Farsangi bál Szamosardón

Több évtizedre visszamenõ hagyománya van annak, hogy a farsangi idõszak végén a szamosardói iskolások álarcos farsangtemetõ mulatságot rendeznek a helybeli kultúrotthonban.

Erre az alkalomra szívesen várják a szülõket, nagyszülõket, a falu minden lakóját. Így volt ez idén is, a „Farsang napja eljött,/ kezdõdik a jelmezbál,/ zeneszóra vígan lép,/ ring a tarka báli nép./ Nagy mulatság van itt ma,/ ezerféle maskara/ perdül, fordul, integet,/ búcsúztatja a telet.” Mielõtt kezdetét vette volna a felszabadult báli vígalom, a népviseletbe öltözött diákok régi guzsalyast adtak elõ. De nem hiányoztak a vidám jelenetek és népdalok sem. A tanárok, szülõk és a VI. osztály mindent megtettek a farsangi mulatság sikeréért. Akik elmentek, nem bánták meg. Jövõre ismét ugyanitt. (Vicsai György)

A szamosardói „Kós Károly” Általános Iskolában ez év február 28-án sor került a hagyományos farsangi bálra, a karneválra, amelynek házi gazdája a mi osztályunk, a VI. osztály volt. Nagy izgalommal készültünk erre az eseményre, s közös beleegyezéssel az oszink sugallatára eldöntöttük, hogy népies hangvételû mûsorokkal fogjuk szórakoztatni vendégeinket.

Elhatározásunkat sok szervezés, próba követte, aminek úgy véljük, hogy megvolt a gyümölcse. Színes, humoros mûsorokkal leptük meg közönségünket: népies farsangi köszöntõk, farsangi lakodalmas, fonó. Hagyományos ardói szoknyák, hímzett blúzok, mellények tették kecsesebbé leánytársainkat, kezükben nagymamáik guzsalya. Legényeink fején ott díszelgett az árvalányhajas kalap, a bõ vászoning, a bõr csizma, igaz egy-két számmal nagyobb méretû.

A vendégekkel megtelt kultúrotthonban, örömmel fedeztük fel nagyszüleinket, rokonainkat, akiknek arca felderült a sok mókás jelenettõl. Sikerült velük elfeledtetni a hétköznapok búját-bánatát, és lehetõséget biztosítani a régi farsangok felidézésére. Jelen voltak az égerháti, cikói, monói, sülelmedi iskolatársaink, valamint iskolánk volt diákjai.

Elismeréssel vettük városunk polgármesterének, Morar Luciannak, és alpolgármesterének Vicsai Istvánnak a jelenlétét is.

A polgármester Úr iskolánk minden egyes tevékenységén megtisztel a jelenlétével, lelkes szavakkal szól hozzánk, és nagyra értékeli népdalainkat, népszokásainkat. Példát kovácsol a román-magyar együttélésre, egymás hagyományainak, szokásainak kölcsönös tiszteletére.

Az elõadások szüneteiben lehetõség adódott beszélgetni más iskolából ide érkezõ diákokkal, táncot ropni, hol népies, hol modern zenére.

Az est fénypontja a jelmezek bemutatása volt. A legnagyobb sikert az óvodások közös jelmezes tánca aratta, ezt követte az elõkészítõ csoport közös bemutatkozása, valamint a sok ötletes, mókás felvonulás. 

Illesse köszönet az õket felkészítõ szülõket, óvónéniket, tanítónéniket. Elismeréssel adózunk Moni Csilla óvónéninek, aki a mi néptáncukat is betanította, s nagy türelemmel irányította lépéseinket a csárdás ritmusának elsajátítására.

Míg mi a vendégek szórakoztatásával voltunk elfoglalva addig SZÜLEINK terített asztallal vártak minket, ahonnan nem hiányzott a híres ardói töltött káposzta sem. 

A mûsorok szüneteiben zajlott le a tombolahúzás. Nagy érdeklõdést váltott ki ez a szórakozás is hisz értékes nyeremények vártak a szerencsésekre.

A hatalmas átlátszó üvegedénybõl iskolánk igazgatónõje húzta ki az elsõ három díjat, amit örömmel vettek át a nyertesek, ezáltal is igazolta, mint annyi más tevékenységen keresztül, hogy gyermekközpontú intézményt vezet, és hogy minden rendezvény a mi javunkat szolgálja. Az Õ gondoskodása által a jelmezesek értékes könyvjutalomban részesültek.

A felsoroltak tükrében mi, VI. osztályosok állítjuk, hogy NEM halhatnak ki népszokásaink, hagyományaink, ha felidézzük, értékeljük, továbbadjuk azokat!!!

Ez mindannyiunk közös feladata, hisz õseinktõl kaptuk örökségbe, olyan KINCS ez, ami csak élve tündököl.

VI. osztályos tollforgatók:

Fóris Henrietta,

Molnár Júlia,

Nagy Eliza

(Bányavidéki Új Szó)