kinek-kinek a maga helyén, szeretni szülőföldet, nemzetet, felebarátot, de mindenekelőtt Istent.

A leleplezés után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktábla tövében, majd átvonultak a református templomba, ahol a könyvbemutatót tartották. Elsőként Ft. Reszler Mihály máramarosi főesperes köszöntötte a jelenlévőket. „Ma egy költőnőt ünneplünk, a költők pedig a szavak emberei. Ha mi Isten szavait hordozzuk magunkban, a költő szellemiségében éltetők leszünk, és itt Máramarosszigeten annak a közösségnek leszünk az éltetői, amely még van, amely nem akar kihalni, de léte tőlem, tőlünk függ.” – hangsúlyozta a főesperes.

Balik Medárd hosszúmezői görög-katolikus pap is köszöntötte az ünneplőket, majd Béres István RMDSZ elnök megköszönte azoknak, akik az eseményt megálmodták, hiszen ezáltal az emlékhelyek, a nagyjaink nem múlnak feledésbe.

A szatmárhegyi református lelkipásztor is jelen volt, hiszen Krüzselyi Erszébet utolsó éveit ott töltötte, sírja is ott található. Kovács József elmondta, a költőnő végig máramarosi maradt, kiadatlan versei is erről tanuskodnak. A lelkész arról is beszélt, hogy Szatmárhegyen ápolják a költőnő emlékét, a helyi nőszövetség fölvette a Krüzselyi Erszébet nevet, ugyanakkor a sírját is megcsináltatták, amely úgy maradt meg az utókornak mint egy oszlop és ennek tetején egy nyitott könyv van. „A közösségben ma is élnek olyan idősek, akik még emlékeznek a kedves, őszhajú költőnőre, aki kétszeresen is bezárt világban élt süketsége és vaksága miatt, és kisebbség a kisebbségben, de mindmáig az ő vallásossága és rendíthetetlen hite példát ad a most élő közösség számára is.” – összegzett a lelkész.

Béres Ildikó alpolgármester arról beszélt, hogy ezzel az emléktáblával és a könyvemutatóval azt bizonyítjuk, hogy igenis éltek magyar személyiségek Máramarosszigeten. Ugyanakkor utalt a református tempolom kertjében egykor álló Szilágyi István szoborra is. Ennek visszaállítására vagy egy hasonmás elhelyezésére felkérte a Simonchicz Incze Kulturális Egyesület segítségét, ehhez a támogatását is megígérte. Ugyanakkor elmondta, fontos a Szűz Mária szobor elhelyezése is a központban.

Szőcs Csaba, a költőnőről szóló könyvet megjelentető kolozsvári Verbum kiadó igazgatója is felszólalt az eseményen, aki elmondta, hogy a jövőben szorgalmazni szeretnék a máramarosi és máramarosszigeti értékek kiemelését.

A könyvet Keresztes Annamária magyartanár mutatta be. Elmondta, Krüzselyi Erzsébetnek hat évesen komoly látáskárosodása lett, nyolc évesen pedig a hallását is elveszítette, ugyanakkor pedig a költőnő családjáról és lírai hajlamáról is beszélt.

Az ünnepségen a református vegyeskar is fellépett, ugyanakkor néhány diák Krüzselyi Erzsébet tollából származó verseket szavalt és prózát adott elő.

szigetiporta.ro