Máramaros a levegõbõl is fantasztikus. Vagy még fantasztikusabb (II. rész)

Jön egy nap, amikor választanod kell: vagy repülsz, és fotózol egyet a máramarosi táj fölött, vagy elmész néhány barátoddal és kollégáddal, akik a magánszektorban és erdõkutatásban dolgoznak, Máramaros egyik régi erdejébe túrázni. Te mit választanál?

A szaploncai Vidám Temetõ népszerû turistacélpont, gyakran látogatják itthoniak és külföldiek is. Évtizedeken keresztül nagyon promoválták, különlegesnek mutatva be, holott tulajdonképpen nem más, mint egy színes giccs, és semmi köze nincs a hagyományhoz. A turisták jó része, akik autójukkal kívánják gyorsan bejárni mondjuk a 10 legjobb helyet Máramarosban, el sem jutnak a brébi temetõhöz, amely õriz még valamit az archaikus Máramarosból, és különleges kelta hasonlásokat mutat.

A Tisza vidéke, amelyet Máramarossziget és Szaplonca között kaptam lencsevégre. Megpróbáltam a még érintetlen területeket a maguk vadromantikájában megragadni. Vannak helyek, ahol a kukoricatáblák a víz széléig érnek, ahol minden erdõs részt elpusztított az emberi mohóság, de azért vannak még területek, ahol a természet megõrzõdött. Milyen jó is lett volna, ha ezeket a fotókat elkészíthettem volna abban az idõben, mikor a térség vízalatti biodiverzitását kutattuk egy közös, román-ukrán, határokon átívelõ projekt keretében. Szépen illusztrálhattuk volna a „Vízi Máramaros” címû könyvet, s jobban látszott volna a helyi realitás.

Erdõs tájak, erdõgazdálkodási területekkel, tarolásokkal, szélviharok által okozott pusztításokkal stb. Ha meglátod, milyen mértékben pusztulnak a Kárpátok erdõi (beleértve ezt, a Keleti-Kárpátok északi részét), biztosan nagyon szomorú leszel. Ha fenntarthatóan gazdálkodnának velük, a biodiverzitás megõrzése mellett a klimatikus stabilizációban (árvizek és aszályok enyhítése) is hasznosak lettek volna. Ezek az erdõk ugyanakkor hosszú távon biztosíthatták volna a fûtõanyagot, nem mint a fosszilis anyagok. A jó minõségû rönkök fenntartottak volna egy fafeldolgozó ipart, sok munkahelyet teremtve ezzel. Vicces, hogy papíron a Kárpátok erdõinek nagy része tartozik az FSC-rendszerbe, fenntartható menedzsment alá, azonban ha valaki kimegy a terepre, látja a pusztítások mértékét és a famaffia munkálkodásait. Amikor a teljesen letarolt hegyoldalakat látod, nem marad kétség, honnan jönnek a vizek, amelyek nagy pusztításokat képesek végezni. A rönk- és fûrészáruexport ökológiai, szociális és gazdasági bûntett, éppen az ellentéte a fenntartható fejlõdésnek.

A helikopterhasználat fotózáshoz technikai és nem anyagi szempontból a legalkalmasabb. Helikopterbõl sokkal szélesebb kilátásod nyílik a tájra, mint a kisrepülõgépekbõl, amelyeknek sokszor rúddal van megtámasztva a szárnyszerkezetük, ezek pedig vizuálisan akadályozhatnak. Ha helikopterben ülsz, akkor használhatsz nagyobb vagy szélesebb látószögû objektíveket, így pedig alacsony magasságban jobban át lehet fogni a tájat, a kép minõségét nem rontja a köd és a pára. Felléphetnek egyéb zavaró tényezõk, belóghat egy légcsavar, kevésbé lesz „lapos” a táj. A helikoptereknek az a képessége, hogy egy helyben maradj a levegõben, rendkívül hasznos, ez tárgyak, témák fotózását jóval megkönnyíti egy mozgó repülõéhez képest. A legnagyobb probléma így a költségekben merül fel, amelyek 4-5-ször többe kerülnek, mintha kisrepülõvel szállnék fel. Ugyanakkor repülõgéppel sokkal jobban elképzelhetõ, hogy az érdekes helyek látványos körülmények között megközelíthetõek, köddel, felhõvel borított, fényárnyékban játszó hegyvidékek. Például elképzelhetetlen, hogy a helikopterekkel a felhõk fölé emelkedjünk és a hófödte csúcsokat fotózzuk. És – amennyire én értek hozzá – könynyebben léphetnek fel problémák helikopterrel, mivel jobban hatnak rá az erõs széllökések, így fõleg nyugodt idõjárási viszonyok közepette használatos. A végkövetkeztetés tehát az, hogy jó, ha van egy megfelelõ eszköz a témák megközelítéséhez, mindegy, hogy repülõ, hõlégballon, vagy helikopter is legyen az, mindenképpen rendelkezned kell egy kreatív képességgel, egy fotográfiai vízióval.

Hiába vannak azonban megfelelõ kondíciók a repülésre, ahhoz, hogy erõs vizuális hatással rendelkezõ sorozatot készíthessünk, legalább annyira fontos, hogy egy megfelelõ fényképezõgépet vegyünk igénybe (nem, nem a hiperteleobjektívekre értendõ), és fõleg, hogy legyen fotós vénánk, hogy a másodperc töredéke alatt el tudjuk dönteni, mi az alany, amire érdemes fókuszálni, hogyan helyezzük azt el, és mikor van a megfelelõ pillanat a zárkioldó megnyomására és egy sorozat elkészítésére, amelybõl majd kiválaszthatjuk a legmegfelelõbbet. Tehát a „véredben kell lennie a fotózásnak”. (befejezés köv.)

Lengyel Péter blogjáról - Transindex.ro

Bányavidéki Új Szó