Hit, haza, hagyomány! - Identitásról és helybenmaradásról, máramarosi fiataloknak

2018. szeptember 24-25-én, két megyei jogú város, Nagybánya és Máramarossziget adott helyet a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület által szervezett ifjúsági műhelycsoportoknak, amelyek a jelen identitásproblémáit boncolgatták, a felvetett kérdésekre keresve válaszokat. A programot a Bethlen Gábor Alap támogatta. A részletekről Nagy-Jenei Zoltánt, a szervező Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület elnökét kérdeztük.

– Egyesületünk 2010-ben alakult, azzal a céllal, hogy felkeltsük az érdeklődést a fiatalokban a hagyományok, az örökségünk iránt, hogy ezeket átvegyék, és hittel adják tovább!

  Annak ellenére, hogy a nagyközönség minket a középkori katonai hagyományőrzés megjelenítésével asszociál, már az első pillanatban útjára indítottuk diákmissziós programunkat.

– Kikkel dolgoztok a program keretében?

– Már kilencedik éve, hogy önkéntes „némethlászlós” középiskolásokkal valósítjuk meg azokat a programjainkat, amelyek a kisebbeket – rajtuk keresztül szüleiket –, s  – talán nem nagy merészség kijelenteni – Nagybánya és környékének magyarságát szólítjuk meg. Ezek a programok minden esetben a hovatartozás kérdésére keresik/keresték  a választ, akkor is, ha csupán a Jankovics Marcell-féle animációs filmeket vetítettük  számukra, vagy, ha Kassai-íjakon mutatjuk meg nekik, miért is rettegték Európában a magyarok nyilait, de akkor is, amikor – magyar értékekkel felruházva őket – útra bocsátottuk elballagó fiataljainkat a nagyvilágba... 

– Mely korosztályokhoz tartoznak a programban résztvevő diákok?

– Azi dei diákmissziós programunk – egyszerre több diákgenerációt is megszólítva – több szakaszban és formában  zajlott le: Nyáron, megszerveztük az 5-10 évesek számára a Kece Tábor-t, ami kézműves tevékenységek, hagyományos és hagyományőrző csoportjátékok mellett, bibliai ismereteket, magyar népmeséket és magyar történelmi mondákat, legendákat közvetített a gyermekek felé. Ezt követte az Értünk uralkodó Mátyás történelem vetélkedőnk, amely által máramarosi és szatmári iskolákat egyaránt megszólítottunk. Harminc diákot díjaztunk, közülük tíznek – a Rákóczi Szövetség jóvoltából - budapesti kirándulással kedveskedtünk.

– Mit érdemes tudnunk a nagyobbaknak szóló programról?

– Másik programunk  a „Máramarosi magyarként, Európában”címet viseli; ez a X-XII. osztályosokat szólította meg. Előadóink, mint Veress Annadoktorandusz, a B.B.T.E. (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár – Sz. L. Z.) Pszichológia Karának előadótanára, Saitos Norbertnagybányai vállalkozó és dr. Sarkadi-Csiszár Leventemáramarosszigeti csontkovács olyan kérdésekre próbáltak választ adni a nagybányai Németh László Elméleti Líceumés a máramarosszigeti  Leöwey Klára Elméleti Líceum diákjainak, hogy mit jelent a helyes önismeret, ezek alapján hogyan választ szakmát a diák, mit jelentenek a „siker” és a „karrier” fogalmak?

 Idei negyedik projektünk az „Identitáselemző Ifjúsági Műhelyek Máramarosban” címet viseli, melynek célcsoportjai azok az ifjúsági szervezkedések, csoportosulások, amelyek Máramaros megye magyarlakta településein – akár szervezetten, akár alkalmi tevékenységek részeseiként, szervezőiként – működnek; az ő szervezkedési, működési problémáikra kérdezünk rá, s – egy szorosabb együttműködés reményében – ajánljuk fel számukra segítségünket. Nagybányán és Máramarosszigeten számukra is tartottunk egy-egy előadást, a helyben élés és helyben érvényesülés fontosságára hívva fel figyelmüket. Ebben segítségünkre volt Vékony Rolandapahegyi református lelkipásztor, Balogh Brigitta Sarolta nagybányai etnográfus, Máramarosszigetről Fekete Anitatanítónő és Orosz Krisztofer Levente római katolikus hitoktató. 

– Hány diák vett részt az eseményeken?

– Előadásainkra több, mint 140 diák jött el, ezért méltán remél(het)jük, hogy az elhangzottak nem voltak „pusztába kiáltott szavak”! A négy projektünk együttesen közel 250 fiatalt mozgósított. 

Jelen fiatalságunk nagyon kevés helyről kapja a nemzeti- és vallási identitásának megerősítéséhez szükséges „impulzusokat”, és – bár folyamatosan aggódunk kiüresedő iskoláinkért, településeink megfogyatkozott magyarjaiért – ritkán adunk teret az identitást megőrző hangoknak...!

Istent és a vallást úgy lehetetlen megőrizni, ha Istenről és vallásról alig beszélünk gyermekeinknek! Magyarságot aligha lehet úgy megőrizni, ha diákjainknak a „rejtőzködő magyarságot” tanítjuk csupán...! 

Nem várhatjuk el fiataljainktól, hogy a jelenünk „csendre intett” magyar lelkületével, és a Nyugat eltúlzott szabadság-képével felrúházva, mégis tudatos helybenmaradók legyenek...! 

Nevelésük a mi feladatunk és felelősségünk! Máramarosi  jövőnkkel szembeni elvárásaink  csak akkor hitelesek, ha nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy magyar fiataljainkért minden tőlünk telhetőt megtettünk!

– Hogyan tovább?

– Szándékunkban áll az ifjúsági csoportokkal olyan együttműködési szerződéseket kötni, amelyek identitáskereső műhelyekként működnének tovább, meghatározott időközönként kerekasztal-megbeszéléseket  tartva, a nemzetben létezés buktatóiról, kihívásairól, örömeiről és sikereiről...

Diákmissziós programunkat  egy  háromnapos csapatépítő tréninggel zárjuk, novemberben. 

– Milyenek voltak  az események visszhangjai a diákság körében? 

– Programunk hatására, máris hat kilencedikes keresett meg, felajánlva  önkéntes tevékenységét egyesületünkben. Számomra, ők a jövő ígérete! 

Jövőre, újabb diákmissziós kihívást keresünk magunknak, reagálva a fiatalok legégetőbb problémáira.

                                                  Lejegyezte: Szika Levente Zoltán