Együtt ünnepelt a nemzet!

„Gloria Victis!”, azaz: „Dicsőség a legyőzöttnek!” – ezzel a címmel szervezte meg – immár 25. alkalommal – a budapesti Rákóczi Szövetség az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 61. évfordulója alkalmából, hagyományos emlékünnepségét, amelyre – mint minden alkalommal – idén is a forradalom kiindulási pontján, a budapesti Műszaki Egyetem központi épületében került sor.

A nagybányai résztvevők

A 2017. október 21-23. között zajló rendezvénysorozatra – melynek helyszínei Eger, Recsk és Budapest székesfőváros voltak – a Kárpát-Haza minden szegletéből jöttek diákok és egyetemi hallgatók, hogy részesei lehessenek nemzeti ünnepünk magasztos hangulatú eseményeinek.

Beszámoló:

Az indulás

    A nagybányai Turul-Sas Hagyományőrző Egyesületet (T.S.H.E.) képviselő, 10 fős kis csapatunkat (Almási Blanka – Nagybánya, Balogh Brigitta Sarolta – Nagybánya, Bobolog Klára és Bobolog Krisztián – Koltó, Jenei Szilveszter Attila – Hosszúmező,  Habina Róbert – Felsőbánya, Mánc Lóránt – Nagybánya, Mátyás Dalma – Szamosardó, Sebő  Dalma – Szinérváralja, valamint – a sajtó képviselőjeként – alulírott, Nagybányáról), a máramarosszigeti  Leöwey Klára Elméleti Líceum, valamint dési és besztercei diákság, és a nagybányai 015. számú, gróf Teleki Sándor cserkészcsapat képviselőit (Krizsán Attila kíséretében) szállító kényelmes autóbusz október 21.-én, délelőtt indult útnak a Teleki Magyar Házzal szembeni parkolóból  – Máramarossziget érintésével – a hevesi megyeszékhely, Eger irányába.  A csapatunkat  elkísérte Varga Orsolya, a  Petőfi Program ösztöndíjasa is, aki a „cívis városból”, Debrecenből érkezett Nagybányára.

   A trianoni gúnyhatárt – hosszas várakozást követően – a történelmi Szatmár vármegye területén, a Pete-Csengersima határátkelőnél léptük át, többünknek magyar útiokmány lapult a zsebében...

A fogadtatás

    A várakozás miatt, némi késéssel érkeztünk az esős időben Egerbe, ahol bentlakásokban szállásoltak el minket a szervezők.

    A regisztrációt követően, mindenki kapott egy-egy programfüzetet, valamint ajándék „rákóczis” pólót, golyóstollat és egy-egy könyvet (Haltzl József elnök „1956-os NAPLÓ” című kötetének 2. (javított) kiadását, melyet a tavalyi, 60. évforduló kapcsán jelentetett meg az 1956-os Emlékbizottság). A vacsorát követően a megnyitóra, majd pedig táncházra került sor.

A magyar mártíromság emlékhelyén

   Másnap, október 22.-én – a reggeli elfogyasztását követően – az Egertől 27 kilométernyi távolságra fekvő Recsk-re, az ÁVO pribékjei által felügyelt, szomorú emlékű büntetőtábor múzeummá alakított területét (Recski Nemzeti Történeti Emlékpark) látogattuk meg, ahol a cion-kommunista Rákosi-rendszerrel szembeszálló magyar ellenállókat tartották fogva embertelen körülmények között, és ahonnan mindössze egyetlen embernek sikerült külföldre  szöknie. Már az egykori tábor bejáratánál, a szögesdrótra felkötözött sok-sok nemzetiszínű szalag és koszorú látványa is megindító, és könnyet csal az érző magyar ember szemébe...!  Az emlékparkban – az egykori tábor története mellett – a fogvatartottak sanyarú életkörülményeit, az általuk készített tárgyakat (fapapucs, cigarettatárca stb.) is láthattuk, valamint evőeszközt és csajkát, melyben kevés és silány tápértékű étküket fogyasztották. Az ÁVO-s verőlegények eközben meglehetősen jól táplálkoztak, s gyakran minden különösebb ok nélkül rúgták, ütötték a foglyokat. Külön büntetés járt például azért, ha a fogvatartottak megpróbáltak élelmet – például szalamandrát – szerezni...  Néhány barakk mellett, egy őrtorony maradt meg az egykori tábor épületeiből, az áldozatok emlékét pedig emlékmű őrzi.

