Harangok hangja

Világhírnévre szert tett festõink viszsza-vissza térõ motívuma a nagybányai református templom tornya, mely kihívóan magaslik ki településünk környezetébõl. Ha vonaton, bármilyen jármûvel, akár gyalog közelítünk lakott területhez, leghamarabb a templomok tornyai köszöntenek:

A Szent István-torony nagyharangja

,,Nagy távolban a harang zúgása

csak olyan volt, mint szúnyog dongása.”

A tornyok õrei a harangoknak, amelyek évszázadok óta üzennek élõknek, holtaknak. Évszázadok, évezredek tanúi, sok-sok történet õrzõi, némelyek megszólalása történelmet idéz, az elmúlt idõk borzalmait; nyomor, öröm, béke, szabadság, hitbeli felemelkedés egyaránt benne van zengésükben. Érzelmeinkre hatnak, ha fülünk és szívünk rájuk hangolódik. De felirataik is mesélnek történetükrõl, létezésük céljáról. Az óvárosi református templom legnagyobb harangjának felirata így üzen:

,,Jertek kegyes hívek szavam hallatára

Az igaz Istennek magasztalására.

Az élet és halál kapujában állok,

Itt élõknek, amott holtaknak szolgálok.”

A Szent István torony nagy harangja meséli:

,,A XIV. században épült, a XVIII. században leégett Szent István torony nagyságát hirdetem.

1561, 1619, 1769, 1869 években a villám elolvasztott.

1917-ben a hazáért hadba vonultam.

1825-ben évben a hit buzgalma újra életre keltett.

Feltámadunk!”

A falu embere nagy vész idején - legyen az természeti csapás vagy ellenség közeledte - a harang szavára figyelt és cselekedett. Még ma is látni mezõn munkálkodó embereket kiegyenesedni, keresztet vetve imádkozni a déli harangszó szavára. Sokan ismerjük a déli harangszó történetét. A nándorfehérvári gyõzelemre emlékeztet.

II. Mohamed (1451-1481) uralma alá akarta venni Magyarországot, ezért 1456. június végén 150 000 fõnyi sereggel és 300 ágyúval, ostromgépekkel és 200 hajóval Nándorfehérvár (Belgrád) alá ért, és július elején ostrom alá is vette. A várat, Magyarország kulcsát Szilágyi Mihály, Országh Mihály és Hunyadi László védték. II. Mohamed, Konstantinápoly meghódítója nem csak hadvezéri tehetség volt. Õ alapította meg a török tüzérséget egy Urbán nevû renegát keresztény segítségével. A vár legkiemelkedõbb védõ egyénisége Hunyadi János, mellette pedig Kapisztrán János ferences rendi szerzetes volt. Lelkesedése, hite, szuggesztív szónoklatai a keresztes zászló alá gyûjtötte parasztok, kézmûvesek különbözõ nemzetiségû tömegét. A harcokban kitûntek a 600 fõbõl álló bécsi diákok, a harmadrendû franciskánusok csoportja, a Remete Szent Pál rendjének priorja hét halálraszánt baráttal, a Lengyelországból jött háromszáz fõs keresztes. 1456. július 14-én Hunyadi és Kapisztrán 45 000 fõnyi serege bevonult a várba. Ez új erõt öntött a várvédõ seregbe. Július 22-én a Hunyadi és Kapisztrán vezette sereg gyõzelmet aratott a hatalmas támadók felett. Az egész keresztény világban a legnagyobb örömet keltette. III. Callixtus pápa (1455-1458) augusztus 6-án, amely napon a gyõzelmet hírül vette, a nagy esemény örömére és emlékére elrendelte Urunk színeváltoztatásának (Transfiguratio) ünnepét, a déli harangzúgást.

A nagy örömöt rövidesen súlyos csapás fölötti gyász váltotta fel: Hunyadi János augusztus 11-én Zimonyban áldozatul esett a várban kitört pestisjárványnak. Október 23-án követte õt a sírba õsz barátja, Kapisztrán János, akit a minoriták újlaki kolostorában ért el a halál.

Emlékezzünk tehát, mikor megkondulnak harangjaink!

Vánk Sándor

(Bányavidéki Új Szó)