Egykori sajtócikk az ifjú VIDA GÉZA eltűnéséről

A Vida Géza centenáriumi megemlékezésekhez kapcsolódva a következõkben a Szatmárnémetiben, a SZAMOS címû napilap folytatásaként SAJTÓ néven újra megjelenõ újság 1937. december 16-i számában megjelent tudósítást közöljük újra.

A ,,BAIAMARE” megnevezés senkit se lepjen meg, mert egy 1935-ben elfogadott törvény következményeként, a hazai földrajzi tulajdonneveket a sajtóban csupán ezek román elnevezésével volt szabad használni.

Húsz lejjel a zsebében

Eltûnt egy baiamarei fiatal szobrászmûvész!

Érdekes szenzációja van a baiamarei mûvész-városnak. Több mint két hónapja eltûnt a városból VIDA GÉZA fiatal tehetséges szobrászmûvész, aki fiatal kora ellenére regényes múltra tekinthet vissza.

Vida Géza szegény hadiárvaként nõtt fel. Édesanyja keservesen, két keze munkájából nevelte fel a gyermeket, aki már gyermekkorában is feltûnõ hajlandóságot árult el a szobormûvészet iránt. Puha fából lovakat, kutyákat mintázott. A kisfiú faragásai bámulatba ejtették a szomszédokat, de nem akadt pártfogó, aki a szegény gyermeket taníttassa. Csak a középiskola alsó osztályait tudta elvégezni.

Vida töprengõ, önmagának élõ diák volt. Feltûnõen érdeklõdött a munkások élete iránt s ha meggörnyedt bányászokat, vagy szénégetõket látott, hazasietett és fába véste megkínzott figurájukat.

S z é n é g e t õ k  k ö z ö t t

Diákkorában egyszer elszökött hazulról és hat hétig nem tért haza. Egy ideig a közeli erdõkben bújkált, majd beállott a szénégetõk közé dolgozni. Hetekig málékenyéren élt, míg annyira lesoványodott, hogy kéntelen volt visszatérni a szülõi házhoz.

Azóta volt már kertész és fogtechnikus is, de elhivatottsága sehol sem engedte nyugodni. Elhagyta a rendes mesterséget és teljesen a mûvészetnek szentelte az idejét. Pár évvel ezelõtt szinte tökéletes fafaragványokkal lepte meg a baiamarei mûvészeket. A baiamarei ªtefan vendéglõ nagytermében rendezett képkiállításon nagy feltûnést keltett egyik sikerült faragványa. A föld mélyébõl bányásszák a kincset tartalmazó kõzetet. Meztelen felsõtestük izzad, izmaik feszülten erõlködnek s arcukon az örök bányásznyomor kifejezése.

Két hónappal ezelõtt Vida húsz lejt kért édesanyjától és elment hazulról. Azóta nem tért vissza. Édesanyja hiába keresi és keresteti. Senki sem látta az eltûnt mûvészt Baiamare környékén.

Vida Géza valószínûleg elindult azon a titokzatos úton, mely a mûvészi magasságok felé visz. ...

Talán, mint annyian mások, úgy tér vissza Baiamaréra, mint ünnepelt, hírneves mûvész.

* * *

A Nagybányáról 1937 õszén eltûnt ifjú Vida Géza útja - sokkal késõbb tudtuk meg - titokban a Halmi közeli határtól Csehszlovákián át Spanyolországba, a Franco tábornok csapatai ellen küzdõ nemzetközi brigádok táborába vezetett, a demokrácia megvédése céljából fogott fegyvert és viszonylag késõbb, csupán a második világháború befejezése után tért vissza szülõföldjére.

Közli: Balogh Béla ny. levéltáros 

(Bányavidéki Új Szó)