Emléktábla a Schönherr-házon

Múlt pénteken, szombaton és vasárnap konferenciával, koszorúzással és emlékltábla-avatással emlékeztünk a 150 éve született és fiatalon elhunyt Schönherr Gyula történészre, Nagybánya monográfusára, a nagybányai múzeum alapítójára. Petrovits István szobrászmûvész plakettjének elhelyezésével a Schönherr-ház (ma La Fontana panzió) épületén régi adósságát törlesztette a nagybányai közösség, az alábbiakban a kezdeményezõ és a rendezvényt szervezõ Nagy-Jenei Zoltán beszédének szövegét közöljük.

Tisztelt ünneplő közönség!

Örömmel veszem tudomásul, hogy a nagybányai polgárság képes és akar egy nemes ügy érdekében összefogni, hogy időt, költséget nem sajnálva, megjelenésével is támogatja kezdeményezésünket, a régi Nagybánya szülötteinek emléket állítva, jelent őrizve, jövendőt álmodva, ma – Schönherr Gyulára emlékezve.

Schönherr Gyula neve nem a köztudatokban élő nemzeti hős, helytörténeti legenda, romantikus kalandor személyiségét vetíti elénk. Kevesen hallottunk róla, még kevesebben tudjuk, hogy ki volt, mivel foglalkozott, melyik korban élt, mik voltak az álmai. Annak ellenére tudunk keveset róla, hogy 1908-ban bekövetkezett halála utáni második évben már bronztáblát állítottak emlékének, ami a 2. világháború végéig hirdette kiváló személyét. A tábla egykori felirata: „Itt élte gyermek és ifjúkorát szülői házában s tért örök nyugalomra Schönherr Gyula doktor, történelemtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Született Nagybányán, 1864. szeptember 26-án, meghalt 1908. március 24-én.”

44 évének rövid élete mégis elegendő volt arra, hogy jelentős úttörő munkát végezzen a magyar levéltárak munkamódszerében, kutatásai előremozdították a Corvinák feldolgozásának folyamatát, cikkei, tanulmányai, szerkesztőmunkája révén a tudományos folyóiratok meghatározó személyisége volt. És sosem feledte az őt elindító szülővárost, Nagybányát, annak történelmét szakszerűen feldolgozta, de sajnos – nem érhetett megkezdett munkájának végére. Vezéregyénisége volt a Magyar Múzeum Egyesületek megszervezésének, ott bábáskodott a Nagybányai Múzeum Egyesület megszületésénél, és kezdeményezője, egyik alapítója a nagybányai Múzeumnak.

Felvállalt munkái, sokrétű tevékenysége, szerkesztői állása, a határidők szabta korlátok megkövetelték a gyors munkatempót, ami felőrölte egészségét és gyors hanyatlásnak indult. 1904-ben, már betegen, de ott van a nagybányai Múzeum megnyitóján, utána viszont egyre kevesebb közszereplést vállalt. Halála után két évvel Morvay Győző jelentős Schönherr-tanulmányt állított össze, amelyben az 1910-es táblaavatásról is beszámolt. Emléktáblája annek az épületnek homlokzatán állt, ahol a mait leplezzük le.

Schönherr tevékenysége, hagyatéka, szakmai tetteinek fontossága nem merült feledésbe. Városunk másik jelentős történésze, Szász Károly, akinek élete kísértetiesen hasonlított az általa oly tisztelt Schönherr életútjához, sokat foglalkozott, merített nagy elődje munkáiból. A 70-es évek derekán Balogh Béla levéltáros állított össze egy jelentős Schönherr-tanulmányt, ami mindmáig közkézen forog, s amiből leginkább ráismerhetünk Schönherr jellemére, érdeklődési körére, munkaszeretetére, életének jelentős állomásait végigszemlélve.

Amikor 1998-ban megalakult a Németh László Elméleti Líceum, az ott tanító történelem tanár, történész, Vánk Sándor a történelem iránt érdeklődő diákjaival vállvetve, megalapította a Schönherr Gyula Történelem Kört, így vált minden iskolás számára ismertté e név, s vált fontossá a nemzeti történelem megismerése egyre több diák, majd egyre több iskola számára. A Schönherr Gyula Történelem Kör mindmáig működik és társszervezője a szintén Vánk Sándor tanár úr által elindított Nagybányai Történelem Vetélkedőnek.

Nagybánya egy másik jelentős Schönherr-emlékezője és –emlékeztetője Csoma György újságíró és szerkesztő volt, aki nagy erőfeszítéseket tett a schönherri munka népszerűsítése érdekében. Schönherr Gyula meg nem jelentetett Nagybánya-monográfiáját felhasználva, két nyelven közölte Nagybánya történetét, három nyelven jelentette meg Morvay Schönherr-tanulmányát, és a Múzeum alapításának 100. évfordulóján nemzetközi szimpóziummal lépett elő.

