Könyv készül Mezei József festõrõl

Halálának akkor közel 100. éves évfordulója kapcsán, az egykori Bányavidéki Fáklya 1982. január 16-i számában „Egy elfelejtett nagybányai festõrõl” cikkeztem. Az akkor rendelkezésemre álló források alapján Mezei életpályájáról és a környékünk templomaiban ma is látható festményekrõl írtam.

Az utóbbi idõben azonban újabb részletek váltak számomra ismeretessé Mezei nagybányai kötõdésével kapcsolatban, amit lapunk olvasóival is meg szeretnék osztani. Mezei József az egykori Szabolcs megyei Kislétán született 1823-ban. Kora ifjúságától szerette arajzot és ezért (is) mérnöki tanulmányokat folytatott. 1846-ban Daróczy Bálint építészettel foglalkozó szatmári cégénél helyezkedett el. A szakrajzok mellett már ekkor is portré- és tájkép festészettel is behatóan foglalkozott, de a költészet iránt is érdeklõdött. Riskó Ignác csengeri származású közös ismerõsük révén Szatmáron Petõfi Sándorral, az akkor már neves költõvel is megismerkedett, akirõl egy nagyon szuggesztív színes olajképet készített, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum arcképcsarnokában található.A Petõfivel történt megismerkedést követõen Mezei Nagybányára került, ahová rövidesen kiterjedt baráti kapcsolatok fogják kötni. Mûvészi fejlõdésére a szintén festegetõ Törökfalvi Papp Zsigmond volt serkentõ hatással. (Arról a jogi pályán mûködõ személyrõl van szó, akinek, a már romos állapotban lévõ Szent István templomról, ennek 1847-ben történt lebontását megelõzõ hiteles ábrázolását is köszönhetjük.)Mezei mérnöki pályáját az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szakítja félbe. Önként honvéd lesz és az 1849-es erdélyi hadijáratot Bem tábornok oldalán tüzér fõhadnagyként küzdötte végig. A harctéri szünetek idején a tábornok vezérkarának több tagjáról, így a késõbb tábornokká lett Czecz-rõl, valamint a Szinérváralján született s az észak-amerikai szecessziós háború késõbbi hõsérõl, Zágonyi Károly huszárhadnagyról készített portrét. De magáról Bem-rõl is, aki szerénysége révén egyébként nem akart modellt állni, ezéért õt emlékezetbõl rajzolta le.1849. július elején a hadvezetés Mezeit Nagybányára küldi, ahol a puskapor készítésének felgyorsítását és ennek Kolozsvárra történõ elküldését irányítja. A világosi, majd a zsibói fegyverletétel Nagybányán éri. A tüzértiszti ruháját polgárival cseréli fel és itten, barátai támogatásával mostantól csupán a festészetnek él. 1852. februárjában - a latin nyelvû anyakönyvtanúsága szerint - a 28 éves „pictorius magister” Guzman Paulinát, az egykori kincstári arany és ezüstbeváltó árváját veszi feleségül. A következõ év márciusában leányukat Francisca Anna Maria Serena névre keresztelik. Nagybánya, Máramarossziget, valamint a Nagykároly környéki Szaniszló, Csomaköz és más római katolikus templomok oltárképeinek festésén kívül, a Nagybányához közeli Oroszfalu (Rus) akkori görögkatolikus templomát is õ festette, s ezek ma is Mezei József mûvészetérõl tanúskodnak.A festõ családjával 1854/55-ben Nagybányán a Piactéren, az egykori Dégenfeld-házban lakott, személyes kereseti adója évi 3 forint. (Csanálosi György református lelkész ekkor 3 forint 50 krajcár, Fésûs Menyhért polgármester pedig évi 5 forintos kereseti adóval szerepel.)Ebben az idõben Mezei ecsetét a nagybányai táj szépsége is megihlette. A városról készült