A pesti srácok emlékezete – tündöklő fáklyák fényében

    A következő állomás a székesfőváros, Budapest volt, ahol – a Stoczek Menzán – ebéddel vártak minket, majd részt vehettünk a Műegyetem központi épületének aulájában megtartott emlékünnepségen, melyre nagyon sokan eljöttek. Jó volt látni, hogy a magyarok nem feledik hőseiket – éljenek bár a trianoni gúnyhatáron belül, vagy azon túl...! A több, mint hat évtizednyi idő eltelte ellenére, a forradalom lángját fellobbantó egykori hallgatói gyűlés számos résztvevője tisztelhette még meg jelenlétével az ünnepélyes eseményt – vidékről is, de sokan külföldről érkeztek... Azon az akkori gyűlésen kerültek felolvasásra a Műegyetem hallgatóinak 16 pontba foglalt követelései! Örvendetes volt tapasztalni, hogy ennyi ötvenhatos résztvevő van még az élők sorában! Az idős emberek felálltak a bevonuláskor a terembe hozott szimbólum, az ötvenhatos lyukas zászló előtt!

   Az egyetem zenekarának kíséretével, közösen elénekelt Nemzeti Imánk után, Józsa János rektor üdvözölte a jelenlévőket, méltatva a forradalmi eseményeket, melyeknek megidézésében Ferenczi György és a Rackajam segített, akik Gérecz Attilának, a forradalom mártír-költőjének egyik megzenésített versét adták elő.

   Ünnepi beszédet mondott Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, aki megosztotta a hallgatósággal, hogy a forradalmi események idején – fiatal gépészmérnök-hallgatóként – maga is aktív résztvevője volt az akkori történéseknek, melyekre mai napig élete legfőbb eseményeiként emlékezik... Mint mondotta, éppen ezért határozta el a Rákóczi Szövetség elnökévé való megválasztását követően, hogy a szervezet névadójának szellemisége által áthatva, elevenen kell őrizni a magyar szabadságharc emlékét. Ezzel a céllal tartják minden esztendőben a Műegyetemen a már hagyományos ünnepi megemlékezést, melybe – mint elhagzott – immár hatodik esztendeje a fiatalokat is sikerült bevonni.

   Az elnök beszédében kitért arra is, hogy idén mintegy kétezer diák és egyetemi hallgató jelent meg a megemlékezésen, majd felsorolta a Kárpát-Haza azon településeit, amelyek képviseltették magukat az idei ünnepi megemlékezésen! Szavait a hallgatóság tetszésnyilvánító tapsa kísérte.

   Ezt követően, Simicskó István honvédelmi miniszter szólt a hallgatósághoz, aki köszönetét fejezte ki, hogy részt vehet az eseményen, és szólhat az egybegyűltekhez.

   Beszédében kitért azokra a nemzeti sorstragédiákra, amelyek a magyar nemzetet sújtották a vészterhes húszadik század folyamán.  A magyar nép szabadságvágyáról szólva, a miniszter a Deák Ferenc, a „Haza Bölcse” által a magyar köztudatba bevitt, híres gondolatot idézte, mely szerint: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

„Szabadságunkat, szuverenitásunkat meg kell védenünk ma is azokkal a brüsszeli erőkkel szemben, akik nem értik, hogy az európai értékek, a kontinens léte a keresztény kultúra hagyományaira épül.” – hangsúlyozta beszédében a miniszter.

   Az ünnepi megemlékezés végén, felcsendült Ludwig van Beethoven „Egmond nyitánya”, amelyet ma már a magyar forradalom és szabadságharc zenei jelképeként azonosítanak, a résztvevők pedig megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját.

   Végül, dacolva az esős idővel, a résztvevők felsorakoztak az ötvenhatos eseményeket idéző, kitűnően restaurált, két, CSEPEL teherautó mögött, melyeknek platói is megteltek fiatal résztvevőkkel, majd – a szervezők által osztogatott fáklyákat lángra lobbantva – az emlékező magyarok „szent sokasága” megindult a Bem József-tér irányába, ahol ünnepi megemlékezésre, és  – Bem tábornok szobránál – koszorúzásra került sor. Beszédet mondtak: Németh Zsolt országgyűlési és európai parlamenti képviselő, valamint Rétvári Bence országgyűlési képviselő.

Elmebeteg, vagy „csak” egyszerű provokátor?

