Egy nagybányai család finanszírozza a „vörös kapubejáró” rekonstrukcióját

Amint azt korábban is jeleztük, hamarosan ismét munkához látunk, s a Teleki Magyar Ház faragott kapujának restaurálásával, illetve a 2009-ben megkezdett kapurekonstrukcióval folytatjuk a mûemléképület felújítását. A Teleki-ház kapuja, amely az év közepétõl remélhetõen ismét régi pompájában várja a látogatókat, a XIX. század egyik legismertebb nagybányai asztalosmestere, s egyben Maticska Jenõ festõmûvész édesapja, Maticska János munkája. A most kezdõdõ rekonstrukció költségeit teljes egészében Várvédõ Zsolt nagybányai mûgyûjtõ és családja vállalta magára, aki a nagyhét elsõ napjaiban erõsítette meg támogatási szándékát, s adta át a Teleki Magyar Háznak az erre szánt pénzösszeget.

Ziffer Sándor: Vörös kapubejáró 1908

Mint tudjuk, a Teleki Magyar Háznak otthont adó mûemlék épületegyüttes a XIX. század végétõl dísze a Zazaron túl a Libamezõ felé húzódó, egykor jóval csendesebb Fasornak. Építtetõje, megálmodója gróf Teleki Sándor, a ’48-as szabadságharc ezredese és emlékírója, aki 1881-1892 között élete utolsó évtizedét töltötte az épületben.

A századforduló szecessziós jegyeit viselõ kapu valószínûleg az ingatlannal egyidõben, azaz 1880-1881-ben épült (tehát éppen 135 esztendõvel ezelõtt); többnyire tölgyfából, lapos és áttört égerfa faragványokkal, kilenc ágú grófi koronával és Teleki Sándor monogramjával díszítve. Szépsége, kiegyensúlyozott arányai Maticska János kiváló nagybányai asztalosmester hozzáértését dícsérik, aki a kapu mellett az épületbelsõ díszes ajtajait, üveges vitrineit és bútorzatát is elkészítette „a vad gróf” számára.

Maticska János a helyi festõtársadalom által is jól ismert alakja volt a korabeli Nagybányának; igazi mûvésze mesterségének, mellesleg maga is naiv festõmûvészeink egyike. Ferenczy Béni kitûnõen vetíti elénk alakját:

„Azok közül a régi asztalosmesterek közül való volt, aki az általuk készített bútort be is festették, de nem csak a fa erezetét, asztalos nyelven »flódert« tudtak festeni, hanem virágdíszeket, kacskaringós »úri ornamentikát« is. Szabadidejében, mint igazi népi festõ olajjal vászonra virágcsendéleteket festett. Néhány ilyen képére az öreg Maticskának elég jól emlékszem… Ezek a csendéletek olyan hibridek voltak, a tisztán ornamentális habáni cserépedényeken, vagy régi tulipános ládákon látható virágmotívumok és a hollandi botanikus virágcsendélet között.”

Szinte bizonyosra vehetõ, hogy Maticska Jenõ is apja mûhelyében kapott „múlhatatlan kedvet a piktorkodáshoz” (Lyka Károly). Ezt egy 1935-ben készült interjú is alátámasztja, amelyben özvegy Maticska Jánosné emlékezik ezekre az évekre:

„Egyszer beállított hozzánk Iványi Grünwald úr, talán valami képrámákat rendelt. Jenõ akkor tizenhárom éves lehetett, s nagyon sok bajunk volt vele, mert nem akart tanulni sem az iskolában, sem pedig az apja mesterségét. Mindenáron festõ akart lenni. Ezt az uram elmondta Iványi Grünwald úrnak, aki megnézte a Jenõ rajzait, s rögtön magával vitte a kipirult arcú gyermeket. Rengeteg rajzlappal jött vissza Jenõ, s azután már rendszeresen eljárt a festõiskolába.”

A kolónia festõi közül egyébként nem csak Iványi Grünwald Béla, hanem Réti István, késõbb a fiatalok is készíttettek képrámákat a hajdani Malom utcai asztalosmûhelyben, sõt a magángyûjtemények és képtárak nagy értékû festményeiként számon tartott veretes Ferenczy-képek tekintélyes részének is õ faragta vésett profilú, díszes kereteit.

