Gyógytorna, családias hangulatban

A „lányok” barátokra leltek egymásban.

December 6-án tartották a Teleki Magyar Házban a helyi gyógytorna csoport Mikulás-napi buliját, ahol ezúttal egy hangulatos, vidám, zenés táncos mulatságon hirdették a mozgás fontosságát. A csoport vezetõjével és résztvevõivel beszélgettünk.

ZULESTYÁN ANNAMÁRIA: A társaságunk 12 éve, 2004 ben alakult. Gyógytornász posztlíceumot végeztem, közben kapcsolatba kerültem az ASPOR-ral, a marosvásárhelyi székhelyû Csontritkulást Megelõzõ Romániai Társasággal. Meghívtak egy konferenciájukra, amelyet szintén Marosvásárhelyen tartottak, ezt követõen kezdtem el foglalkozni a gondolattal, hogy Nagybányán is megszervezzek egy csoportot. Viszont nem volt semmilyen tapasztalatom. Szerencsémre meghívott Nagyváradra Bartha Zsuzsa, az ottani csoport vezetõje; nos, tõle nagyon sok jó tanácsot és mintát kaptam arra nézve, hogy miként is kell felépíteni ezt a dolgot úgy, hogy az emberekhez eljusson a híre és szeressenek is csatlakozni hozzánk. Hirdetni kezdtem a helyi médián keresztül is, akkoriban az Új Szóban is több cikk jelent meg a gyógytorna és a mozgás fontosságáról a csontritkulás megelõzésében.

Gyorsan összegyûltünk annyian, hogy elkezdhettük a közös munkát. Elsõ alkalommal Bartha Zsuzsa is jelen volt, aki még jobban megerõsítette a jelenlévõkben a mozgás fontossága iránti elkötelezettséget. A nem sokkal korábban megalakult Teleki Magyar Ház vált közös otthonunkká, ahol most is beszélgetünk, s ahol azóta is tartjuk foglalkozásainkat. Kezdetben 12-15-en voltunk, mára körülbelül 40 fõre bõvült csoportunk és szeretettel várjuk az új csatlakozókat. Mindenki érzi a rendszeres torna fontosságát és hétrõl-hétre szinte mindenki részt vesz keddi foglalkozásainkon. Fontos tudni, hogy ezek az alkalmak nem csupán a tornáról szólnak, a közösségépítés is nagyon fontos. „A lányok” – így szólítom õket – barátokra leltek egymásban, támaszt nyújtanak egymásnak. Foglalkozásaink vidám, családias hangulatban telnek, a lányok aranyosak és én nagyon szeretem õket. Sok erõt, pozitív energiát kapok tõlük, valósággal feltöltõdök egy-egy ilyen óra után.

A 12 év alatt volt olyan hogy rövidebb-hosszabb ideig hiányoztam. Örömömre a foglalkozások nem maradtak el, ketten a lányok közül, Bukovszki Piroska és Bortnyik Erzsébet átvették a szerepemet, az írányítást, és kitartóan folytatták munkámat. Ezúton is szívbõl köszönöm nekik és minden egyes lánynak, hogy nem adták fel. Számomra ez sokat jelent.

Milyen foglalkozásaitok vannak még a gyógytornán kívül?

A foglalkozásokon kívül is szoktunk találkozni, közösen kirándulunk, utazásokat szervezünk vagy esetleg valamelyik wellnesközpontban lazítunk. Minden évben, október elsõ keddjén már 12 éve megszervezzük a születésnapi bulinkat, a legutóbbin jutott eszembe, hogy miért ne tarthatnánk egy közös Mikulás bulit is? Ezen kívül a farsangot is megünnepeljük.

Csak hölgyeket fogadtok be a foglalkozásokra?

A mozgás, jelen esetben a csontritkulást megelõzõ torna nemcsak a nõknek szól, a férfiakat is érinti ez a „néma járvány”, csakhogy részükrõl kisebb az érdeklõdés az ilyen fajta programok iránt.

Milyen kirándulásokat szerveztek?

Egynapos és háromnapos túrákat is szervezünk. A idén két nagy kirándulásunk volt, az egyik Borsára és környékére, a Wasser-völgybe; ez egy két napos kirándulás volt. A másik nagy kirándulásunk alkalmával a Csontváry kiállításra utaztunk Csíkszeredába, s ezt összekapcsoltuk egy gyimesbükki kitérõvel, hazafelé pedig meglátogattuk Tamási Áron farkaslaki szülõházát, és egyéb látnivalókat is beiktattunk. De vannak egynapos kirándulásaink is, általában itt a környéken.

Hogyan lehet hozzátok jelentkezni?

Nem kell jelentkezni, csak egyszerûen el kell jönni az aktuális foglalkozásunkra, keddenként mindenkit szeretettel várunk a Teleki Magyar Házba.

Annamária után beszélgettünk kicsit a program résztevõivel is, az itt szerzett jó tapasztalatokról és a program fontosságáról.

BORTNYIK ERZSÉBET (70 éves), PANICIU JOLÁN (58 éves), BORDÁS ERNA (81 éves).

Szeretném ha beszélnének arról, hogy mióta tagjai ennek a csoportnak és hogyan is érzik magukat  a foglalkozásokon, a közösségben.

BORDÁS ERNA: A kezdetektõl tagja vagyok a csoportnak, itt ismerkedtem meg azzal, hogy mit is jelet a csontritkulás, és mit kell tennem azért, hogy elkerülhessem a kártékony hatásait. A csoport foglalkozásain – amelyet Annamária és két helyettese, Bortnyik Erzsébet és Bukovszki Piroska vezet – azóta is részt veszek. Az alkalmakról hiányozni egyébként szinte csak azok szoktak, akik elutaztak a városból, vagy valamilyen betegséggel küzdenek. Fiatal kora ellenére Annamária mindenkivel megtalálta a közös hangot, és azóta is örömet csempész mindennapjaikba, fiatalos lendületével nagyon jól vezeti foglalkozásainkat.

BORTNYIK ERZSÉBET: Ez az egész nem csak a tornáról szól, szerintem itt talán még fontosabb a közösség, amely az idõk folyamán kialakult és egyre erõsebb lett. Foglalkozunk egymással, keressük egymás társaságát; olyan lett ez a kis közösség mint egy család, amely hála Istennek folyamatosan bõvül, gazdagodik.

PANICIU JOLÁN: Én csak ez év januárjában jöttem a csoportba, egy nagyon kedves ismerõsöm, barátnõm hozott el ide. Azóta ki nem hagynék egy alkalmat sem. Alig várom, hogy legyen egy-egy jó buli, mert nagyon szeretem. Ez az egyedüli kikapcsolódásom a mindennapokban, a munka után.

BORDÁS ERNA: A közös kirándulásokat is nagyon szeretjük. Emlékezetes marad minden egyes perc amit itt közösen eltölthetünk.

Ön Annamária egyik helyettese...

BORTNYIK ERZSÉBET: A közös munka és torna nem állhat meg. Természetesen nem csinálom olyan precizitással, és nem is tudnám, hiszen mindig tanulunk újabb és újabb gyakorlatokat. Az általam tartott foglalkozásokon inkább a rutinos mozdulatsorokat ismételjük. De az is nagyon fontos, hogy otthon is végezzük a gyakorlatokat, hiszen a rendszeresség a legfontosabb.

Köszönöm szépen a beszélgetést mindanyiuknak!

Lejegyezte: SZABÓ SÁNDOR

(Bányavidéki Új Szó)