Kárpátaljai baptista kórus Nagybányán (II. rész)

Erdélyi turnéja során a Kárpátaljai Baptista Kórus január utolsó napjaiban Nagybányát és Koltót is érinti. A turné szervezõjével, Nehro Valentinnal, a beregszászi gyülekezet lelkipásztorával beszélgettem Skype-on. Ebbõl teszünk közzé számunkra is érdekes részeket.

Az interjú első része itt olvasható

- folytatás –

- Mondanál valamit az egyházak szerepérõl, hatásáról, kormányszinten?

- A rendszerváltás után elég hamar, az összes ukrajnai felekezet képviselõi – a négy pravoszláv, görög katolikus, római katolikus, református, baptista, pünkösdi, szombatista, a karizmatikus gyülekezetek szövetsége, plusz a muzulmán és zsidó közösség – megalakítottak egy felekezetek közötti szervezetet. Azért nem nevezik szövetségnek, mert itt nem fogadják el az ökuméniát. Ez a szervezet aztán létrehozott egy alapítványt azért, hogy a különbözõ egyházak, templomok szükségleteit tudják képviselni. Ez a szervezet minden évben más-más felekezetbõl választ elnököt.

- Van-e látható, érezhetõ eredménye a munkájuknak?

- Néhány évvel ezelõtt az éppen soron lévõ baptista elnök, kihasználva, hogy a parlamenti képviselõk között volt néhány lelki testvére, kieszközölt az egyházak részére egy nagyon lényeges gáz és áram árengedményt. Valójában nem is anyagi vonatkozású a tevékenységük, nem is lehet, mert ilyen értelemben az állam elzárkózik az egyházak elõl. A legfontosabb cél, hogy minél több embert, és köztük magas színtû tisztségben lévõt Istenhez vezetni. Csupán két eseményt említenék meg. Családi napot rendeztek a parlamentben. Azon a napon politizálás helyett csodálatos igehirdetések hangzottak el az éppen soron lévõ pünkösdi elnök részérõl. Egy másik alkalommal a baptista elnök imareggelt rendezett ugyancsak a parlamentben, amelyre „bevitték” Nick Vujicic nemzetközi hírû prédikátort, szónokot, motivációs trénert, aki karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Arra a felhívására, hogy „ha azt akarjátok, hogy Ukrajna újjászülessen, ti kell imádkozzatok”, mind egy szálig térdre estek s együtt imádkoztak hangosan. Képzeld el, egy ország parlamentje letérdel Isten elõtt! Említhetnék még néhány ilyen érdekes dolgot.

- Valóban érdekes dolgok ezek, de térjünk vissza egy keveset még a mostani turnétokra. A 60 tagú énekkarnak miért csak a fele lesz itt?

- Ennek csupán egyetlen oka van, a vízumkérdés. Ukrajna vízummentességet adott mindenkinek, ezzel szemben mi csak vízummal mehetünk más országokba. A vízumszerzés pedig nem egy könnyû dolog, és nem is kevés költséggel jár.

- Ha már az anyagiaknál vagyunk, mibõl fedezi a kórus a kiadásait?

- Mondjam azt, hogy önfenntartók. Említettem az elején, hogy havonta egyszer gyûlnek össze a húsz gyülekezetbõl próbát tartani. Ezeket a próbákat közös megegyezés alapján különbözõ helységekben tartják meg. Ilyenkor szoktak önkéntesen hozzájárulni az úgynevezett közös kasszához. Ez a kassza nem egy vastag pénzeszsák. Amikor meghívást kapunk egy távolabbi, vagy éppen külföldi szolgálatra, nagyon át kell gondoljuk, mielõtt választ adnánk.

- Ezt mi is tapasztaltuk, hiszen több mint egy évvel ezelõtt hívtuk meg a kórust Nagybányára. Már esett szó arról, hogy az éneklésen kívül más szolgálatokat is végeznek a kórustagok.

- Igen, hazai szinten a tíz-tizenöt kórusmû közt versek, bizonyságtételek hangzanak el, s nem marad el az igehirdetés sem.  A határon kívüli szolgálatainkban a versmondás helyett az énekek szövegét ismertetik a hallgatókkal.

- Csak ukrán nyelven énekelnek?

- Nem csak. Az ukránon kívül oroszul és magyarul is fognak énekelni.

- Tudom, hogy nem szereted a turné kifejezést. Befejezésül mondanál néhány szót a mostani szolgálati utatokról?

- Elõször arról, hogy miért nem szeretem a turné kifejezést. Mi, mármint az énekkar nem szoktunk turnézni. Úgy érzem, hogy a lelki munkában nincs turnézás, de van Istennek odaszánt szolgálat. Azt, hogy a mostani szolgálatunk valóban hasonlít egy turnéhoz, azt a nagybányai gyülekezetnek köszönhetjük, azon belül is János Csaba lelkipásztornak. Mert azon túl, hogy meghívtatok Nagybányára, az õ ötlete volt, hogy több gyülekezetet látogassunk meg, ha már kilépünk az ország határain kívülre. Külön köszönjük a nagybányai gyülekezetnek a szervezést, és hogy bevállaltak egy ilyen többnapos vendégfogadást.

Ha Isten is úgy akarja és megsegít, január 26-án, csütörtökön délután már Perecsenben, majd este Krasznán szolgálunk. Pénteken érkeznénk Nagybányára s az esti órákban a koltói mûvelõdési központba várjuk a kedves keresztyén testvéreket. Szombaton a városnézés és ebéd után ismét a Szilágyság felé vesszük utunkat s a hadadnádasdi gyülekezetben leszünk. Vasárnap délelõtt a szatmárnémeti testvérek közt szolgálunk, délután 17 órai kezdettel záró alkalomként a fõ vendéglátóinknál, a Nagybányai Baptista Gyülekezetben hallgathatnak meg a kedves érdeklõdõk. Nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt.

- Köszönöm a beszélgetést.

Lejegyezte: Mátis Csaba

(Bányavidéki Új Szó)