Kárpátaljai baptista kórus Nagybányán

Erdélyi turnéja során a Kárpátaljai Baptista Kórus január utolsó napjaiban Nagybányát és Koltót is érinti. A turné szervezõjével, Nehro Valentinnal, a beregszászi gyülekezet lelkipásztorával beszélgettem Skype-on. Ebbõl teszünk közzé számunkra is érdekes részeket.

- Nem elõször jársz Erdélyben. Nagybányán és könyékén is többször voltál, de így, ilyen felállásban még nem. Mielõtt a kórusról és a turnétokról esne szó, szeretném, ha magadról s ezen belül is származásodról, nemzetiségedrõl, végzettségedrõl, foglalkozásodról beszélnél röviden, s nem utolsó sorban kötõdésedrõl a magyarsághoz, az erdélyi magyarokhoz.

- Jó hosszú kérdés, de megpróbálok válaszolni. Hogy mennyire sikerül ezt rövidre fogni, nem tudom. Kezdeném a nevemmel. A hivatalosan bejegyzett nevem Nehro Valentin. Erdélyi barátaim Nehra Bálintnak szólítanak. Técsõi származású vagyok. Técsõ kis város Máramarossziget mellett a Tisza túloldalán, a mai Ukrajnában. A nemzetiségem? Talán furcsán hangzik, hogy nem is nagyon tudom. Kárpátalján ezt sok esetben nehéz egyértelmûen meghatározni. Én gyerekkorom óta beszélem a magyar nyelvet. Anyai nagyapám magyar, nagymamám ruszin. Tehát, anyai ágon magyar. Ukrán iskolába jártam. 1998-ban, 21 évesen hallottam meg Isten hívó szavát, átéltem az Úr minden bûntõl való szabadítását, s megtértem. Aztán elmentem a kárpátaljai bibliaiskolába. Két évet ott tanultam. Már az elsõ év után böjttel és imával kértem ki Istentõl, hogy hol akar engem látni, hova akar küldeni ebben a szolgálatban. Meghívást kaptam és nyitott ajtót, Beregszászban szolgáltam, mint misszionárius. 2000-ben megnõsültem, Isten Munkácsról rendelt mellém feleséget. A kijevi teológián folytattam tanulmányaimat. Ennek elvégzése után, a mai napig a Beregszászi Baptista Gyülekezet lelkipásztora vagyok. Tudni kell, hogy ez egy kétnyelvû közösség. Az igehirdetés tolmáccsal folyik, magyarról ukránra, és fordítva.

Az erdélyi magyarokkal való kapcsolatom azzal kezdõdött, hogy amikor Beregszászba kerültem, volt egy olyan vágyam, hogy külföldön élõ keresztyén testvéreket ismerjek meg. Kíváncsi voltam, milyen a lelki élet Ukrajna határain kívül. Egyszer kezembe került az erdélyi magyar baptisták „Szeretet” címû lapja. Abból értesültem, hogy milyen szép számban vannak ott magyar baptista testvérek. Azt is éreztem, hogy az a lelkület, ami ott van, nagyon közel áll hozzánk. Imádkoztam s kerestem a lehetõségeket a kapcsolatteremtéshez, de nem sikerült sehogy. Az Úr aztán adott egy lehetõséget, Sütõ Laci bácsit (szalontai lelkipásztor) küldte el hozzánk. Általa jött létre a kapcsolat. Ezt ápolom azóta. Nagyon szeretem az erdélyi testvéreket. Úgy érzem, egy lelkületünk, egy érzésünk, egy látásunk, egy tradícióink, egy életfelfogásunk van. Nagyon sokat tanultam és tanulok az erdélyi testvérektõl. Ezért is örvendek, hogy most újból eljöhetek az énekkarral is, lehetõséget adva az ukrán testvéreknek is a kapcsolattartás ápolására.

- Értsem azt, hogy a kórus nem magyar, vagy vegyes összetételû?

- Jól érted, a kórus tagjai ukrán anyanyelvûek. Ukrán gyülekezetek tagjai. De errõl majd késõbb.

- Ha jól tudom, volt egy képviselõi tisztséged is a kárpátaljai magyar baptisták részérõl.

- Igen. Kétszer választottak meg a kárpátaljai magyar gyülekezeteinek vezetõjévé.

- Mekkora ez a magyar közösség, hány gyülekezetet foglal magába?

- Hogy egységes képet lássatok: Kárpátalján 68 baptista gyülekezet van s 10-15 kisebb alakulóban lévõ csoport. Ebbõl kb. 10 magyar gyülekezet. Tudni kell azt, hogy Ukrajna szinten van egy nagy szövetség, amely fel van osztva megyei szövetségekre. Ilyen a kárpátaljai is. Itt képviseltem én a magyar gyülekezetek érdekeit.

- Értsem úgy, hogy ez már a múlté?

- Igen, mert jó egy éve lemondtam. Egyrészt betegségem miatt, másrészt pedig megértettem, hogy többet kell foglalkozzak a helyi, saját gyülekezetemmel.

- Mikor is jártál elõször Nagybányán?

- Egész pontosan nem tudom. Talán 2005- vagy 2006-ban, az akkori lelkipásztor, Dr. Kovács József meghívására. Jó tíz éve ismerjük egymást.

- Tudjuk, hogy a háború miatt nagy anyagi gondokkal küzdenek az emberek. Egy lelkipásztor család ezt hogyan éli meg?

