IN MEMORIAM - Méhes Béla

Keserûvé lesz a lelkünk, amikor egy valamikori szellemi elme távozik közülünk. E héten ismét szegényebbek lettünk valakivel, aki évekkel ezelõtt vidámságra, életre, derûre vagy borúra hangolta kedélyünket. Mert Méhes Béla barátunk és játszótársunk ezt tette: tanított, szerepelt, muzsikált, igyekezett mindig mások kedvében járni. Az elmúlt napok egyikén Õt kísértük utolsó útjára.

Méhes Béla (1932-2014) (forrás: Deák László)

A nemzet napszámosaként kezdte életének pályafutását egy falusi iskolában.  Fiatalként, de még férfikorában is két hobbijának hódolt: a futballnak és a színjátszásnak. Mindkettõ olyan szenvedély, mely nemcsak önmagát, hanem mások szórakoztatását is szolgálja. A futball hozta Nagybányára, ahol a belügyisek akkori csapatában kergette a bõrgolyót, és e tevékenység  eredeti foglalkozásától  eltávolította. Ám amint  alkalmat talált, felhagyott a belügyi szolgálatával és az igazi mesterségét folytatta. Elvégezte a testnevelési fõiskolát, és tornatanárként gyakorolta pedagógusi hivatását. Itt áldozhatott második kedvtelésének, a színjátszásnak, és oszlopos tagja lett a mai Lendvay Márton Társulatnak. A Bolondos vasárnap, A bor, Botcsinálta doktor, 33 névtelen levél és más színpadra került elõadások szeplõjeként  mutatkozott a közönség elõtt, ám igazi tehetsége a zenés mûfajban bontakozhatott ki. A Névtelen csillag színmûnek teljes zenei anyagát egyedül dolgozta ki, az elõadás e zenei anyaggal került  közönség elé. Ez volt egyben tehetségének prelúdiuma is. Ezt követték más színielõadások zenei anyagának összeállításai, sokszor több zeneszám megalkotásával. Ha egy zeneszámnyi hiány mutatkozott valamelyik elõadásban, Béla készen állt annak pótlására. Aztán  megalkotta a Bellton zenekart, mely a Lendvay  elõadásait segítette színpadra. Ebbéli munkáját koronázta meg 1991-ben a sepsiszentgyörgyi Concordia Fesztivál, ahol e zenekar elsõ díjban részesült. Az EMKE 1998-ban a kultúra terén végzett munkájáét Szentgyörgyi-díjjal jutalmazta, míg 2001-ben a Játzó Társaság oklevelét vehette át. Lehetne folytatni a sort, volna is még mivel, de legyen erény a szerénység. A színjátszás mellett a futballnak sem fordított teljesen hátat. Sokszor volt látható síppal, vagy zászlóval a labdarúgópályák valamelyikén.

82 esztendõ adatott Béla barátunknak, mely idõszak utolsó esztendei  a betegséggel való küszködés idõszaka volt. Mondhatni, õ is megfáradt és az örökös megnyugvás ösvényén piheni fáradalmait. Egy cselekvõ, dolgos élet fejezõdött  be. Nyugodjék békében.

Kis Kornél Iván

Bányavidáki Új Szó