Dr. Kosutány István: Titokzatos erők - csodás esetek (részletek) II.

De íme, a felhõk minden pillanatban csodálatosabban elevenednek meg elõttem. Hallom társaságom víg nótázását, arcomat csípi a hûvös esti szél, fázósan gombolom be kabátomat, de lelkemet lefoglalja a csodás égi mozielõadás.

Most gyalogos katonák végtelen sora mutatkozik az alkonydó égen! Mennek, mennek, mennek, menetelnek! Már közel vannak! Elõttem vonulnak el csoportosan az óriás felhõkatonák! Jól látom a fennen lobogtatott zászlókat, jókedvûeknek vélem õket, de most huszárok jönnek!... Lóháton, szépen sorjában... Vágtatnak... roham... rajta!... Elõre!... Lelkem duzzad a hazafias boldogságtól!... Magyar vagyok én is!... Az én testvéreim menek ott elõre!

(...)

A nap már teljesen lement, meszirõl jövõ utolsó sugarai világítják már csak meg a legmagasabb felhõk ezüstös fodrait... egy hideg szélroham és oh jaj! Az én hõs huszáraim megdõlnek... zászlók, kivont kardok, lovas és ló összeroppannak... egy hideg szél kaszája elfekteti õket... Pár pillanat és nem marad utánuk semmi más, mint egy-két gyászos, fekete, széles felhõszalag!

(...)

Este van, mire beérkezünk a városba. Az utcák, a házak és terek mint egy megbolygatott hangyaboly... Nemzetiszínû szalagos és kokárdás legények és leányok táncolnak csárdást az utcán, amott a rezesbanda fújja a Klapka-idulót, egy más utcában a Rákóczi-induló hangjai hallhatók. Felvirágzott utcalámpák, kivilágított muskátlis ablakok. Éljen a haza! Éljen a magyar! kiáltások...

Mi történt? Mi ez a szinte részeg vígasság, önfeledt nyüzsgés?

Kihirdették a mozgósítást! Kiütött a háború!

(...)

Oh, én drága felhõhuszáraim! Ti is így rohantatok bátran, hõsiesen a csatába!... És jött egy hideg, fagyos szél!...

Oh! Jó az Isten! Megsegít majd bennünket! A jégtõl elvert vetés helyére jövõre új kalászok nõnek, s felcsendül majd a boldog aratók ajkán az ima: Hozsánna, hozsánna!

Közzéteszi: Boczor József

Bányavidéki Új Szó