    A rendezvény – sajnos – idén sem múl(hatot)t el provokáció nélkül: egy fiatalember hőbörögni kezdett, miután a rendezők egyike udvariasan bár, de határozott hangon figyelmeztette, hogy nem gördülhet végig gördeszkájával a kerékpárúton, megpróbálva feltartóztatni őt: - Uram, nem mehet tovább, mert a terület  – rendezvény miatt –  le van zárva! – mondta a rendező. Mire a fiatalember: – Én mindig itt szoktam gördeszkázni! Ne mondja már nekem, hogy most nem tudok itt végigmenni „rendezvény miatt”, mert le van zárva...! Engem nem érdekelnek a fáklyások...! – hallhatták az ünneplők vonulás közben! A kommentár – úgy vélem – fölösleges! De azért nem ártott volna, ha az évforduló botránymentes marad(hatot)t volna...! Hiszen, sohasem lehet feledni ama 50. évfordulót, amely második magyar ötvenhatként írta be magát a magyar nemzet történelmébe, az ott és akkor lezajlott, tragikus fővárosi események következtében. A Gyurcsány-kormány kiderült hazugságai  (öszödi beszéd) miatt tüntető, és az akkori, idegenszívű kormány távozását követelő hazafias tömegbe – Gergényi Péter, akkor még aktív rendőrtábornok  (2003 és 2007 között a főváros rendőrfőkapitánya) parancsára,  belelőttek az azonosítószám nélküli, rendőrruhát viselő ismeretlenek számos tüntető szemét lőve ki gumilövedékeikkel, vagy  véresre verték őket, az egyébként betiltott „viperákkal”...  Gergényit és  magasrangú tiszttársait rendőri túlkapások és katonai bűncselekmények vádjával fogták perbe (előljárói intézkedés elmúlasztása, valamint a rendőri túlkapások megbüntetésének elmaradása), melynek végére idén februárban került pont.  

   Mint ismeretes, a volt főrendőrt – aki azóta már biztonsági céget alapított! – első fokon csupán megrovásban (!) részesítették, másodfokon pedig mindössze 400 ezer (!) forintos büntetés megfizetésére ítélte a Fővárosi Ítélőtábla, a 2006 őszén történtek miatt... Ennyit ért a számos megnyomorított magyar hazafi szeme világa!?

Egerbe visszatérve, a szállásunk menzáján vacsorával vártak minket.

Főhajtás a hősök emléke előtt – 1552 és 1956 tisztelete Egerben

       Másnap, október 23.-án, a reggelit követően, megtekintettük az egri várat, melynek külső falaiból csupán romok maradtak, mert 1702-ben, az osztrákok felrobbantották azt, így ma már csak a belső vár falai állják az idő könyörtelen múlását. A vár vitézei – az Egri Vitézlő Oskola tagjai – 1996 óta tekintik fő feladatuknak a törökkori végvári vitézek életmódjának és harcászati tudományának bemutatását és oktatását a nagyközönség számára, életképeket mutatva be a török hódoltság időszakából, melynek során a kor harcosainak ijászati tudományát, valamint párviadalokat mutatnak be, melyeket látványos pirotechnikai elemekkel tesznek érdekessé az érdeklődést mutató látogatók számára. Ottjártunkkor, betekintést nyertünk egy kiállított korabeli ágyú, valamint a korabeli puskák és egyéb harci eszközök (például a „tüzes koszorú”, vagy a „robbanó hordó”) működésébe. A bemutatott puska hihetetlenül „hangos” volt, amikor az ablakon kilőttek vele... Láthattuk az egri vár történetéhez köthető hősök emléktábláját is.

Egyebek mellett azt is megtudtuk, hogy Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, hírlapíró és pedagógus híres történelmi regényének, az Egri csillagok-nak (1899) eredetileg más címet szánt a szerző: a kiállított kézirat első oldalán, a cím alatti lesatírozott részen, kivehetőek  a  Hold és csillagok cím nyomai. Más forrás szerint, a regénynek eredetileg A török gyűrű lett volna a címe. Jumurdzsáknak a regényben említett, oly féltett, híres talizmánjának, a török gyűrűnek másolatát szintén alkalmunk volt megtekinteni a számos kiállított tárgy között, ahol a regény 1968-as megfilmesítésének részletei is megismerhetőek.

     Az egyesületnek – 1998 óta – a Dobó István Vármúzeum ad otthont, amelyet szintén felkerestünk – a megtekintés meglehetősen sietős  – az idő szorítása által diktált –   tempója ellenére, igen értékes ismeretanyaggal gazdagodva... (Bár a programban eredetileg a líceum, valamint a székesegyház felkeresése is szerepelt, ezek meglátogatására – sajnos – már nem maradt idő...)

      Végül, megkoszorúztuk az ötvenhatos hősök egri emlékművét, a Mélyvíz Étterem pedig ebédre látott vendégül bennünket.

     A fiatal szervezőktől és Egertől való búcsút követően, bizonyára sokan megfogadták közülünk: alkalomadtán, ismét visszatérnek Dobó István és a várat védő hős végvári vitézek városába...

                                                                                                                                                            Szika Levente Zoltán