Könyvismertető: Genius loci - A hely szelleme

Ez a még nyomdaszagúan friss kötet, melyet most kézbe vehetnek az érdeklõdõk, nem kíván részletesen belemélyedni a nagybányai mûvésztelep történetébe. Bevezetõjében éppen csak fölvetíti a festõkolónia életének eseményeit és fél évszázados mûködését, abból a meggondolásból, hogy azok is eligazodjanak benne, akik kevesebbet tudnak róla, és egyben tudatosodjék bennük, hogy ez a Kárpátok karéjában meghúzódó bányaváros Közép- és Kelet-Európa legjelentõsebb mûvésztelepének adott otthont.

A könyv tényleges célja egészen más. Az tudniillik, hogy topografikusan föltérképezze azokat a helyszíneket, ahol a nagybányai mûvészet legjelentõsebb alkotásai születtek. Teszi ezt három nyelven, románul, magyarul és angolul, hogy az olvasók minden rétegéhez eljusson és a Nagybányára látogató idegenek számára is eligazításul szolgáljon. Feltérképezi tehét a könyv az egykori város – a kolónia 1896-os megalakulásakor mindössze tízezer lakosú település utcáit, tereit, fõterének és belvárosának nevezetesebb házait, malmait, páratlanul szép parkját és nem különben környékének természeti szépségeit, a Kereszthegy, a Virághegy, a Klastromrét és a távolabbi hegyvidék festõi motívumait. Mindezt pedig – a szerzõk szándéka szerint – a lehetõ leggazdagabban, mintegy 250 kép illusztrálja.

Szöveg és kép szinkronban áll egymással. Az illetõ urbánus részletet vagy tájegységet a nagybányai festõk fontosabb mûvei illusztrálják és melléjük dokumentum-felvételek társulnak, egykori fényképek, rajzok, képeslapok. Ezeket a dokumentum-képeket Szûcs György kitartó és fáradságos munkával szerezte be romániai, magyarországi és ausztriai gyûjtõk tulajdonából, közülük a fényképészetben is otthonos Vésõ Ágoston gyûjteményébõl. Itt kell megjegyeznem, hogy e felvételek jelentõs része most kerül elsõ ízben nyomtatott formában napvilágra.

Mi indokolja egy ilyen kötet megjelenését?

Kétségtelenül az a folyamatos változás, amely a város életében végbe ment és végbe megy. Hiszen ez a város a kolóniaalapítástól eltelt száz év alatt éppen a tizenötszörösére növekedett. S még szerencse, hogy a szocialista városrombolás megkímélte Nagybánya történeti városmagját, de maga a városkép így sem maradt egészen változatlan.

A külvárosokban már alig követhetõk, alig azonosíthatók azok a helyszínek, ahol a nagybányai festészet fontos mûvei készültek.

Hadd mondjak csak egy példát. Elõkerültek fényképek az egykori cigány negyedrõl, a Hatvanról, ahol Mikola András, Nagy Oszkár és mások képei készültek. A felvételeken még szinte puszta térség, legfennebb néhány kunyhó látható. Ma pedig a koltói út felé tömbház negyed takarja az egész területet.

Ez a könyv, melyet kézbe véve, mintegy útikalauzzal járhatjuk be a nagybányai mûvészet helyszíneit, nem jöhetett volna létre egy nagylelkû támogató, a nagybányai Blaskó István anyagi és erkölcsi hozzáállása nélkül.

Köszönetet mondunk neki és ugyanúgy a gyûjtõknek, intézményeknek is, akik támogatói voltak e könyv megszületésének.

Murádin Jenõ

Bányavidéki Új Szó