- Nem tudom, hogy kell-e nekem errõl beszélnem? Nem nyilatkozhatok más lelkipásztorok megélhetési helyzetérõl. Mi egy négytagú család vagyunk. Két gyerekünk van. Az elején, mint lelkipásztort, a gyülekezet a havonta begyûlt adakozásnak a tizedével támogattak. Ez nem volt egy hivatalos fizetés. Errõl én lemondtam. A megélhetésünket virágtermesztéssel biztosítjuk a feleségemmel együtt.

- A feleséged foglalkozásával kapcsolatban lassan a kórushoz jutunk, hiszen õ az oktató, karvezetõ.

- Fõ tevékenysége az, amit már említettem. A vállalkozás is az õ nevére van bejegyezve. A Kárpátaljai Regionális Baptista Iskola igehirdetõket, vasárnapiiskola tanítókat és karmestereket képez. Ennek a zenei szaknak a vezetõje a feleségem, immár jó 20 éve. Tudni kell, hogy a baptistáknak is vannak specifikus hagyományai. Ilyen az énekkar is, amely szerves része az istentiszteleteinknek. A nagy Ukrajna szinten a négyezer gyülekezetben ugyanannyi énekkar van.

De vissza Kárpátaljára. Ebben az iskolában nagyon sokan végeztek. Õk nemcsak jó karvezetõk, hanem jó énekesek is. Az ukránoknak is, mint minden nemzetnek, egy specifikus zenei kultúrájuk van. Ezelõtt tíz évvel Isten a feleségem és a másik karvezetõ szívére helyezte, hogy alapítsanak az itt végzettekbõl egy énekkart. Ez meg is történt. Azóta folyamatosan 60 tagja van. Feladatuknak tekintették a nagyobb alkalmi vagy ünnepi rendezvényeken való részvételüket.

- Ha jól értem, nem egy gyülekezet tagjai, hogyan készülnek egy-egy közös szolgálatra?

- Úgy húsz gyülekezetbe vannak szétszóródva, és havonta egyszer gyûlnek össze gyakorolni. Soron kívüli próbákat tartanak alkalmi meghívásokra. A turné, az már extra. Az elsõt én szerveztem számukra Erdélybe, pontosabban a Szilágyságba. De voltak már Németországban, Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Fehéroroszországban, Ukrajna tõlunk távolabb esõ részein, mint Kijev és a front melletti gyülekezetek.

- Ebbõl azt értsem, hogy te nem mindig vagy velük?

- Én csak az általam szervezett turnékra megyek. Ez a mostani a negyedik alkalom.

- Mi a célja ezeknek a turnéknak, azon túl, hogy énekeltek és igét hirdettek?

- Egyrészt, hogy az itteni fiatalok is kimozduljanak, szolgáljanak máshol is, és vinni egy kis újat a külföldön élõ keresztyén testvéreinknek. Úgy tapasztalom, hogy Erdélyben, Romániában és Magyarországon is sokat tudnak az angol, német, francia, amerikai zenei kultúráról, de keveset az ukrajnai keresztyén hívõ emberekrõl. Arról, hogy mi a látásuk, milyen az õ keresztyén kultúrájuk. És ez is egy hídépítés. Itt élünk egymás mellett, annyi közös vonásunk van.

Egy másik cél: bátorítani a szolgálatra a fiatalokat. Úgy érzem, a mostani keresztyén zene túl durva. A fiatalok elfelejtik, vagy nem is ismerik a komolyzenét. Sokfelé meglepõdnek, hogy itt jó hangú fiatalembereket látnak, akik komoly énekeket énekelnek.

- Nincs e mögött egy kis konzervatívság?

- De igen, az egészséges konzervatívság. Nálatok Erdélyben van egy ilyen mondás: „a korral haladni, Krisztusban maradni”. Hogy milyen rendezvényeken veszünk részt? Elsõsorban azokon, amelyeket a Baptista Szövetség szervez. Ilyen volt most január 8-án Ungváron, amikor a reformáció 500. évfordulójáról emlékeztünk meg egy hatalmas teremben. Együtt volt több felekezet. Jelen volt a Református Egyház püspöke. A püspökhelyettes egy rövid történelmi összefoglalót tartott a reformációról. Jelen volt Magyarország konzulja. Hadd mondjak el egy érdekességet. A 2017-es évi, reformációval kapcsolatos megemlékezésekhez kormányerejû jóváhagyást kellett szereznünk. Ezt a Baptista Szövetségnek sikerült kieszközölnie. Az ukrán ortodox és orosz ortodox egyház nagyon ellenszenvesen viszonyul hozzánk, protestánsokhoz. „Mi az, hogy reformáció? Ezek csak szekták.” De nincs mit tenniük, mert az ország elnöke rendeletbe adta ki a megyei gubernátoroknak (kormánybiztos), hogy támogassák ezeket a rendezvényeket egész Ukrajna területén. Hát az elsõ már megvolt.

- Meglepõ volt számomra, amikor ott jártam Kárpátalján, hogy milyen tiszteletnek örvendenek az egyházi vezetõk, papok. Olyat hallottam, hogy nem szabad büntessék õket közlekedési vétségért…

- Erre nincs törvény erejû rendelet, inkább a babonaságból ered ez a hozzáállás. Országos szinten, fel a parlamentig valóban érezteti hatását az egyház.

- folytatás a jövõ heti számban -

Lejegyezte: Mátis Csaba

(Bányavidéki Új Szó)