Ismerjük meg a Láposi-medencét

Városunk, Magyarlápos valamikor nagyközség volt a Láposi-medence központjában. (Létezik még Románlápos, Hagymáslápos, Láposbánya). A régmúltban erősen lápos környék lehetett, innen az elnevezés.

Magyarlápos az Ilosvai hegyláncolat (Breaza), meg a Preluka nyúlványa, valamint a Lápos-hegység ölelésében fekszik. A medence keleti végében a Cibles-hegység található három csúcsával: a Cibles 1839 m, Arcser 1830 m és a Bran 1837 m. Kihűlt vulkán.
A település szorgalmas lakói a lápot rendre lecsapolták, földjét sok munkával megművelték, s letelepedtek a Lápos folyó mentén. A környező dombok, lankák agyagosak, földművelésre alkalmatlanok, itt az állattenyésztés virágzott fel, mert kiterjedt erdőségei mellett sok a legelő, kaszáló.
Félreeső hely szülővárosom, rossz útjai, körülményes megközelíthetése miatt elkerülték a nagy események, csaták. Kissé mostohagyermekei vagyunk az országnak. Hol ide, hol oda tartoztunk. Voltunk Szolnok-Doboka megye, judeþul Someº, jelenleg Máramaros megyéhez tartozunk.
1920-ig volt vasútunk is, igaz, csak keskeny vágányú, de ez is megszűnt. Beteljesedett rajta a szólásmondás, ,,semmi nem vész el, csak átalakul”. Így a sínek, egyebek beépültek a hídakba, épületekbe stb. És ez lett a ,,szerencsénk”! Lombhullató, tűlevelű erdeink nem estek áldozatul a rablógazdálkodásnak - egyelőre. A szállítás nem kifizetődő.
Hegy-völgyeinket, dombjainkat évszázados tölgyes, bükkös, fenyves koszorúzza még ma is.
Őseink okosan gazdálkodtak fűvel-fával. Ahol erdőt írtottak - mert szükség volt épületfára, tüzelőre -, oda facsemetéket ültettek, helyet hagyva legelőnek, kaszálónak, szántóföldnek. Most is szépen kivehetők sok helyen a fák katonás sorai...
A medence magasabb részein a juhtenyésztésen volt és van a hangsúly. A juh nagyon hasznos állat. Felhasználható gyapja, bőre, teje, húsa. Híresek is az itteni tejtermékek: sajt, orda, túró (a juhmérésről írt korábban az Új Szó). Még híresebbek voltak a juhbőrből készült termékeket gyártók. Okos atyafiak a szűcs mesterséget honosították meg. Vásárok alkalmával erősen keresettek voltak az itt készült irhabundák, mellények, kucsmák stb. A kisiparosok fénykora az államosításig tartott...
Hosszú lenne felsorolni, mi mindent készítettek a környező falvak asszonyai fürge ujjaikkal juhgyapjúból. Csak a posztót említsem, de híresek az itteni csergék. Érdekes, hogy például a Rogoz falu férfiai által viselt fehér posztónadrág éppen olyan, mint a székelyharisnya, amely szintén fehér posztóból készül. Még a külső oldalán levő fekete csík is rajta van, csak a zsinórozás hiányzik!
Úgynevezett országos vásárkor (évente négyszer) szemet gyönyörködtető volt látni a kirakott, felfüggesztett csergék sorát.
Sok hasznos foglalatosságuk volt a Láposi-medence lakóinak. Csak néhány ezek közül: tímárság, szíjgyártás, fazekasság, de ezekről a későbbiekben írok.
Addig is tisztelettel:
özv. Csornainé Breuer Erzsébet
85 éves nyugalmazott tanítónő, Magyarlápos

Bányavidéki Új Szó