Gyülekezeti napot tartottak Apahegyen

(BÚSz-tudósítás) Immár negyedik alkalommal szerveztek Apahegyen gyülekezeti napot, a helység bölcsõjének számító domboldalban. Ott, ahol az egykori településre ma már csak a jobb idõket is megért iskolaépület emlékeztet. Ez az épület nem véletlenül áll még mindig, üzenetet ment át a ma embere számára, mely üzenet akár így is hangozhatna: õseitek törvénye szerint éljetek és cselekedjetek, õrizzétek meg hiteteket, anyanyelveteket, hintsétek el a remény magvait az utánatok jövõk szívében!

Nem véletlenül választották az apahegyi reformátusok azt a helyet a gyülekezeti nap helyszínéült. Az egykori iskola közelében állt egykoron a templom is, melynek „testét” és minden bizonnyal lelkét is az új templom építésének oltárán áldozták fel. Nem volt hiábavaló ez az áldozat, hiszen ma egy szép, nemrég új arculatot kapott istenházát tudhatnak magukénak a hívek.

Persze, a dolgok nem ilyen egyszerûek, a csodák nem történnek meg maguktól. Csoda csak ott történik, ahol van hit, és van tenniakarás. Ez a kis közösség is talán már rég elsorvadt volna, ha a gondviselés nem vezérel oda egy olyan fiatal lelkész házaspárt, mint Bogya Árpád és felesége, Gizella asszony, akiket nem kell hosszasan jellemeznem ahhoz, hogy képet alkothassanak róluk. Elég csupán annyit elárulnom errõl a példás családról, hogy éppen harmadik gyermeküket várják, s enyhe túlzással azt is mondhatnám: alig ért véget a rendezvény (aminek a szervezésébõl mellesleg Gizella asszony teljes mértékben kivette a részét, fogadván a vendégeket, gondoskodván arról, hogy mindenki jól érezze magát stb. stb.), máris indultak a kórházba, hogy a kilenc hónapos reményteli várakozásuk gyermekáldásban teljesedjék ki. Az is meglehet, hogy mire e sorokat olvassák, a Bogya család már nem négy, hanem öt tagú lesz.

A hagyományokhoz hûen, az eseményen szép számban megjelentek elõbb egy szabadtéri, ahogy Bogya Árpád fogalmazott, az Isten templomában megtartott istentiszteleten vehettek részt. A tiszteletes a gyülekezeti nap fõ céljaként a közösségre való emlékezést jelölte meg, egyszersmind arra buzdítva a jelenlévõket, hogy soha ne csüggedjenek el, ne veszítsék el a hitüket, a reményt, s engedjék Istent, hogy rajtuk, cselekedeteiken keresztül megmutatkozzék. Bár a szórakozás, a kikapcsolódás, a játék is fontos része a programnak, e nap alkalmával elsõsorban a gyökerekhez való ragaszkodásra, a belsõ megtisztulásra, az emberközi kapcsolatok ápolására, a pici, de életerõs apahegyi közösség összekovácsolására kell helyezni a hangsúlyt – összegezhetném kissé erõltetett zanzásítással mindazt, amit a tiszteletes mondott.

Az istentisztelet végén a díszvendégként jelen lévõ dr. Bónis István parlamenti képviselõ tevékenységét méltatva, Bogya Árpád elmondta: a képviselõ azon kevés politikusok közé tartozik, akik nem csak kampány során járják a vidéket, hanem két választás között is szeretnek jelen lenni választóik körében, meghallgatni azok panaszát, és lehetõségükhöz mérten segíteni is. Így sikerült például, képviselõi közbenjárásra, pénzt szerezni a templomfelújításhoz és a parókia épületének a korszerûsítéséhez is.

Dr. Bónis István az esemény által kiváltott kellemes meglepetés mámorában, jól látható megilletõdéssel, személyes hangvételben beszélt a rendkívül életképes és törekvõ apahegyi magyar közösséghez, külön méltatva a szellemi vezetõ lelkész házaspár áldásos tevékenységét.

Azt sem hagyhatom ki e rövid tudósításból, hogy Kató Margit nyugdíjas tanítónõ a gyülekezet nevében felköszöntötte az éppen aznap születésnapját ünneplõ Bogya Gizellát.

Közben a hatalmas bográcsokban, jobban mondva kondérokban – a szorgos szakácsnõknek köszönhetõen – megfõtt az illatok alapján ízletesnek ígérkezõ ebéd. Mielõtt azonban asztalhoz ültünk, megtekintettünk egy igencsak elgondolkodtató pantomimjelenetet, a fiatalok elõadásában. El kell mondanom, nagyon ügyesek voltak!

A továbbiakban a játéké, a felhõtlen szórakozásé volt a fõszerep. Bárki kipróbálhatta magát a különféle vetélkedõk, megmérettetések során, így derült ki például az, hogy ki a legügyesebb asszony, a legerõsebb férfi, vagy éppen a legösszehangoltabb házaspár. Ügyességi, erõnléti játékok, tréfás, vagy éppen ijesztõ vetélkedõkkel szórakoztatták az egybegyûlteket, illetve szórakoztak az egybegyûltek. A végén díjakat is osztottak, igen ötletes, fából készült emlékérmék és cukorkák, édességek formájában.

Mit lehet minderre mondani, túl azon, hogy gratulálunk a szervezõknek? Csak azt: jövõre, veletek, ugyanitt!

Tamási Attila