Schönherr születésének 150. évfordulója alkalmából, a Schönherr Gyula Történelem Kör és a Nagybányai Rákóczi Diákszövetség társszervezésében, a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület hirdetett Schönherr-emlékévet, amelynek egyik kimagasló pillanatához érkeztünk, a második világháború után eltűntetett Schönherr-emléktábla újra-felállításához. Mivel az eredeti tábla elveszett, vagy legalábbis mindmáig nem került felszínre, úgy egy újratervezett tábla felállítása mellett döntöttünk. Kása Dávid szobrászművész közreműködésével találtunk rá a sepsiszentgyörgyi Petrovits István alkotóra, aki a fennmaradt fotók, festmények és az egykori tábla-dombormű alapján formába öntötte Schönherr Gyula portréját. Petrovits István szobrászművész alkotását – önzetlen munkával és adakozási szándékkal - bronzba öntötte Lázár László és öntőműhelye. A bronzdomborművet a Boros kőfaragóműhelyben helyeztük el egy kőlapra és Boros Norbert vezetésével rögzítettük e falon.

Itt kell kiemelnem Adriana Moldovan nagylelkű hozzáállását, aki e vendéglő tulajdonosa és aki azonnal rábólintott az emléktábla elhelyezésének lehetőségére. Fontos megemlítenem Ludescher István alpolgármester és Vida Noémi városi tanácsos hathatós közreműködését ahhoz, hogy a hivatalosságok is elismerjék e táblaállítás jogosságát.

És külön köszönet mindazoknak, akik anyagi és szellemi támogatásukkal hozzájárultak az emléktábla és a történelem konferencia megvalósításához. Köszönet a Teleki Magyar Háznak és a Németh László Elméleti Líceumnak, hogy helyet biztosítottak rendezvényeinknek. Köszönet az előadóinknak, hogy időt szakítottak szándékunknak és megosztották a nagyközönséggel ismereteiket az általuk vállalt és felvázolt témákban.

Végezetül, mi volt a szándékunk a Schönherr-évvel? Elmehettünk volna Schönherr Gyula születésének 150. évfordulója mellett észrevétlenül. Megrendezhettük volna önmagában a történelem vetélkedőt vagy a konferenciát. De mi egy olyan egészet akartunk, amellyel hallhatóvá tesszük e tudós nevét. Nem csak e név megismertetése céljából, de azért is, hogy e név által figyelmeztessünk a jelenben arra a múltra, amit feledve és feledtetve hátrahagytunk, arra a múltra, ami ilyen nagy egyéniségekkel szólítja a jelent, de arra a lehetőségekkel telített jelenre is, ahol gyökereinkbe kapaszkodva, erős tudatossággal formálni lehet a mindennapokat. A mindennapok formálásának szándékával helyezzük el ezt az emléktáblát egy olyan épületen, ami a régi Nagybánya, a magyar közösség számára emblematikus, ugyanakkor a jelenben román tulajdonban van. Közös megegyezéssel, kétnyelvű emléktáblát állítunk, ezzel is új lehetőséget nyitva mindkét közösség számára a másik fél megismerését, elfogadását illetően. Ugyanakkor új lehetőséget nyitottunk mindazok számára, akik elfogyó magyar közösségünkben nem láttak már esélyt a jövőre nézve. Hisszük, hogy nekünk itt élni, halni kell. Hisszük, hogy a jelent építeni kell, erőt merítve a múlt nagyjaitól, de építeni kell a korunk adta lehetőségek révén is.

E tábla leleplezésével nem ért véget a Schönherr személye köré felvázolt jelenépítő szándékunk. Közterületet akarunk elneveztetni Schönherr Gyuláról. Emlékoszlopot állítani sírja fölé. Ki nem adott írásait megjelentetni, levelezéseit napvilágra hozni. Az iskola diákjait megismertetni Schönherr Gyulával, s ha lehet, alapítványt létrehozni a társadalomtudományok iránt érdeklődő nagybányai egyetemjárók számára, akik neves egyetemek hallgatóivá lesznek.

Mindezen szándékunkhoz kérjük a nagybányaiak erkölcsi és minden egyébfajta támogatását. Köszönöm!

Elhangzott 2014. szeptember 27-én, a Schönherr-tábla leleplezésekor.

Nagy-Jenei Zoltán

Főtámogatóink: Electro Sistem kft., Lázár László, Rákóczi Szövetség, Maravet kft. Kiemelt támogatóink: Orzac Csilla és a Millennium Chocolate, Vánk Sándor, Kiss Kornél, Diénes Áron, La Fontana étterem, Saitos Kürtőskalács, Moldován Ignác. Támogatóink: Kishegyi Endre, Udvari István, Staharóczky Zoltán, Dr. Kolozsi Rudolf, Székely Erzsébet, Fuci Judith, Dr. Lévay Lehel és Boglárka, Diószegi Yvette. A Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület tagjai közül támogatást adott Kurticsán Péter, Bencze Tamás, Komlósi Andrea, Damián Ádám, Balogh Brigitta, Kemény Melinda, Fóris Barbara. Médiapartnereink: Bányavidéki Új Szó és a Nagybánya.ro.