egyik tájképe 1974-ben vásárlás útján a nagybányai Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeumának tulajdonába került és ma is itt található. Portréi, templomképei és tájképei mûvészi színvonaláról, a hajdani barát Papp Zsigmond így vélekedett: „...minden alak él ... a kompozíciók isteniek, ... e színekkel pedig a mai napokban alig találkozhatunk.”1853-ban megfestette a Szentháromság templom hat mellékkápolnájának képeit, 1854-ben ugyanitt a Szeplõtlen fogantatás témájú képet festette meg. 1857-ben Munkácsra költözik és fõként a környék templomait festi. 1862-ben ismét Nagybányán találjuk. Idõközben a fényképészettel is megismerkedett és Orbán Balázs oldalán a Székelyföld mûemlékeirõl - várairól, templomairól, a székely népviseletrõl stb. - készít felvételeket, amelyek A Székelyföld leírása címû kötetekben jelentek meg.Mezei József koránál fogva akár részese is lehetett volna Hollósiék nagybányai megtelepedésének. De nem így történt. A szépen fejlõdõ festõi pályának megvakulása vetett végett.1863-ban a Szentháromság templom fõoltárképét már félvakon festette meg. Az elkerülhetetlen végzettel vívott küzdelemrõl a már idézett Papp Zsigmond így vall: „Az utolsó képet már színérzék nélkül, általam úgyszólván ecsete alá mondott színértelmezésre festette, de homályos látása dacára sem volt eltántorítható. Azután jóéjszakát mondott örökre a színes világnak.”Mint ember, Mezei még ekkor sem tudott a tétlenséggel megbékélni. Barátai segítségével verses kötetet ad ki, melynek megvásárlására és ezen keresztül a festõ támogatására 1864-ben a Fõvárosi Lapok is buzdít. 1880 körül az 1848/49-es forradalom idején Bem oldalán átélt élményeirõl számolt be barátai tollába. Ezidõben Budafokon - akkori nevén Promontoron - Jókai Mór nagynénjének a lakásán élt, ahol felesége postai alkalmazott volt.Mezei József szembetegségéhez idõvel más bajok is társultak és 59 éves korában, 1882. szeptember 8-án élete végéhez érkezett. Halálának hírét Nagybányán mély részvét övezte. A rólaszóló nekrológot és a meghalt emberi és mûvészi nagyságáról emlékezõ Törökfalvi Papp Zsigmond sorait a Nagybánya és Vidéke két számában közölte, így vett búcsút a város által sajáthalottjának nyilvánított Mezeitõl.* * *Arról hogy emléke ne menjen veszendõbe, Mezei húgának késõi leszármazottja, a Csíkszeredán élõ Nagy Gyöngyvér és a szatmárnémeti Muhi Sándor mûvészettörténész gondoskodnak. A mostközölt illusztrációk nagy részét is nekik köszönhetem. Kötetük nagybányai terjesztését is érdeklõdéssel várjuk.Balogh Béla ny. levéltárosMidõn évek elõtt a sors csapása látásomtól megfosztott, s festészeti pályám folytatására képtelenné tett, hazám nemeslelkû hölgyeinek, és fiainak, irányomban oly nagy mérvben tanusított meleg résztvéte, és támogatása, erõt és bátorságot adott lelkemnek a legszomorúbb helyzetében is tovább munkálkodni. E munka terményeit most egy kötet költeménybe közrebocsájtani szándékoztam, s bátor vagyok azt a nemeslelkû közönség pártolásába ajánlani. A kötet folyó év decemberében fog megjelenni. Elõfizetési ára fûzve 1 forint, díszkötésben 2 for.Szíves gyûjtõimnek postán, bérmentve fog eszközöltetni. Tisztelettel felkérem a szíves Gyûjtõket és elõfizetõket, hogy az elõfizetési íveket a pénzzel együtt December 20-ig hozzám beküldeni sziveskedjenek.

Pest, 1869. nov. 20-án, Mezey József