A festegetõ asztalosmester bútorait is maga készítette. Ezeken kívül ablak- és ajtókereteket, cifrázott kapukat is készített, s egy idõben gróf Teleki Sándornak volt bútorasztalosa. Nagybányán ma is fellelhetõ néhány remekbe szabott munkája. Egy 1985-ben megjelent Maticska Jenõ monográfia a Teleki-kúria kapuja mellett a Vár utca 7. szám alatti ház gazdagon faragott kapuját említi, amely bár hiányosan és megkopottan, de ma is látható. Murádin Jenõ mûvészettörténész ugyanakkor Maticska bútoraiból is említ néhány azonosítható példányt, sõt úgy tudja, hogy a Teleki-ház egyik szobájának mennyezetét is Maticska által faragott kazetták díszítették. Ez utóbbi nyomát 2002-ben – az épületegyüttes megvásárlását és a Teleki Magyar Ház alapítását követõen – már nem találtuk.

Gróf Teleki Sándor fasori házai, amelyek elõtt a XIX. század végén még nyolc szál fenyõ õrködött, valamint az épületegyüttes „szekercékbõl és lándzsákból összerótt két kapuja” (Palmer Kálmán) dísze volt a hajdani kisváros Zazaron-túli részének, amint azt Ziffer Sándor „Vörös kapubejáró” c. képe is megörökítette. Sajnos az elmúlt közel másfél évszázadban az épületet érintõ átalakítások annak kapuit sem kímélték: elõbb a fõtérhez közelebb esõ, csak távoli fényképfelvételekrõl ismert erõdítményszerû nyugati kaput bontották le, majd a Maticska-féle régi kocsibejáró kapuszárnyait helyettesítették ormótlan vaskapuval, a megrongálódott kiskaput pedig beszegezték. Az ötvenes években még meglévõ oromzati két tornyocska elkallódott. Az évtizedek alatt a faragott fa felületet több ízben lemázolták, a folyamatban lévõ restauráció megkezdésekor végzett feltárás a jelenlegi zöld festékréteg alatt egy barna, egy zöld, egy piros és egy még korábbi barna réteget is kimutattak.

A Maticska-féle kapu restaurálását 2009-ben kezdhettük el a magyar állam, illetve a Szülõföld Alap, majd a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Elõbb a kiskapu felújítására került sor Mihály Ferenc restaurátor szovátai mûhelyében, majd az elveszett nagy kapuszárnyak készültek el az egyetlen fennmaradt fotó alapján; ez utóbbiak jelenleg is Bencze Ferenc koltói mûhelyében várakoznak a munka folytatására. Végül Nagy Imre verõcei barátunk tervei alapján egy magyarországi kovácsmûhelyben készült régies zár a kiskapura.

A most kezdõdõ rekonstrukció során sor kerül a kapulábazat tisztítására és restaurálására, az oromzati tornyocskák pótlására, a kovácsolt szerkezeti elemek (lándzsadíszek, sarokpántok, reteszek stb.) elkészítésére, majd a már elkészült kapuszárnyak felszerelésére és a teljes kapuzat egységes felületkezelésére. A famunkákat Balázsi Róbert Lajos nagybányai farestaurátor mûhelyében, illetve a helyszínen fogják elvégezni, a kovácsolt munkákat Bónis Csaba misztótfalui kovácsmester vállalta.

A munkálatok teljes költségének fedezésére Várvédõ Zsolt nagybányai mûgyûjtõ és családja tett ajánlatot, aki a nagyhét elsõ napjaiban erõsítette meg támogatási szándékát, s adta át intézményünknek az erre szánt 3500 eurót. A Várvédõ család nagylelkû adományának köszönhetõen az összeget, amelyet a téglajegyes támogatásokból korábban a kapurestaurációra különítettünk el, most az épülefelújítás folytatására, így például az udvari homlokzat javítása tudjuk fordítani. Erre vonatkozó elképzeléseinkrõl, a munkálatok várható költségvetésérõl a késõbbiekben tájékoztatunk, a téglajegyek árusítása, az adománygyûjtés folytatódik!

Dávid Lajos / Teleki Magyar Ház

Bényavidéki Új Szó