Gondolatok egy régi-új iskola létjogosultságáról - amelyek nem hangzottak el a Híd-utcai iskola avatóünnepségén

Amikor először felvetődött az a lehetőség, hogy a Németh László Elméleti Líceum alsó tagozata költözhetne a visszaigényelt és lelakott állapotban visszakapott egykori Református Iskola épületébe, az egyesületünk egyemberként felsóhajtott: Ez az! Ez a mentő megoldás.

A Németh László Elméleti Líceum Híd-utcai épületének avatója, szeptember 11-én, a Főtér Fesztivál 2017 első napján (forrás: Gönczy Tamás)

„Nagybánya kétpólusú város”- így kezdtük el minden évben a pályázataink indoklását, amelyben azt tártuk az értékelő bizottság elé, hogy a városunk még az elnevezéseiben is tükrözi: Régi főtér és Új főtér, vagyis egy hosszanti tengely mentén csoportosul a lakosság, s amíg az új városrészben gazdag hagyománnyal bíró jó iskola rendszeresen megtölti a magyar osztályokban az iskolapadokat, addig a régi városrészben székelő Petre Dulfu, egykori Cintermi Iskola elemi osztályai elnéptelenednek, egy rossz menedzsment és a roma gyerekek jelenléte miatt.

Ezen a helyzeten az sem javított, hogy az elemi osztályokat is a város ipari negyedében székelő önálló magyar iskolájába költöztették, ami túl távol-esőnek bizonyult, a kisiskolások számára.

Egyesületünk a terepmunka során rendre feltárta az okokat és tudtuk, hogy a jó megoldás a Régi Főtér közelében és saját magyar közösségben, illetve igazgatással bíró intézmény lenne.

Mi volt hát a mi szerepünk a szeptember 11-én lezajlott jeles esemény folyamatában?

A felismerés, hogy ez megoldást hoz az inkább más nyelvű iskolákba vándorló kisiskolások megtartására.

A meggyőző és egyeztető munka, amivel az Líceum vezetőségét, illetve az önkormányzat jó szándékát megnyertük.

A folyamatos egyeztetés szorgalmazása az érintett intézmények között, amely nem volt zökkenőmentes.

A kitartásra buzdító kommunikáció a kisgyerekes szülőkkel, akik hitték is, meg nem is, hogy valaha olyan iskolánk lesz, ami nemcsak a külsőségekben, adottságokban felel meg elvárásaiknak, hanem a magyar nyelvű tanítás méltóságát is visszaadja, hiszen városunknak voltak saját nagy múltú oktatási intézményei, mint a Magyar Királyi Állami Főgimnázium (mostani Gh. Șincai Líceum), az Állami Polgári Leányiskola, Magyar Királyi Állami Elemi Iskola (Felsőbányai utcai 2.számú Iskola), amikből kiszorultunk a város peremére.

A pályázatok írása, amivel anyagi segítséget kértünk az anyaországtól.

A különböző civil szervezetek és helybeli vállalkozók megszólítása, bevonása az épület felszerelésébe.

A hit, hogy dacára a fogyatkozó fiataljainknak, a csökkenő számú gyermekáldásnak, a feltartóztathatatlanul közelgő pillanatnak, amikor már csak ez az egy épület lesz a környék összes magyar gyermek iskolája és nyelvi megmaradásunk végső menedéke, még sokáig lesz Nagybánya kétpólusú város, ahol szükség van két magyarul oktató intézményre.

(Várady Enikő, Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület)