IN MEMORIAM KORMOS SÁNDOR

Nagyon szép dolog, hogy a Teleki Ház kitüntette. Sajnos, az eddigi megemlékező hírekben senki nem tért ki erre az aspektusra. Ezek után oda kell tenni ezt a díjat, hogy ez a részlet ne vesszen el. Az utolsó mondata Dávid Lajosnak lényeges. Többet érdemelt volna, de gondolom mivel nem nyalta semelyik ideológiai irányvonalnak a hátsóját, nem tudták a nevét használni saját fényezésre, ezért ki is hagyták mindenből, ami a karrierjét előre vitte volna. Az értelmiség tisztelte, az elit hanyagolta. Így van ma is mindazokkal, akik dolgoznak és nem 'bedolgoznak', akik függetlenül, ámde nem feltétlenül magányos farkasként tevékenykednek. Az ilyen embereknek, ugyanez lesz a sorsa. Sanyi bácsi esete világoson bebizonyította, hogy az értékes emberek, ha nem szolgálnak bizonyos érdekeknek, akkor azt nem merik kiemelni, nem szabad jobban elismerni. Egy ilyen embert kihagyni a közgondolkodásból egyenesen a nemzet öngyilkossága. Ebben a zuhanó folyamatunkban, ahol a közöny látens magyarokká tett, nem tehetjük meg azt, hogy egyszerűen félre toljuk azokat az embereket, akik 'nem hoznak pénzt a konyhára'. Ne kényelmesedjünk el, ne elégedjünk meg a románok barátságával. Dolgozzunk a nemzetünk szinten tartásán, a fejlődést biztosítsuk a széles csapat munkával. Bizonyítsuk magunknak nap mint nap, hogy értékes utódjai vagyunk a mártír életet élt felmenőinknek. Sanyi bácsi nem bántott senkit, arra tanított, hogy mindenkit szeressünk, mindezt magyarként tegyük. Ez legyen mérvadó a gyerekeinknek, a munkatársainknak, a közösségünknek. Sanyi bácsi szellemisége ne hagyjon el bennünket. Nem lépjünk túl rajta, ha már elment közülünk. Profitáljunk szellemi örökségének, tanítsuk tovább a fiatalságot abban a szellemben, melyet közvetített felénk ez a korrekt gondolkodású ember. Ha megtehetném, szobrot állítanék előbb-utóbb neki, de legalább egy fali domborművet. Ha megtehetném, akkor médiaszakkört indítanék az ő nevével. Ha megtehetném, akkor nem hagynám kihűlni emlékét, hanem éltetném, kiemelném és legendás életét példaként mutatnám fel mindenkinek. Kormos Sanyi bácsi… többet érdemelt volna. Isten nyugtassa!

2010-ben a Teleki Emlékplakett ezüst fokozatával ismertük el önzetlen rádiós és televíziós szerkesztõi tevékenységét, melynek során „a felszínes, tartalom nélküli szórakoztatással szemben igényes tájékoztatást, a terjedõ nyelvi igénytelenséggel szemben szép magyar gondolatokat tudott az éter hullámain keresztül otthonainkba becsempészni” (részlet a laudációból). Mint akkor is elmondtam: tette mindezt egyik napról a másikra tengõdõ kisnyugdíjasként – mégis legtöbbször anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az elismeréssel azt a munkáját is igyekeztünk akkor megköszönni, amit a nagybányai magyar civil szervezetekben végzett (Magányosok Klubja). Isten nyugtassa... többet érdemelt volna.

Egy postumus díjat megérdemel Kormos Sándor úr.